Szabad a gazda és Schadl György is, mert ez a gyakorlat és a helyes jogértelmezés

Több mint két rács mögött töltött év után csütörtökön szabadlábra helyezték Schadl Györgyöt, a Magyar Bírósági Végrehajtói Kar (MBVK) korrupcióval vádolt exelnökét. Szabadul az ügy III. rendű vádlottja R. Róbert is, akit anno Schadl a telefonban csak „gazdámnak” nevezett. A Fővárosi Törvényszék döntése azután született meg, hogy a bíróságon zajló Schadl–Völner-perben több hét után befejeződött a vád fő tanújának, F. Viviennek a távmeghallgatása. A perben a többi vádlott – például a másodrendű Völner Pál exállamtitkár – a kezdetektől szabadlábon védekezett.

Mint arról lapunkban többször írtunk, Schadl Györgyöt 2021. november 5-én tartóztatta le a rendőrség a Liszt Ferenc Nemzetközi Repülőtéren, ahol éppen a Magyarországgal kiadatási megállapodással nem rendelkező Dubajba készült. (Később Schadl György és védelme arra hivatkozott, hogy az MBVK-elnök nem szökni akart.)

Letartóztatása több hónapnyi titkos adatgyűjtés fináléja volt, az ügyet felderítő Nemzeti Védelmi Szolgálat (NVSZ) lehallgatásai nyomán az ügyészség azzal gyanúsította meg 2022 októberében, hogy bűnszervezetet tartott fenn. A végrehajtói posztokra a saját embereit neveztette ki, akik az irodájuk nyereségének jelentős részét visszaadták neki. A vádirat szerint Schadl a végrehajtókat Völner Pál, az Igazságügyi Minisztérium akkori államtitkára közreműködésével neveztette ki, aki ezért Schadl Györgytől havi 2-5 milliós apanázst, összesen legalább 83 millió forintot kapott. Az ügyészség Schadl Györgyre 10, míg Völner Pálra 8 év börtönbüntetést kért.

Ez a gyakorlat és a helyes jogértelmezés – mondta lapunknak Magyar György. Az ügyvéd szerint ugyanis helyénvaló, hogy ha a bizonyítási eljárás lezárulóban van és a tanúk befolyásolási lehetősége enyhült, akkor a szabadságelvonás legdurvább változata indokolhatatlanná válik. Bevett gyakorlat – folytatta –, hogy ilyenkor a zárt egységben való szabadságelvonást felváltja a házi őrizet. Magyar György hangsúlyozta, a szabadságelvonás extra lehetőség, amelyet a bíróság a legdurvább esetekben alkalmaz. A házi őrizet során a bíróság magatartási szabályokat ír elő a vádlottnak, ha azt nem tartja be, bírságban részesülhet. Ha pedig szökni próbál, az fogolyszökésnek számít és komoly börtönbüntetést kockáztat, amit ilyenkor halmazatban hozzávágnak az alapbüntetéshez.

Arról is többször írtunk, hogy a perben az ügyészség által fő tanúként idézett F. Vivien a nyomozás során tett állításai illetve a vádirat közléseihez képest meglehetősen zavarosan nyilatkozott a bíróság előtt. A vádirat tényként kezelte, hogy az irodavezető F. Vivien „tisztában volt azzal, hogy Schadl György korrupciós kapcsolatban van Völner Pállal, akinek ennek keretében rendszeresen több millió forint készpénzt ad át.” Ehhez képest a bíróságon a védelem, majd a vádlott Schadl György kérdései nyomán F. Viviennek rendre el kellett ismernie, hogy az elnök és a politikus közötti korrupciós kapcsolatot csak vélelmezte. Ugyanakkor a „koronatanú” fenntartotta a nyomozati szakaszban tett vallomásait, így majd a bíróságnak kell eldöntenie: tényszerűen ellentmondásba került-e azokkal, vagy csak az ilyen büntetőügyekben szokásos jelenségről van szó. Azaz, az ügyészséggel kötött egyezség nyomán vádemeléstől megkímélt bűnrészes a bíróság és a bűntársai előtt kicsit tompítani próbál a nyomozóhatóság előtt tett vallomásán, ami viszont nem feltétlenül befolyásolja az ügy végső kimenetelét. Ilyenkor ugyanis a bíró szabad mérlegelése, hogy az ítéleti tényállásban melyik vallomást fogadja el.