A történelem mintha ismételné önmagát. Két évtizeddel ezelőtt az internet tömeges elterjedése jelentett gondot a kulturális élet számára. S bár a kalózkodást mind a mai napig nem sikerült teljesen megszüntetni, a szabályozás szigorításával azért javult a helyzet. Most azonban a művészek új kihívással szembesülnek, a mesterséges intelligencia megjelenésével. S hogy nem jövőbeli problémáról van szó, azt a hollywoodi forgatókönyvírók céhe (WGA) öt hónapig tartó – szeptember végén befejezett – sztrájkja, valamint az is jelzi, hogy mind többen fordulnak bírósághoz, jogi védelmet követelve szellemi termékük számára.
A jogi szabályozással kapcsolatban már fontos lépések történtek. Az ENSZ két hete tartotta a mesterséges intelligencia filmes hatásairól szóló konferenciáját. Az Európai Unió pedig várhatóan 2024-ben lépteti hatályba szabályozását a tagállamokra nézve kötelező jelleggel. Az Európai Bizottság már 2021 tavaszán előterjesztette az erről szóló rendelettervezetet, de az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság háromoldalú egyeztetése még hátravan.
Egyre több művész panaszkodik arra, hogy a mesterséges intelligencián alapuló szoftverek az ő engedélyük nélkül idézik műveiket, írják át, szimulálják őket.
A mesterséges intelligenciát tanítani kell, tehát az alkotásokat elhelyezik a szoftver adatbázisában, a szerző tudomása nélkül. Az Egyesült Államokban több mint kilencezer író tiltakozott műveik szabad felhasználása ellen. Olyan szerzők írták alá a petíciót, mint Dan Brown és Margaret Atwood, Jonathan Franzen és Nora Roberts. Azt követelik, hogy az Open AI, az Alphabet, a Meta, a Stability AI, az IBM és a Microsoft cégek vezetői kérjenek engedélyt tőlük, amikor szövegeiket mesterséges intelligencia fejlesztésére használják, de mindenekelőtt forrásként nevezzék meg őket, és fizessenek a szellemi termék felhasználásáért. A mesterséges intelligencián alapuló szoftvereket működtető cégek ugyanis komoly bevételre tesznek szert a technológiai újdonságból, a pénzből azonban a művészek semmit sem látnak viszont. A petícióban arra is rámutatnak, hogy a hivatásos írók átlagjövedelme az elmúlt évtizedben már 40 százalékkal csökkent az Egyesült Államokban, s ha e cégek nem fizetnek az anyagok felhasználásáért, hamarosan lehetetlen lesz megélni az írásból.
Szeptemberben New Yorkban 17 író indított pert a ChatGPT mögött álló cég, az OpenAI ellen, amelyet „szisztematikus lopással” vádolnak. „Irodalmunk megőrzése érdekében a szerzőknek lehetővé kell tenni, hogy ellenőrizhessék, felhasználja-e műveiket a generatív mesterséges intelligencia, és ha igen, hogyan” – mutatott rá a pert szervező Szerzők Céhe ügyvezető igazgatója, Mary Rasenberger. Ugyanakkor érdekes kérdést vetett fel Berta Prieto forgatókönyvíró. Mint egyik cikkében megjegyezte, ha a mesterséges intelligenciának köszönhetően tesz szert bevételre, azt vissza kell fizetnie?
Az átfogó jogi szabályozást nehezíti, hogy szakértők között sincs teljes egyetértés arról, mikor állítható az, hogy a mesterséges intelligencia szerzői jogot sértett. A
2019-ben elfogadott uniós szerzői jogi irányelv ugyanis engedélyezi a jogvédett tartalmak engedély nélküli felhasználását olyan kivételek esetén, mint a tudományos kutatás és fejlesztés. S a mesterséges intelligenciát gyakran megpróbálják e kategóriába rejteni. Ezért Iban García del Blanco, az uniós rendelet kidolgozásában részt vevő szocialista EP-képviselő „jogi csalásról” beszél. Bár ő maga is elismeri, hogy nincs egyértelmű értelmezés a kérdésben.
A leendő uniós szabályozás során regisztrálni akarják a generatív mesterséges intelligenciákat, és kötelezni kívánják őket az átláthatóságra, vagyis meg kell jelölniük, mit, mennyit és hogyan használnak fel az egyes anyagokból. A Német Etikai Tanács idén márciusban közzétett, az Ember és gép – A mesterséges intelligencia kihívásai című nyilatkozatában, amit később a Német Kulturális Tanács is támogatott, kimondja, a szerzői jog védelme mindenek felett áll.
Előbb-utóbb lesz valamilyen megoldás, ez derül ki az Open AI szóvivőjének kijelentéséből is. Egyetértett abban, hogy a szerzőknek is részesülniük kell a bevételből, és „közös erőfeszítés folyik a mesterséges intelligenciával kapcsolatos aggályok megértésére és megvitatására”.
Lorenzo Silva spanyol író szerint a gépet meg lehet tanítani arra, hogyan szimulálja a műveket, de a művésziséghez ez még önmagában nem elég. A mesterséges intelligencia által előállított művekből egyvalami mindig hiányozni fog: „a vágyakból, reményből, fájdalomból, erőszakból született lélek”.
Nem tudja pótolni az újságírókat a mesterséges intelligencia
Névtelenül nyilatkozó szakértőt kérdeztünk a mesterséges intelligenciával kapcsolatos szerzői jogi problémákról.
Melyik az a kulturális terület, amit legjobban érint vagy érinthet a mesterséges intelligencia (MI) használata?
Főként a vizuális kultúrát, pontosabban a fotóművészetet érinti, de ezt is csak amiatt mondanám, mert a legtöbb vitát szító ügy a képgenerálással kapcsolatos. A másik, hasonlóképpen érintett terület a szövegeké. Itt talán a szépirodalom kevésbé érintett, hiszen mondjuk ki: az MI ilyen irányú művészeti értéke elhanyagolható, inkább minden, interneten fellelhető szöveg, főként a hírportálok, webes magazinok cikkei azok, amiket az MI fel tud használni, illetve amiket az MI segítségével létre lehet hozni. Itt fontosnak tartom elmondani, hogy minden jel arra mutat, épp az újságírókat – akik témákat találnak ki, interjúkat készítenek, avagy tudósítanak eseményekről – nem tudja majd pótolni az MI. Amely területet nem nagyon érint még az MI térnyerése, az talán az audiovizuális művészet. A filmes háttérmunkákhoz persze évek óta használnak mesterséges intelligencia által készített effekteket, de az MI eddigi eredményei alapján nem tudna meghatározó emberi közreműködés nélkül önállóan versenyképes filmeket gyártani. Valahol a kettő között van a zeneipar. Az ágazat képviselői komoly érdekérvényesítő képességük okán könnyebben be is tudják bizonyítani, ha egy MI által készített zenéhez létező szerzői jogilag védett zenét használtak fel, ami minden MI-zenemodell-készítőt visszatart. Ez a terület hamar egyezkedésbe is kezdett az MI-cégekkel kölcsönösen előnyös együttműködések kialakítására.
Előfordult-e már az Európai Unióban, hogy bírósági ügy lett olyan szerzői jogi kérdésből, amelyben az MI-használatnak is szerepe volt?
Erről nincsenek információk. Jelenleg folyik az USA-ban több olyan bírósági ügy, amelyek fontosak lesznek a kérdés alakulásával kapcsolatban: a szerzőijog-tulajdonosok és a nagyobb MI-szolgáltatók között folyik a per. Az Unióban mostanában zajlik egy törvényhozási eljárás, amely a mesterséges intelligenciával kapcsolatos. Ebben majd a szerzői jogi ügyek is helyet kapnak. Fontos tudni: ez a törvény jóval átfogóbban foglalkozik az MI-vel. Probléma, hogy az MI-szolgáltatók szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakkal tanítják magát a mesterséges intelligenciát, de nem fizetnek jogdíjat. Emiatt perelnek a jogtulajdonosok (kiadók, képtulajdonosok), hiszen a bevitt adatoknak óriási értékük van, és nélkülözhetetlenek az MI tanításához. Az MI-szolgáltatók azzal védekeznek, hogy az igazi hozzáadott értéket maga az algoritmus képviseli. Az EU-ban az a szabály, hogy a szerzői jogi védelem alatt álló tartalmakat föl lehet használni MI-tréninghez, kivéve, ha a jogtulajdonos megadott módon jelezte, hogy ehhez nem járul hozzá. Egyedül az EU-ban született ilyen speciális szabály a világon, amely megpróbál egyensúlyt találni a technológiai innováció és a szerzői jogi igények között. Az MI-vel kapcsolatos szerzői jogi problémák túlnyomó része tehát már meglévő, emberek által létrehozott alkotásokkal kapcsolatos, csupán elenyésző azoknak az ügyeknek a száma, ahol az MI „szerzősége” a probléma, azaz amikor valaki a mesterséges intelligencia segítségével alkot, vagy az MI maga „alkot” minimális emberi közreműködéssel, mondjuk pár hívószó bepötyögésével.
Augusztusban a washingtoni bíróság egy ügyben kimondta: az MI-nek nincsen szerzői joga. Hogyan viszonyul ehhez az Európai Unió jogrendszere?
Konszenzus van az EU-ban arról, hogy szerzői joga csak hús-vér emberi szerzőnek lehet, a gép egész egyszerűen nem ember. Ez utóbbi nyilvánvaló, a problémás eset inkább az, amikor valaki egy műalkotás létrehozásának részfeladatához használ MI-t, ahol az emberi és a gépi közreműködés egybefolyik. Ezeket az eseteket mindig meg kell vizsgálni, felmérni, mekkora szerepet vállalt a gép a koprodukcióban, de az MI ebben az esetben sem lehet szerző. További eset az, amikor mondjuk a ChatGPT olyan szöveget, avagy a Midjourney olyan képet generál, amely vagy amelynek eredetije szerzői jogi védelem alatt áll – magyarán plagizál. Itt vetődik föl, hogy ha valakinek a stílusában ír vagy fest a program, az szerzői jogokat sért-e, de ebben az a többségi álláspont, hogy a stílust magát nem védi törvény.
Ön szerint mikor születik meg az EU-s szabályozás?
Jövő év elejére várható, de legkésőbb a jövő évi választások előttre az EU-s jogszabályt el fogják fogadni.