Nehéz szavakat találni arra az izgalmas jelenségre, amit röviden Kovacs-nak, hosszabban Sharon Kovacs-nak nevezünk. A holland énekesnő karrierje kezdete, azaz 2014 óta töretlenül magas minőségben alkot. Legnagyobb erőssége unikális hangja, melyet négyéves kora óta képez, énekét hallva sokan feltételezik, hogy fekete felmenőkkel is bír, ugyanis tökéletesen produkálja a nagy fekete blues- és soulénekesek előadásmódját, a holland művészt Betty Davis, Etta James és Tina Turner inspirálta. Az egyedi stílussal és kiemelkedő zenei tudással rendelkező Kovacs mindemellett a színpadon és a videoklipekben is megállja a helyét, dalszövegei és az önmaga köré komponált látvány segítségével egy külön világot alkotott magának, olyat, ami könnyedén függővé teszi a közönséget.
Fekete, áttetsző fátyolban jelent meg a színpadon. A sejtelmes sötétség, a hideg fények ismerősek lehetnek videoklipjeiből. Van valami sanzonos régimódiság a világában: árulásról énekel, mindent megsemmisítő érzelmekről, mindezt leönti a sötét misztikum. Hangjában és témáiban egy igazi femme fatale, mégsem néz ki úgy, fejét már hosszú évek óta rendszeresen simára borotválja, grimaszai inkább félelmetesek, ezzel szemben határozottan vonzó jelenség. Dalaiban mindig egyfajta dekadencia jelenik meg, szerelmei beteljesületlenek, sajátosan deviánsak, többször előkerül a másik elpusztítása, ahogy a koncertindító Bang bang számban is. Olyan, mint egy extravagáns boszorkány, akin nem fogott a tűz, erre a furcsa szerepre rá is játszik sminkjével, jelmezével: az arcfestéke egyszerre emlékeztet a némafilmkorszak ördögfiguráinak ábrázatára és a bohócokéra, fekete ruhájának széles abroncsa, rövid szoknyarésze egy commedia dell’arte karakterre hajaz, mégis nőies marad valahol. Még egy plusz csavarként Kovacs az egész felépített világát egy kicsit kicsúfolja, mintha azt mondaná fintoraival: „ne vegyetek annyira komolyan”.
A koncerten felhangzottak zenék a legújabb albumból, a Child of Sinből, melyet a közönség épp annyira jól ismert, mint a milliószor hallott My Love-ot, ez utóbbinál rengeteget variált a muzsikán, ebből is látszik, milyen profi, a zenészek általában nem változtatnak jól bevált számaikon, hiszen a rajongóknak úgyis mindegy. Kovacs ebben is maximalista.
Nem túlzás azt mondani, lélegzetelállító volt a szerda esti fellépés, Kovacs nagybetűs előadóművész, aki ösztönösen vezeti a közönséget, ami egyik pillanatban tombolt a Digginre, majd lepisszegte a hangoskodókat, mikor az egészen lágy Fragile hangzott föl.
Nem mellesleg a holland művésznek remek az ízlése: a koncert felépítése, a dalok egymásutánja kifogástalan volt, az énekesnő teret adott a hangszereknek, a dalaiban rendszeresen megszólaló trombitának, hallhattunk gitárszólót, de még a vokalista hölgy is szerepelhetett. Úgy tűnt, mindenki jól érezte magát, az előadó felszabadult volt, de nem vitt semmit túlzásba.
A zenész még a koncert elején köszöntötte névrokonait. – Tudom, hogy itt sok a Kovacs – jegyezte meg a nevét magyar mostohaapjától kapó Sharon. Kovacs elmondása szerint szeret Magyarországra járni, reméljük, nem kell sokáig várni a következő látogatásáig.
Infó: Kovacs-koncert, november 8., A38.
