Lassan teljessé válik az őrület a magyar közéletben. Mondhatnám, szinte minden területen, de most csak a gyermekvédelminek nevezett, valójában tisztán politikai termékként készült törvényről van szó. A Nemzeti Múzeum nevetséges, kiállításcsonkító intézkedése után a Néprajzi Múzeumban különítettek el olyan alkotásokat, amelyek meleg emberekről szóltak. (Az igazgató ott még helyén van, a hatalom nyilván már azzal elégedett, hogy az inkriminált műveket kordonnal elzárták.)
Azt gondolná az ember, hogy a Nemzeti Múzeummal szembeni intézkedések után, főként, hogy annak tragikomikus volta bejárta a világsajtót is, a hatalom emberei kicsit visszavesznek, és ha nem is helyezik vissza posztjára L. Simont, de óvakodnak az újabb lépésektől. De rá kellett jönnöm, hogy ez naiv elképzelés, erre az adminisztrációra nem az a jellemző, hogy magába száll és változtat. Ellenkezőleg: az a fontos számukra, hogy egy-egy ilyen esetből tanuljon mindenki, és még véletlenül se térjen le a Fidesz (Mi Hazánk) által kijelölt útról.
Ez az út, amire kulturált ember nem téved, csak ha annak politikai haszna van. Márpedig, a jelek erre utalnak, a gyűlöletnek, az ellenség kijelölésének, a homofóbiának igencsak van haszna. És ilyenkor nem számítanak a kulturális értékek, nem számít a józan ész – kommunikációval mindent és mindenkit el lehet téríteni. A 444.hu bemutatott egy falut, ahol szinte kivétel nélkül mindenki a Fideszre szavazott, noha a megszólaltatottak nem tudnak megélni, már a hónap első napjaiban elfogy a pénzük, a vérüket (plazmájukat) adják el, de ettől még Orbán marad az istenük. Nyilván azt is elhiszik, hogy a gyermekeik veszélyben vannak, noha soha életükben nem jutnak el egy múzeumba sem, nemhogy melegekről szóló könyvet olvasnának.
Szóval egy pillanatig se higgyük, hogy a Nemzeti után a Néprajzi volt az utolsó lépés. Van itt még tartalék; a fólia, kordon csak a kezdet.