Komoly fordulat történt az Európai Unió történetében 2023 őszén. Az Unió bejelentett egy tervet, amely szerint négy intézményi szintté (EU-4) való átszervezésével akarja megoldani a felgyülemlett külső és belső problémáit.
Ennek a megreformált, négyszintű EU-nak még csak a körvonalai bontakoznak ki, de a megindult vita mindenképpen egy nagy, progresszív fordulat kezdete. Paradox módon ennek elindulásában komoly szerepe van az Orbán-kormánynak is, hiszen az uniós együttműködés és a további integráció állandó megzavarásával jelentősen hozzájárult ahhoz, hogy hosszú halogatás után az egész uniós intézményrendszer reformja halaszthatatlanná váljon.
Orbán a 2023-as nyári tusványosi rendezvényen – pontosan egy évvel a magyar soros elnökség előtt - a tagállami szuverenitás lobogójának kibontásával, „Brüsszel ostromával” megkezdte az EU egész rendszere elleni frontális támadást. Ezt nevezhetjük akár „egész évben Tusványos” programnak is, amivel kiérdemelte a nemzetközi médiában az EU belső ellensége elnevezést.
A hazai helyzetről szóló vitákban tehát mindenekelőtt azt kell szem előtt tartani, hogy az Orbán-kormány uniós helyzete és környezete drasztikusan meg fog változni a következő évben, 2024 nyaráig, a magyar soros elnökség kezdetéig. A válságkezelés válságának mélypontja még nem jött el, az Orbán-rendszer külső és belső „adóssága” 2024. július elsejéig csak fokozódik. Uniós erőforrások idén már nem várhatók, s ha a jövő év első felében a töredékük megérkezik is, az sem menti ki az Orbán-rendszert abból a társadalmi és gazdasági mocsárból, amibe négy kormányzati ciklusban belesodorta az országot.
Míg a közvélemény hangulata egyre csak romlik, addig a politikai életben csupán egy félénk vita folyik a Huxit veszélyéről, a kilépés vagy kizárás fenyegetéséről. Közben az EU magállamai a Négy Európa, avagy az EU-4 konstrukcióban kitalálták, hogyan lehet érdemben megszabadulni egy kellemetlenkedő új tagállamtól annak kizárása nélkül. Valójában tehát a kilépés vagy kizárás réme nem fenyegeti az országot, mert az EU olyan intézményi rendszer kiépítésébe kezd, amelyben Orbán kedvére dühönghet vagy barátkozhat keleti autokratákkal, de nem zavarhatja meg az Unió döntéshozatali folyamatait. Az új, eddig még csak markáns vonásokkal felvázolt uniós rendszer már mutatja az EU átalakulásának főbb irányait - azt meg a magyar lakosságra bízzák, hogy meddig akar idehaza egy zsákutcás, autokrata rendszerben élni.
Egy nemzetközi kutatócsoport a német és a francia kormány felkérésére készített javaslatot az EU Négy Európává való átszervezéséről. Ebben nem többé lesz teljes konszenzusos, csak súlyozott többségi szavazás, és még erősebb hangsúly kerül a jogállamiság követelményeinek betartására. Vagyis megszüntetik Orbán játékterét.
Az EU belső kormányzati válsága úgy oldódik meg, hogy az intenzívebb és mélyebb integrációt vállaló tagországok különválnak, és egy magasabb szervezeti szintet hoznak létre (EU1). Azok a tagállamok, amelyek ezt az integrációs szintet nem vállalják, megmaradnak a jelenlegi helyzetükben, a közös EU-ban (EU2). Az Uniónak ez a kettéválása valójában már több közpolitikai területen is megtörtént, de ezzel a reformmal az EU1 és EU2 szintjei új, szorosabb szervezeti formában mutatkoznak meg.
A világrendszerváltás brutális nyomása alatt az EU korszakos reformja a 2024-es EP választások után már mindenképpen megkezdődik: ez feltétlenül megköveteli az uniós döntéshozatal radikális átalakulását, ami azonban csak egy hosszú folyamatban, a Négy Európa működésében fog kiteljesedni. Annyit azonban biztosan tudunk, hogy ez az új EU kizárja majd az olyan cirkuszok lehetőségét, amilyet az Orbán-rendszer volt szíves a világnak Svédország NATO felvétele kapcsán már eddig is bemutatni.
Éppenséggel a világrendszerváltás teszi kötelezővé, hogy a gyorsuló Európa és a cammogó Európa intézményi kettéválasztása és az új alapokon való egyesítése végbemenjen. De a megújult EU-nak csak akkor rendeződik a helyzete a globális világban, csak akkor alakul ki a sokat emlegetett „stratégiai autonómiája”, ha maga körül átrendezi egész Európát, azaz egy nagy, közös intézménybe bevonja az EU27-en túli Európát is.
A két, a belső és a külső reformfolyamat annyiban is feltételezi egymást, hogy egyfelől az EU1 és az EU2 dinamikus szétválasztása és újraegyesítése nélkül nem lehet a további bővítést megoldani, mivel ez sem lehet az egyes uniós kormányok vétózási játéktere; másfelől az EU27 sem válhat erős globális hatalommá egész Európa újraszervezése nélkül. Nevezetesen a belépésre váró balkáni és kelet-európai országok többlépcsős csatlakozási folyamata (EU3), illetve az egész Európát átfogó Európai Politikai Közösség (EPC, EU4) szintjeinek kialakítása nélkül, beleértve az Európai Gazdasági Térséghez tartozó fejlett országokat is.
A harmincnál is több európai országot összekapcsoló EPC a tervek szerint valójában nem egy nagy nemzetközi döntéshozatali szerv lesz, hanem egy óriási kormányközi vitafórum az érdemi kérdések felvetésére és megvitatására, s ezzel az európai kormányzati elit politikai szocializációjára, de egyben a széles európai közvélemény tájékoztatására és mozgósítására is. Ez nem zárja ki az EPC szintű megállapodások lehetőségét, éppen ellenkezőleg: mint egy jelentős intézményi innováció, az EPC a különböző nemzeti álláspontok egyeztetésével előkészítheti a jogi döntéseket is. A 2022-es prágai nyitókonferencia és a jelképes üzenetként Moldovában, Kelet-Európában tartott második EPC konferencia után már lezajlott a harmadik, még „előzetes” EPC konferencia is a soros uniós elnökséget ellátó Spanyolországban, amely feltárta ennek a készülő intézménynek a főbb feladatait. A következő években az EPC gyors továbbfejlődése várható, mind a saját működése szabályozásában, mind pedig a jogilag elrendezett döntéshozatalában.
A teljes Európa megszervezése, mint az EU-4 kibontása és ennek részeként az EPC tanácskozásainak megrendezése már nem az „álom, álom édes álom”, hanem a „Jöjj el szabadság! Te szülj nekem rendet” kategóriájába tartozik. Az EU1 és EU2 szintek szétválasztásával az EU27 kormányzati képessége és belső integrációja jelentősen erősödik, míg az EU3 és az EU4 szintek kialakítása előkészíti a teljes Európa intézményi egyesítését. Ebben a teljes Európában az EU3 az uniós taggá válás folyamatának különböző fázisában lévő balkáni és kelet-európai országokat csoportosítja, míg végül az E4 az összes európai országot átfogja egy lazább szerveződést jelentő Európai Politikai Közösségben.
Brüsszel legújabb üzenete az autokráciával kísérletező tagállamoknak, főleg az Orbán-kormánynak tehát az, hogy nem kizárni, hanem periferizálni akarja a kellemetlenkedőket. Közben az EU2 szintjéről szabad az út az EU1-be, míg az EU3-ból is az EU2-höz, a megfelelő tagsági követelmények teljesítése után. Az EPC mint EU4 is idővel egyre alkalmasabb lehet kontinentális geopolitikai érdekek megfogalmazására és képviseletére, ahogy világszerte működnek is ilyen aktív és hatékony regionális szerveződések.
A Négy Európa (EU-4) meghirdetése ezért sokkal nagyobb fordulat az EU életében, mint csupán a legrakoncátlanabb tagállam megszelídítésének kísérlete. Az Orbán-kormány szokása szerint ebben az új helyzetben is az alkalmazkodás, a nagyobb integráció, az „együtt erősebbek vagyunk” elve helyett a fokozódó konfrontációt választotta. Az orbáni kormányzati hazugsággyár rádöbbent – különösen most, a lengyel progresszív pártok választási győzelme után -, hogy a hazai válságkezelés válsága miatt a 2024-es választásokhoz nem elég negligálni, vagy akár súlyosan megsérteni az uniós jogállamiság szabályait, és agresszíven működtetni a médiauralmat. A szokásos vádaskodáson túl vállalni kell a nyílt konfrontációt, a „hadüzenetet” is az Unióval, nemzetközileg is csúcsra járatni a hazugsággyárat, bűnbaknak minősíteni az EU-t az egész válságért.
A rezsim a következő hónapokban a rendeleti kormányzás további kiterjesztésével, a szigorú szuverenitás törvénybe foglalt túlfeszítésével minél jobban el akarja szigetelni a magyar társadalom kapcsolatrendszerét és erőforrásait az Uniótól. Mindezt annak érdekében, hogy a szuverenitás jelszava alatt a hazai civil társadalmat sikeresen és kényelmesen dezinformálhassa a 2024-es választásokon.