Tényleg nem lehet tudni, mit találnak ki jövőre, egy hónap múlva, esetleg már holnap. Mert az hétszentség, hogy kitalálnak még valamit – írtam szeptember 4-én, tanévkezdés után az oktatásirányítás ad hoc jellegével kapcsolatban. Most, két és fél hónappal később meg is született az újabb nagyszerű ötlet: a Nevelésügyi Kormánybizottság, Orbán Viktor miniszterelnök vezetésével. Miért? Mert az oktatásügy több minisztériumba szétszórt rendszerének mégiscsak jobb, ha van valamiféle központi felügyelete.
A bizottság létrehozása és feladatköre egyértelműen azt mutatja, hogy nagy szükség lenne egy önálló Oktatási Minisztériumra, de – úgy tűnik – a kormány ebben nem gondolkodik. Egyrészt azért, mert egy külön oktatási szaktárca létrehozása a diák-tanár mozgalmak egyik követelése; nyilvánvalóan nem tehetnek szívességet azzal, hogy ezt teljesítik. Másrészt Orbánék nem oktatni, hanem nevelni akarnak, nem éppen a szó legpozitívabb értelmében. Talán az idomítás szóval lehetne a legjobban kifejezni valódi szándékaikat. Harmadrészt egy ilyen szaktárca, mint a neve is mutatja, szakmai alapokon is kellene, hogy működjön. A Nevelésügyi Kormánybizottságnak viszont elég, ha tagja még Pintér Sándor belügyminiszter, Csák János kulturális-innovációs miniszter, Gulyás Gergely kancelláriaminiszter és Orbán Balázs, a miniszterelnök politikai igazgatója.
Csupa olyan politikus, aki többször bizonyította, mennyire nem érti, milyennek kellene lennie egy XXI. századi oktatási rendszernek (Pintér maga vallotta be, hogy nem ért az oktatáshoz), a népnevelésben, idomításban viszont már van tapasztalatuk, nem is csak iskolai szinten. Most, amikor tanárok és diákok kisebb-nagyobb csoportjai „lázadoznak”, ilyen pödört bajszú legényekre van szükség. A békesség kedvéért talán újból előkerül a csikósostor is.