Az Orbán-rezsim a társadalom széles spektrumában teremtette meg a bólogatójánosok rendszerét. Vannak nyugdíjas szervezetek, amelyek akkor is hálás szívvel emlegetik a kormányt, amikor az ellátottak évről évre 10-11 hónap ingyen hitelt kénytelenek nyújtani a költségvetésnek, vagy amikor 1-2 százalékot lespórolnak az „inflációkövető” emelésből. Vannak ifjú családosok, akik „mentőövként” emlegetik, hogy a kabinet iskolakezdéskor egy hónappal előbb fizeti ki a családi pótlékot, holott akiknek erre tényleg szükségük van, a következő hónapban nagyon is megszenvedhetik a hiányt.
A rendszer kiépítése olyan abszurditásokhoz vezet, mint például a kritikus szemlélet helyett propaganda szólamokat sulykoló média, a munkavállalók vagy vállalkozók helyett a kormányzati érdekeket képviselő szakszervezetek-kamarák, a mindenkori hatalom elleni lázadás helyett a hatalomhoz dörgölődző rockerek.
Vannak persze olyan intézmények-hatóságok, amelyeket egy normális országban nem lehet megduplázni, és amelyeknek éppen a függetlenség és a hatalommal szembeni ellensúly-képzés lenne a feladata. Nos, ezekre is van megoldás: olyan vezetőket kell kinevezni az ilyen szervezetek élére és fontosabb beosztásaiba, akik – jól felfogott érdeküknek megfelelően – hajlandók a politikai és hatalomtechnikai szempontokat a szakmaiság fölébe helyezni.
Ahol és amikor netán ez sem elég, jöhetnek a keményebb eszközök. Hiszen a „független” szervezetek is erősen függenek a központi akarattól, amely akár egy nap alatt változtathat meg törvényeket, bővítheti vagy szűkítheti a költségvetési forrásokat, meg persze a személyi javadalmazást.
És ha vannak, akik még ezekből sem értenek, mert mondjuk „a szakmáját megszállottan szerető, a politikától távol álló, régi vágású szakemberről” van szó, akkor bizony a villámgyors kirúgatás is előfordulhat. Ha valaki pusztán szakmai alapon közli, hogy az ünnep estéjén lehet vihar, vagy aggódik a debreceni vízkészlet miatt, netán olyan GDP-adatot számít ki, aminél a kabinet tagjai jobbat vártak, esetleg szóvá teszi, ha egy „befolyásos család” sarja kivételezett módon teheti le egyetemi vizsgáit, és ha nem kér (mert nem kérhet) személyit a múzeum kapujában, az szedheti a sátorfáját. Hogy csak a legismertebb esetekre emlékeztessünk.
Ami Orbán „lányaival” történt, kellő tanulsággal szolgálhat az összes „menyének” is, úgyhogy ne legyenek kétségeink: lesz itt még egyszámjegyűbb infláció, értékálló nyugdíj, emelkedő születésszám, európai színvonalú állatvédelem, dinamikusan fejlődő egészségügy és közoktatás, emelkedő életszínvonal,…
Ez mind lesz. Akkor is, ha nem.
