Az elmúlt években az infláció világszerte megélhetési válságot okozott. Néhány rémhírterjesztő ezt kihasználva azt állítja, hogy a klímaváltozás elleni intézkedések megfizethetetlenek és ellentétesek az átlagemberek érdekeivel. Ez azonban távol áll az igazságtól.
A zöld kontra szegény narratíva terjesztése megosztó, és gyakran a rövid távú, profitorientált önérdek leplezésére szolgál. Az egyetlen stabil, gazdaságilag fenntartható jövő az energiabiztonságon, a katasztrófákkal szembeni ellenállóképességen, valamint a katasztrófák utáni jól koordinált és finanszírozott helyreállításon alapul; és végül, de nem utolsósorban a hőmérséklet-emelkedés 1,5 Celsius-fokos korlátozásán.
A fosszilis tüzelőanyagok, köztük a szén, az olaj és a gáz jelentős mértékben járulnak hozzá a megélhetési válsághoz, milliárdok mindennapi költségeit teszik elviselhetetlenné.
A bizonytalanság és a konfliktusok hatására pedig az árak még szeszélyesebben változnak. Ezáltal emelkedik a közlekedés, az élelmiszerek, a villamosenergia és az alapvető háztartási szükségletek ára. Egyes, erősen a fosszilis tüzelőanyagoktól függő országokban a háztartási számlák 2022-ben akár ezer dollárral is emelkedtek a fosszilis tüzelőanyagok ára miatt.
Egyes gazdasági szereplők - mint az Egyesült Államok Pénzügyminisztériuma, az Indiai Központi Jegybank és az Európai Központi Bank - úgy vélik: ahogy a klímahatások egyre intenzívebbé válnak, tovább fognak növekedni a fogyasztói költségek, és a gazdasági növekedés lassulni fog. A magas energiaárak szintén csökkentik a vállalkozások profitját, ártanak a gazdasági növekedésne, és korlátozzák az energiahozzáférés jogát világszerte. Az infláció a legszegényebb háztartásokat sújtja leginkább.
Mindeközben a klímaváltozással összefüggő katasztrófák is egyre súlyosabbak minden országban. Az idei év valószínűleg 125 ezer éve a legmelegebb lesz. Az egyre pusztítóbb viharok, kiszámíthatatlan esőzések és árvizek, hőhullámok és aszályok már most hatalmas gazdasági károkat okoznak és százmilliókat érintenek világszerte, veszélyeztetve az életüket és a megélhetésüket.
A fosszilis tüzelőanyagok "csapjait" nem lehet egyik napról a másikra elzárni, de a cselekvésre számos, jelenleg még nem kihasznált lehetőség kínálkozik. Például fosszilis tüzelőanyag-támogatásokra 2022-ben a kormányok világszerte több mint 7 billió dollárt költöttek adófizetői pénzből vagy kölcsönökből. A támogatások nem védik meg a legszegényebb háztartások valós jövedelmét, helyette növelik a fejlődő országok adósságterheit, és elszívják azokat a forrásokat, amelyek az egészségügyi ellátás javítására, infrastruktúra építésére – beleértve a megújuló energiaforrásokat és hálózatokat – és a szegénység enyhítését szolgáló szociális programokra fordíthatók lettek volna. Felelősségteljes végrehajtással az ilyen támogatások kivezetése valójában segítené a legszegényebbeket és javítaná azoknak az országoknak a gazdaságát, amelyek jelenleg tőlük függenek.
Idén az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezmény Titkárságán globális felülvizsgálatot végeztünk az éghajlat-politika eddig elért eredményeiről. Ez egyértelműen azt mutatta, hogy a haladás túl lassú. De azt is megmutatta, hogy számos eszközünk van az éghajlatváltozás elleni fellépés gyorsítására, amelyek egyben erősebb gazdaságokat is építenek majd. Rendelkezünk azzal a tudással és azokkal az eszközökkel, amelyek felgyorsíthatják az átmenetet úgy, hogy közben biztosítjuk: az igazságos és méltányos is legyen, senki se maradjon hátra.
Milliárdok várják, hogy kormányaik megragadják ezt az eszközkészletet és elkezdjenek dolgozni belőle. Idetartozik, hogy milliárd dolláros beruházásokat ne új fosszilis tüzelőanyag-termelésre, hanem megújuló energiaforrásokra fordítsanak, amelyek stabil, megbízható energiát biztosítanak alacsonyabb áron, a gazdasági növekedés elősegítésére. Ez a keresletről és a kínálatról is szól. Kell, hogy legyen választásuk azoknak, akik tiszta energiával akarják felkapcsolni a lámpát, és kell, hogy legyen egy olyan költségvetési környezet, amelyben befektethetünk a közösségeinkbe, így segítve elő alkalmazkodásukat a változó világhoz.
Van ok az optimizmusra, ha a kormányok az idei klímakonferenciára, a COP28-ra az együttműködés szellemében és a megoldásokra összpontosítva érkeznek Dubajba. A COP28-on megállapodhatunk a világ megújuló energiakapacitásának megháromszorozásáról. Megduplázhatjuk az energiahatékonyságot. Megmutathatjuk, hogy meg tudjuk duplázni a klímahatásokhoz való alkalmazkodásra szánt pénzeket, és azt a nemzeti tervezés szerves részévé tehetjük. Létrehozhatjuk a klímaváltozás okozta károk és veszteségek kezelését célzó pénzügyi alapot, amely segít megvalósítani a klímaigazságosság elvét. És teljesíthetjük a régi ígéreteket az átmenet finanszírozásával kapcsolatban, majd felvázolhatjuk a következő lépések pénzügyi támogatását.
Egyetlen pillanat, egyetlen konferencia nem fog mindent megváltoztatni. De az idén meghatározott irányokban formálhatjuk a jövőt, és megtervezhetjük, hogyan teljesítjük a nemzeti kötelezettségvállalásokat 2025-ben.
Én nem hagyom, hogy a rémhírterjesztés megtévesszen. Önök se hagyják!
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.