Beigazolódott mindazon oktatási szakemberek aggodalma, akik az egyetemi modellváltástól nem csupán az érintett intézmények autonómiáját, hanem a szakmaiságot is féltették. Legalábbis ezt látszik alátámasztani az a kutyakomédia, mely a modellváltáson szintén átesett Budapesti Corvinus Egyetemen zajlott le a közelmúltban.
A befolyásos szülők gyerekével való kivételezés, a tanulmányi követelményeket konzekvensen betartató és a szabálytalanságokat bejelentő Ádám Zoltán docens kirúgása – beleillenek abba az urambátyám rendszerbe, melyet az egyetemi modellváltás ötletgazdái megálmodtak annak idején. Hogy ez az eljárás köszönő viszonyban sincs a racionalitással, illetve a jó erkölccsel, azt alighanem a Corvinus korábbi rektora is érezhette, hiszen a felmentéssel végződő etikai vizsgálat ellenére lemondott posztjáról.
Hozzá kell tenni, hogy az a protekcionizmus, amelyre most a Corvinuson rácsodálkozunk, a magyarországi közoktatás szintjén már korábban megjelent. A hazai általános iskolákban tapasztalható szegregáció elsődleges célja tudniillik éppen az, hogy a kedvezőbb anyagi körülmények között élő nebulók tisztességtelen előnyt élvezhessenek szegényebb társaikkal szemben.
Orbán Viktorról tudjuk, hogy szeret fürdőzni mások dicsőségének fényében. Legyen szó sportsikerekről vagy éppen Nobel-díjról: szinte a maga érdemének tulajdonítja a honfitársai által elért eredményeket. Rendkívül groteszk, hogy miközben Orbán mindent megtesz a társadalmi mobilitás ellehetetlenítéséért, éppen ő dicsekszik azzal, hogy friss Nobel-díjasaink alulról, s nem mellesleg vidékről indultak. Azóta közismertté vált, hogy Krausz Ferenc egykori iskolájában jelenleg nincs fizikatanár. Híre ment a Svéd Királyi Akadémia által elismert fizikus sokatmondó kijelentésének is: „rendkívüli aggodalommal figyelem a magyarországi tanári szakma jelenlegi megbecsültségét”. Remélhetőleg Krausznak a hatalommal szemben kritikus szelleme megmarad annak ellenére is, hogy az orbáni állam 20 milliárd forint közpénzt fordít a Nobel-díjas tudós kutatásaira.
Ádám Zoltán menesztése a Corvinusról azért sem ért váratlanul, mert a hasonló tisztogatások a hazai közoktatásban úgyszólván napi gyakorlatnak tekinthetők. A tapasztalt visszásságok szóvá tétele, a tantestületek nyakára ültetett pártkatonáknak való ellentmondás annál is könnyebben szankcionálható, mivel a renitens pedagógusok elbocsátása már nem jár indoklási kötelezettséggel. Ráadásul tanárhiány sem kizárólag azért tapasztalható, mert a méltatlan fizetések és a bosszútörvény miatt itthon ezrek menekülnek a pályáról.
Tapasztalatom szerint akik a mostoha körülmények ellenére is vállalnák a tanítást, nem kapnak erre lehetőséget – amennyiben a tankerületi központ tudomására jut, hogy ellenzéki érzelműek. (Az indokot persze csak informálisan közlik a pályázókkal.) Az orbáni garnitúra társadalmi ellátórendszereket romboló tevékenysége szintet lépett azzal, hogy a közoktatásban tapasztalható anomáliák most a felsőoktatásban is megjelentek.