Kína;adatbázis;Rogán Antal;személyiségi jogok;

Kína felé félúton

Hozott anyagból

Felettébb örvendetes, hogy Magyarország (majdnem) a régi fényében ragyog. Az Egy övezet, egy út konferenciához kapcsolódó nagyhatalmi találkozók lehetőségét megragadva egyike lett a tengelyhatalmaknak: Kína-Oroszország-Magyarország (lásd Tengelyhatalmak, október 30.). A konferenciára utazó magyar küldöttség tagjai között viszont nem fedeztem fel Rogán Antalt, a miniszterelnöki kabinetirodát vezető minisztert, aki főnöke pekingi látogatása után néhány nappal előbújt a korábbi több éves rejtőzködésből. Olyan új törvénytervezetet ismertetett, amelyet elolvasva még Hszi Csin-ping, a teljhatalmú kínai elnök-főtitkár is elégedetten bólintana, és gondolkodás nélkül átvenné azt a kínai diktatúra további megszilárdítása érdekében.

Bevallom, azt gondoltam, hogy az új digitális állampolgársági tervezet éppúgy kínai import, mint az akkumulátorgyárak, és a végrehajtása jól illeszkedik a miniszterelnök kabinetfőnöke széles nyomtávú jogköréhez. Köztudott, hogy Rogán Antal hatásköre az általános politikai koordinációtól a kormányzati kommunikáción, a turizmuson és a vendéglátáson, valamint a mozgóképszakmán túl az e-közigazgatásra, az informatikára, az e-közigazgatási és informatikai fejlesztések egységesítésére, a közigazgatási informatika infrastrukturális megvalósíthatóságának biztosítására, az elektronikus hírközlésre, a polgári nemzetbiztonsági szolgálatok irányítására, a polgári hírszerzési tevékenység irányítására, a minősített adatok védelmének szakmai felügyeletére is kiterjed. Ebből a profilból aligha hiányozhatnak a szigorúan ellenőrzött mobilok.

SZIGORÚAN ELLENŐRZÖTT MOBILOK. A magyar átlagpolgár keveset tud arról a ma már szinte minden kínai állampolgár minden mozgását, érdeklődését és kapcsolatrendszerét ellenőrzése alatt tartó biztonsági rendszerről, amelyet a kínai állam zártláncú térfigyelő kamerák milliárdjával, a személyi telefonokhoz csatlakozó adatleolvasókkal, rendőrségi arcfelismerőkkel, utcai beléptetőkkel működtet. A kínaiak minden lépését ellenőrizni képes, átfogó rendszerből a Rogán által Magyarországon bevezetni tervezett digitális állampolgárság és az ezt megvalósító mobiltelefonos applikáció eddig ugyan kimaradt, ám az „ügyfélbarát” kínai rendszer hasonló.

Ahhoz, hogy az egyszerű kínaiak az online szolgáltatásokhoz hozzáférjenek (pl. böngészhessék a szigorúan ellenőrzött internetet, vagy online árut rendelhessenek) először azonosítaniuk kell magukat a személyi azonosítójukkal és a telefonjukkal. Ezen túl persze jó, ha arra is felfigyelünk, hogy éppen az esetleges kémszoftver tulajdonságok beépített volta és a személyek ezen keresztül történő befolyásolásának lehetősége miatt tiltották ki néhány éve az USA-ból a Xiaomi néhány telefonját. Ez arra utal, hogy a kínaiak által közkedvelt mobiltelefonon keresztüli megfigyelés sem jár gyermekcipőben.

A szegény kínaiak személyes szabadságának határait nem a mobiljaikkal való megfigyelés, hanem 1989. június 3-án a kínai néphadsereg tankjainak betörése a Tienanmen térre és az ott tüntető diákok ezreinek eltiprásába torkolló vérengzés jelölte ki. Azóta bár növekvő jólétben, de a totális diktatúra ellenőrzése alatt élnek, belenyugodva a megváltozhatatlanba.

Egy korábbi írásomban bemutattam, hogy az adócsalás meghiúsítása érdekében Magyarországon bevezetett intézkedésekkel már megvalósult a vállalkozások közötti pénz- és árumozgások totális ellenőrzése  (pénztárgépek bekötése a NAV-hoz, számlázáshoz NAV programok, Elektronikus Közúti Áruforgalom Ellenőrző Rendszer, azaz az EKÁER). Most pedig már a magánszemélyek egymás közötti levelezése, iratküldése, állami szervekhez és szolgáltatókhoz (pl. bankokhoz) fűződő kapcsolatainak feltérképezése és totális kézbentartása van napirenden.

Az a törvénytervezet, amelyet a miniszterelnökhelyettes, Semjén Zsolt jegyez, és amely a digitális államról és a digitális szolgáltatások nyújtásának egyes szabályairól szól, látszólag komoly előnyöket kínál a polgároknak azzal, hogy a sokféle igazolvány helyett mobiltelefonjukkal is igazolhatják magukat, ügyes-bajos dolgaik intézését – ha lesznek ilyen módon szabályozott eljárások (pl. segélyigénylés) – a mobiljukról, hitelesnek tekinthető elektronikus aláírásukkal indíthatják. Ez ugyanakkor kockázatot jelent a személyiségi jogaikra nézve, és azok súlyos sérelmét okozhatja.

Ha a polgárok igénylik ezt az applikációt, letöltik a mobiljukra, és felhasználói profilt (adataikat és nyilatkozataikat tartalmazó fiókot) kialakítva aktiválják is, attól kezdve nincs és nem lesz szükség bármilyen „kémszoftver” (ld. Pegasus) igénybevételére ahhoz, hogy lépéseik, érintkezésük – jogszerűen! – a hatóságok által ellenőrzötté váljon. Bár a törvény tartalmaz ráolvasásszerű intelmeket a személyes adatok védelméről (pl. a tervezet 5. paragrafusának (5) bekezdésében), ám egy valamirevaló alkotmányjogász mosolyogna vagy átkozódva káromkodna a személyes adatok összekapcsolása és egy tárhelyen való együttes tárolása, majd bármilyen célra történő felhasználhatósága miatt.

FORDÍTVA A LOVON. Ha valóban csupán az lenne a cél, hogy megkönnyítsék a polgárok életét azzal, hogy nincs szükség sokféle igazolványra, igazolásra, és hogy a nyilvántartásokban amúgy is rendelkezésre álló adatokat nem kell újra és újra igazolni, akkor elég lenne a törvényben a polgárok ügyeit intéző hatóságokat erre kötelezni, azaz a közigazgatási hatósági eljárásról szóló törvénynek egyetlen új fejezettel történő kiegészítése is elégséges lenne. Igaz, akkor meg kellene tartani annak a törvénynek a polgárok jogvédelmét szolgáló– Rogán szavaival - ügycentrikusságát, a digitális állampolgári tervezetben ezerszer hangsúlyozott „élethelyzet centrikusságával” szemben.

Ha pl. a polgár - a tervezet szerint - „élethelyzetbe” kerül, mondjuk munkahelyet keres, akkor egyetlen gombnyomással felhatalmazza a hatóságokat, hogy a helyzetét kezeljék. Azaz a felhasználói profilja alapján összeírják, hol dolgozott korábban, volt-e ellene fegyelmi eljárás, elszámolt-e a rábízott eszközökkel, hajlandó volt-e korábbi munkakeresései alkalmával az ajánlott tanfolyamokat elvégezni, és így tovább. Tehát jövendő munkáltatója nem azt a "profilt" nézheti csak meg, amit ő mutatni akar, hanem jogszerűvé válhat mindannak a használata, amit az adattár tartalmaz.

Vegyünk egy másik „élethelyzetet”. A polgárt egy tüntetés alkalmával előállítják, ekkor ez ellen egy gombnyomással panasszal él. Ennek nyomán már jogszerűen lehet a profiljából összeválogatni, volt-e már elvonó kezelésen, kirúgták-e az ország középiskoláiból, zajlott-e bármilyen eljárás (nem büntetett előéletű) valaha is ellene. Szóval én biztos maradnék az ügyközpontú kezelésnél, mert annak az eljárásnak többé-kevésbé léteznek és működnek a polgár személyes jogait védő garanciális szabályai.

Márpedig digi ide, digi oda, a személyes jogok védelménél nincs semmi előbbre való. Főleg akkor, amikor néhány hónapja - piaci részesedése alapján - az ország mobilforgalmának közel fele felett ellenőrzést gyakorló Vodafone a kormány, illetve annak kegyelméből egyik oligarchája, a 4IG hatalmában van.

A KECSKE HOZZÁFOG MEGENNI A RÁBÍZOTT KÁPOSZTÁT. Talán nem véletlen, hogy a digitális állam és a digitálisan bekerített, megfigyelt – akarom mondani: sokoldalúan kiszolgált(atott) - állampolgár ügyeinek szabályozására vonatkozó törvénytervezet benyújtásával megvárták Sólyom Lászlónak, a személyes adatok magyarországi védelme megalapozójának, a magyarországi alkotmánybíráskodás kiemelkedő alakjának, volt köztársasági elnöknek a temetését.

Ennek a törvénytervezetnek a benyújtásával látványosan és Rogán Antalhoz méltó módon helyezték a sírba Sólyom egész működését. A Fideszhez haláláig lojális Sólyom még azt sem tette szóvá, hogy a titkosszolgálatokat felügyelő miniszter – aki feladatkörében a polgárok hálószobájában kotorász (nyilván szigorú bírói ellenőrzés, illetve - mint láttuk - az azóta bűncselekmények elkövetésével vádolt valahai igazságügy minisztériumi államtitkár szigorú ellenőrzése mellett) – egyszerre, egyidejűleg a másik két fejével ellenőrzi a minősített adatok védelmét és a közigazgatási informatika fejlesztését is.

Van abban valami bájos, hogy titokminiszter segít abban: a digitális kultúra és kulturált közigazgatási ügyintézés érdekében a polgárok önként adhassák be az adataikat és nyilatkozataikat a „szigorúan ellenőrzött” adattárba, azaz hozzájáruljanak azok elhelyezéséhez a felhasználói profilban, magyarán a totális kiszolgáltatottságukhoz. Az is úgyszólván bájos, hogy ennek az adatkezelésnek a részletes szabályait a személyes adatkezeléshez megkívánt törvényi szabályozási szint helyett akár kormányrendelet - minden garanciális követelmény mellőzésével – állapíthatja meg.

Az se kutya, hogy a digi-törvénytervezet „kézből kontrázza” a valaha Sólyom által vezetett Alkotmánybíróság – azóta már nem alkalmazható – egyik első (1991) és nemzetközileg méltán elismert ítéletét az egyes adatbázisok összekapcsolásának, azaz a népességnyilvántartás személyi profilépítésre való felhasználásának tilalmáról. Rogán tervezete kimondja ugyanis: „...e törvény alapján elérhető szolgáltatások gördülékeny és szükségtelen adminisztrációs terhek nélküli hozzáférhetővé tétele céljából az állami nyilvántartások, valamint az állami nyilvántartásnak nem minősülő szakrendszerek és adatbázisok az egyes ügyek intézésének, szolgáltatások igénybevételének idejére és ahhoz szükséges mértékben összekapcsolhatók”.

Tovább is van, mondjam még? A kormány rendeletében, azaz a szükséges törvényi garanciák mellőzésével kezdeményezett proaktív szolgáltatások - pl. nemzeti konzultációs megkeresések - érdekében sem a polgár egyedi kérelmére, sem kezdeményezésére nincs szükség. Tovább is van, mondjam még? Kormányrendelet szintű szabályozás is elegendő a kezelhető adatok körének a meghatározásához, és így semmi sem zárja ki, hogy megvalósulhasson József Attila félelme. „Számon tarthatják, mit telefonoztam / s mikor, miért, kinek. / Aktákba írják, miről álmodoztam / s azt is, ki érti meg. / És nem sejthetem, mikor lesz elég ok / előkotorni azt a kartotékot, /mely jogom sérti meg.” (Levegőt) Igaz, már a kézbe vehető kartoték sem lesz tapintható, csak egy digitális jel kering majd a hatóságok között.

Talán megértik, miért hiányoltam a titokminisztert a Pekingbe látogató delegációból. Akár Pekingben is értékesíthette volna tervezetét - és vele együtt a neki személy szerint jól tejelő, digitális aláírásról benyújtott és hasznosított találmányát is.