Sokszor hallhatjuk a populista pártoktól azt, hogy országuk az első számukra. Ez igen jól hangzik az egyes választások előtt, de hogy mennyi a valóságtartalma, azt most is megfigyelhetjük Jaroslaw Kaczynski pártja, a lengyel Jog és Igazságosság ügyeskedései, illetve önsorsrontó lépései során. A párt távozhatott volna méltóságteljesen, belátva, hogy nincs esélye a kormányalakításra, hiszen 31 mandátummal maradt el az abszolút többségtől a választás után, koalíciós partnere pedig nincs. Ehelyett napról napra alázza meg magát, mintha mindent el akarna követni azért, hogy a lengyelek egy csepp nosztalgiát se érezzenek Mateusz Morawiecki kormánya iránt.
A PiS tragikomédiájának rendezője Andrzej Duda elnök, aki szintén e pártból nőtt ki, s bár hírek szerint nem felhőtlen a kapcsolata Kaczynskivel, hűséges hozzá, a párthoz. Nem törődve azzal, hogy nincs esély Morawiecki újabb kormányának megválasztására, hétfőn feleskette a kabinetet, amelynek 14 nap után kell megmérettetnie magát a parlamentben. Az eredményt előre tudjuk, a PiS emberei azonban kicsinyes módon gondolkodnak és abból indulnak ki: minden egyes nappal borsot törhetnek a leendő, Donald Tusk által vezetett kormány orra alá, megnehezíthetik a beiktatását, még zűrösebb viszonyokat teremthetnek az új vezetés számára.
Különösen vicces Morawiecki kormányprogramja, amelyben könnyítéseket ígérnek például a vállalkozóknak. A Gazeta Wyborcza című lap feltette a kérdést: mégis, mit csináltak akkor nyolc évig, ha ez most jut az eszükbe?
Arra nem akarnak gondolni a PiS urai, hogy a Duda-Morawiecki-Kaczynski színjátékkal nem a jelenlegi ellenzéknek, hanem az országnak, a lengyeleknek ártanak a legtöbbet, tovább csúszhat például az uniós helyreállítási alapból származó források felszabadítása, amelyről Tusk már tárgyalt is Brüsszelben. A PiS-nek jól láthatóan nem Lengyelország, hanem a hatalom az első.