Minősíthetik kormánypártinak (na és?), lakájszelleműnek (talán csak őszinte hittel elkötelezett), de a Mandinertől lehet tanulni. Mennyit kínlódik olykor egy szerkesztőség, hogy elsőként rábukkanjon valamilyen fontosnak tűnő hírre. Mekkora szenvedés, önemésztés, amikor sehogy sem sikerül, és kopog a lapzárta. De most már mindannyian tudjuk a megoldást. Nem, nem hamis hírt kell gyártani, már megint ez a rosszindulatú elfogultság! Nem, a nehéz helyzetből kivezető út valami hangzatos katyvasz, ami filológiai pontossággal nem érthető, de bárhogy félreérthető, politikailag szélsőségesen interpretálható, és felveri a port. Két háború a világban, uncsi már, Fidesz-kongresszus, a szokásos, meg mindenféle inflációs, EU-s őrlődés. És akkor végre megpezsdül a közélet: Vizsgálja az RTL Sztárbox című műsorát a médiahatóság. Adja hírül maga a nagy Mandiner. Beszélünk is róla napokig. Mert a szövegnek sikerül elérnie, hogy úgy tűnjön, a dolognak politikai vonatkozása van.
A cikk szerzőjének a mutatványhoz csupán egy kis pongyolaságra volt szüksége. Lilává oldva a magyar nyelvet, azt írnia, hogy „megkeresésünk nyomán hatósági ellenőrzés keretében megvizsgálják az érintett műsorszámot”. Mintha a Mandiner tett volna bejelentést, mert (rövidítéskényszer miatt?) kimaradt, hogy „megkeresésünkre megtudtuk a médiahatóságtól, hogy...”. Ezután már csak annyit kell tenni, hogy a hatóság közlését összemossuk a műsorról kialakított saját, keményen mandineres véleményünkkel, és máris az a benyomás támad az olvasóban, hogy részben baloldali aktivisták, azaz „két, eredeti szakmájában kevésbé ismert színész” (Molnár Áron, Nagy Ervin) részvétele, kijelentései (Molnár Iványi Gábornak ajánlotta győzelmét) jelentették a problémát. És máris áll a bál: Hogy képzelik ezt? Mi közük hozzá? Önkényuralom! Hol a médiaszabadság? Miközben az NMHH valószínűleg csak korosztályos tartalmakat csekkolgat.
Ami viszont igazán elkeserítő és felháborító az egészben, azt már megszoktuk. Az uszítást, a megbélyegzést, a nemzetből kirekesztést. Hogy a kormányoldal médiájában, a közszolgálati csatornák zászlaja mögött vonulva elegendő baloldali aktivistának nevezni valakit, hogy az ördög képét idézze fel. Miért is akkora baj egy polgári demokráciában, ha valaki baloldali aktivista? Mert mondjuk másik kormányt akar vagy bírálja Rákay Philipet? Vagy azért kell leköpni, mert másoknak semmit nem ártó polgárok emancipációs jogaiért küzd, próbálja kezelni a hajléktalanság problémáját, több juttatást követel a rászorulóknak, nem hagyja nyugodni a növekvő társadalmi egyenlőtlenség? Ezek az emberek a „nem magyarok közé valók”, takarodjanak mindenhonnan, és még egy Sztárboxban sem verethetik össze magukat? Milyenek akkor a derék, ezek szerint jobboldali, igaz magyarok? Isten felszentelt ördögűzői? A szegénység, igazságtalanság, kirekesztés angyalai? Nem! Elég legyen ebből! A mai baloldal lehet, hogy gyenge, és téved egyes dolgokban, de soha nem kezeli önmagában negatív minősítésként, ha valaki jobboldali aktivista. Vagy ez is baj?