Látom, nem először találkoznak. Dolgoztak is már együtt?
Bársony Katalin: Igen. Kurátorok voltunk a Kulturstiftung des Bundes által finanszírozott RomArchive projektben. Rodrigó a színházi, én a filmes szekcióban dolgoztam.
Balogh Rodrigó: Mi akkor kezdtük el a Roma Hősök projekt fejlesztését, amelynek eredménye többek között a Roma hősök Nemzetközi Színházi Fesztivál.
Bársony Katalin: Én akkoriban fogtam bele egy filmes európai kutatásba.
Mit kutatott?
Bársony Katalin: Két német kurátor szeretett volna egy roma kulturális művészeti honlapot összeállítani. Felkértek minket, hogy ennek prezentálásához dolgozzunk ki tudományos gyakorlati és művészeti koncepciót. Arra gondoltam, hogy milyen jó lenne, ha végig nézhetnénk az összes archívumot Európában, megnéznénk a roma tematikájú filmeket, így rájönnénk arra is, hogy kik azok a roma alkotók, akikről idáig semmit sem tudtunk. Felkutattunk egy hatalmas kohorsz filmet, bejártunk egy csomó archívumot, és próbáltunk kontextualizáló szövegeket készíteni, ezek segítségével megjeleníteni a roma filmnyelv, roma filmalkotók fogalmát. A kutatás teljes verziója angolul és németül, egy része magyarul is elérhető.
Balogh Rordigó: Én dolgoztam is Kata gyűjtéséből. Az első punkoperánk, a Békamesék Leonor Teles portugál rendező kisjátékfilmjének ihletése alapján készült.
Bársony Katalin: A film a Portugáliában létező romaellenesség tárgyiasult megjelenítését mutatja be. Azokra a helyekre, ahova szeretnék, ha cigányok ne mennének be, már a középkor óta kerámia békát tesznek a kirakatba, abban a hitben, hogy az elijeszti a cigányokat. Leonor Teles filmjében látható, ahogy bemegy a könyvesboltokba, gyógyszertárakba és más üzletekbe, kihozza és összetöri a békákat, megsemmisítve a negatív stigma tárgyiasult változatát. Eközben super 8-as felvételekkel bemutatta a saját közösségét. Hozzátett még egy nagyon szép történetet arról, hogy a dzsungelben eleinte az állatok mindannyian egyenlőek voltak, és a béka sem volt rosszabb a többi állatnál, majd ez egyszer csak megváltozott.
Balogh Rodrigó: Mi filmeket nem, de a Roma hősök Fesztiválok során jó minőségű videókat készítettünk európai roma színházi alkotók előadásairól. A színházak nagy részénél kicsit olyanok az előadások a felvételei, mint az új építésű háznál a kert. Ha maradt pénz, jó, ha nem maradt pénz, hát így jártunk. Ebbe általában nem fektetnek be a színházak, ami 2020-ban, a Covid kirobbanásakor, amikor online közvetített előadásokkal próbáltak boldogulni, meg is látszott.
Miért nem olvasható a kutatás teljes anyaga magyarul? A magyar állam nem szállt be a finanszírozásba?
Balogh Rodrigó: Itthon magán forrásokat kerestünk, állami pénzért nem jelentkezünk. Annyira keveset adnának, ha adnának egyáltalán...
Bársony Katalin: Akkora a nagyságrendileg egy-két millió forintos kisebbségi kulturális támogatás adminisztrációs terhe, hogy az nincs összhangban a forrással.
Balogh Rodrigó: Különben is azokat a forrásokat szeretem, amelyeknél azt mondják: a te projekted, te akarod megcsinálni, biztosan arra költöd, amire kell, nekem nem kell beszámoló.
Ez ritka. Bizalmat feltételez.
Balogh Rodrigó: Ne gondoljuk, hogy nincs ilyen.
Bársony Katalin: Bizalom az is, hogy működik a közösségi filmfinanszírozás, vagy ahogy a Független Színházba megveszik a jegyeket. Sokkal többet ér a kicsi, de szabadon elkölthető forrásokból összeszedett pénz.
Mitől roma a roma művész?
Bársony Katalin: Nem vagyunk roma művészek. Művészek vagyunk. Ezenkívül vagyunk romák, magyarok, európaiak, nők, férfiak, stb.. Nem hiszem, hogy az egyes csoportokhoz tartozó identitásaink beskatulyázása sokat segítene azon, hogy megjelenjünk az összművészeti térben. A művészeti alkotásaink, a filmek és a színházi előadások sem cigány filmek, cigány előadások.
Balogh Rodrigó: Ráadásul abban a pillanatban, amikor az én, vagy a munkatársaim neve mellé kerül a cigány vagy roma jelző, a kulturális piacon legalább hatvan százalékkal kevesebbet ér a produkciónk. Pedig, miért is kell egy országnak nemzeti színház? Azért, hogy az adott nép lelkületét, habitusát, értékeit megmutassa. Ezért kell cigány színház is. Ha láthatóak vagyunk, az jelentősen tudja csökkenteni a sztereotípiákat. Ha csökken a sztereotípia, a diszkriminációs gyakorlat is csökken.
Hogyan lehet művészeti produkciókkal árnyalni a romákról a többségi társadalomban kialakult képet?
Balogh Rodrigó: Az én munkámban ez viszonylag egyszerű, mert a cselekvés, és az aktivitás narratívája mozgatja a drámát. Ez szembemegy a cigányokkal kapcsolatos előítéletekkel.
Láthatóság: a kilencvenes évek elején Hankiss Elemér beszélt arról, mennyire fontos, hogy a Magyar Televízió képernyőjén roma bemondók, műsorvezetők jelenjenek meg.
Bársony Katalin: Hankiss olvasta a 2005-ben elhunyt George Gerbner magyar származású amerikai tudós kutatását. Az ő kultivációs elmélete szerint a televízió második valóság, és azok számára, akik sokat néznek tévét, az képezi le a társadalmat. Tehát, ha behozunk feketéket, latinokat orvos, tanár szerepekbe, akkor ez a társadalmi elfogadottságukra is hat. Ez Amerikában megvalósult, a BBC-nél is. Annak ellenére, hogy Gerbner magyar származású, az itteni gyakorlatba azonban nem került be.
Mi hiányzik ehhez?
Balogh Rodrigó: Mondjuk a bátorság. A múltkor felhívtak telefonon, egy banki reklámhoz kerestek cigány-nem cigány vegyes családot. Boda-Novy Emiliát és a férjét, Barnabást ajánlottam. Be is kerültek a reklámkampányba. A plakátokon viszont zömmel csak Barnabás, a fehér férfi, és a fehér gyerekük látható. A cigány anyát több helyütt levágták a képről.
Bársony Katalin: A reklámokhoz fókuszcsoportos kutatásokat készítenek. Ezekben, az elvben a társadalmat leképező fókuszcsoportokban viszont nincsenek romák. De én inkább a művészetünkről szeretnék beszélni. Arról, hogy idén az egyik legkiválóbb európai filmkészítőnkkel, Bogdán Árpival az Európai Filmakadémia tagjai lettünk. Arról, hogy olyan történeteket mutatunk be a filmjeinkkel – például az HBO-n a Csillagfény Távolság című dokummal - amelyekkel nagyon nehéz szembenézni. A katarzison keresztül akarjuk befolyásolni az embereket. Rodrigóék hihetetlen provokatív és nagyon jó, élő darabokkal teszik ezt.
A romani nyelv napján elhangzott: sok roma fiatal nem motivált arra, hogy megtanulja ősei nyelvét. A róluk szóló produkciókat megnézik romák?
Balogh Rodrigó: Ha tíz évvel ezelőtt a nézőtéren egy-két roma nézőnk volt, már boldogok voltunk, most már a nézőink harmada az. Nagyon jó tapasztalat ez, mert ki az, aki költ színházra? A polgár. A középosztály. És amikor a nézőtéren egyre több a roma néző, bennem egyre több a remény.
Bársony Katalin: Fontos, hogy merjük a színházban, moziban, tévé előtt megélni az identitásunkat. A művészet kapcsolódik a törekvésbe, hogy a roma embertársainkat - akik magyar emberek - hasonlóképpen tudjuk tisztelni, mint bármelyik más magyar állampolgárt. Szeretném, ha a művészet csatlakozna az emberjogi harcunkhoz is, ami arról szól, hogy a gyerekek ne üljenek hátul az iskolában, kapjanak ugyanolyan minőségű oktatást, részesüljenek ugyanolyan egészségügyi szolgáltatásban, mint a többség. Hogy lakhassunk nem szegregált, nem szennyezett környezetben, vagy ne zárják el a vizet nyáron.
Mi az, amivel most foglalkoznak?
Balogh Rodrigó: November 27. - december 3. között rendezzük a VI. Roma Hősök Fesztivált, amelyen svéd, román és olasz produkciók és két saját produkciónk is szerepel. Az előadásokat felvesszük, az utómunka rám vár. Az elkészült filmeket januárban vetítik a Howlround amerikai színházi streaming csatornán, ehhez pedig jó minőséget kell produkálni.
Bársony Katalin: Van egy hangoskönyv projektünk, a Vrana Mámi Mesél. Szerettem volna gyártani olyan meséket, amelyekkel kapcsolódhat a legfiatalabb nemzedék az identitásához, ezért az utóbbi két évben részben egy hangoskönyv készítésével foglalkoztam. A mesék három nyelven hangoznak el: cigány nyelven, magyarul és angolul. Nagyon kevés írásos emlékünk maradt fenn, de ezekkel a mesékkel vissza lehet tanulni a történeteinket. Emellett megjelenik bennük a közös roma-magyar történelem néhány fontos pontja, amelyekre büszkék vagyunk, mint például Zsigmond király közösségeinknek adott menlevele, természetesen mese formájában. Ezek a történelmi események segítenek a gyerekeinknek abban, hogy magukat pozitív, szerethető lénynek lássák. Ezenkívül már 13 éve gyártok és forgatok egy nagy dokumentumfilmet, amely egyetlen Koszovói családról szól. Az utolsó vágási fázisban van, és ha minden igaz, jövőre készen lesz.
Infó: Roma Hősök - VI. Nemzetközi Roma Színházi Fesztivál. 2023. november 27.- december 3. Eötvös10 Művelődési Ház
Névjegy
Bársony Katalin filmrendező, szociológus.
1982-ben született Budapesten, Daróczi Ágnes gyermekeként. Az ELTE Kommunikáció és Média Szociológia Szakirányban diplomázott. Ezután Brüsszelben majd a televízióban dolgozott, és megalkotta a Mundi Romani – A világ roma szemmel című dokumentumfilm sorozatot, amely az első 42 részes a roma közösségekről szóló dokumentumfilm sorozat, amelyet a Duna Televízió gyártott. A sorozat számos díjat kapott: Unesco, Aljazeera, FIPA. A Romédia Alapítvány és a BAXT Films Kft. ügyvezető igazgatója, amely filmeket készít őszinte emberi történetekről, máig élő közösségekről. 2019-ben készült az HBO-n látható Csillagfény Távolság című dokumentumfilmje következő filmje, melyet Kabán Bendekkel gyárt és Tuza-Ritter Bernadett a vágója 2024-ben kerül a nagyközönség elé.
Balogh Rodrigó színész, rendező, író, drámapedagógus.
1978-ban született. 2007-ben alapította a Független Színházat, amely magas színvonalú roma és interetnikus témájú produkciókat készít. Fontos munkái a Roma heroes Collection (2022), “Peer Gynt gyermekei’, az Ibsen Díjas drámaprojekt, ‘Tollfosztás’ , a 4. Nemzetközi Roma Filmfesztivál 3. helyezettje, ’Mirad – egy fiú Boszniából’ (2007, UNHCR Menekült Színházi Díj). A JuniorPríma Díj a magyar oktatásért díjazottja.
