A szegények gazdagabbnak, a gazdagok szegényebbnek látják magukat, mint amennyire valójában azok. A Budapesten és a községekben élők, a magasabb jövedelműek és az aktív keresők kevésbé tartják nagynak az egyenlőtlenségeket. Viszont azok, akik nagynak látják az egyenlőtlenségeket, átlagosan magukat jómódúbbnak tartják azoknál, akik nem – állapította meg Gáspár Attila.
Az elemzés a Munkaerőpiaci Tükör című sorozat kedden bemutatott új tanulmánykötetében jelent meg (szerkesztette Szabó-Morvai Ágnes és Pető Rita), amely ezúttal a társadalmi egyenlőtlenségek és mobilitás témájára fókuszált. A könyvbemutatót az MTA Humán Tudományok Kutatóházában rendezték.
Hermann Zoltán, Kertesi Gábor és Varga Júlia számításai szerint 2006 és 2019 között jelentős mértékben nőtt a különböző társadalmi helyzetű diákok iskolák közötti elkülönítése.
Főként az alacsony státusú – az alsó jövedelmi ötödbe tartozó – diákok szegregációja növekedett.
A szerzők hangsúlyozták: a szegény tanulók iskolai szegregációjának drámai mértékű növekedése az oktatási rendszeren túlmutató, nagy és megoldásra váró társadalmi probléma.
Hermann Zoltán egy másik tanulmányában, amit Boza Istvánnal közösen írt, arra keresett választ, hogy a koronavírus-járvány miatt szükségessé vált iskolabezárások és a távoktatás bevezetése hogyan hatottak a tanulók iskolai teljesítményére. „Elsőre meglepő, de nem hihetetlen módon” azt találták, hogy valójában a jó családi háttérrel vagy jó képességekkel rendelkező diákokat érintették súlyosabban a jelenléti oktatás kimaradásai. Ezzel szemben a rossz hátterű diákok eredményeit, különösen a leghátrányosabb helyzetben lévőkét a pandémia már nem tudta tovább rontani. Összességében a koronavírus-járvány az eredmények egyenlőbb megoszlásához vezetett, de nem az alsó rétegek felzárkózása, hanem a felső csoportok nagy veszteségei miatt.
Az iskolakötelezettség korhatárának csökkentése úgy növelte meg a lemorzsolódás esélyét, hogy az iskolából kikerülő fiatalok (legalábbis rövid távon, 16-18 éves koruk között) nem tudtak beilleszkedni a munkaerőpiacra – ez a következtetés már Adamecz Anna, Prinz Dániel és Szabó-Morvai Ágnes írásában olvasható. 16 és 18 éves kor között a lemorzsolódott diákok 58 százaléka egyáltalán nem tudott elhelyezkedni. Azok, akik elhelyezkedtek, átlagosan három és fél hónapig tudtak állásban maradni.
Az elhelyezkedők több mint fele olyan foglalkozásokban dolgozott, amelyekben nem volt szükség semmilyen szakképesítésre (például takarító, kukás, rakodómunkás).
Emellett nőhetett a tinédzserkori terhességek és abortuszok száma, ami hosszabb távon is hátrányosan hathat az érintett nők munkaerőpiaci és társadalmi beilleszkedésére. Mivel a hatások jóval erősebbek a rosszabb társadalmi helyzetű gyerekek között, az iskolakötelezettség korhatárának csökkentése az egyenlőtlenségeket is növelhette.
A felnőttkorban megjelenő társadalmi egyenlőtlenségek sorában Krekó Judit és Tóth G. Csaba a személyi tőkejövedelmek jellemzőit vizsgálta. Az adózók 5-7 százaléka rendelkezett befektetésből vagy vállalkozásból származó tőkejövedelemmel 2007 és 2021 között, ami az összes adóköteles személyi jövedelem közel tizedét tette ki. A tőkejövedelmek a munkajövedelmeknél sokkal egyenlőtlenebbül oszlottak meg az adózók között. Míg a tanulmány szerint 2021-ben a felső tized a munkajövedelmek harmadát birtokolta, a tőkejövedelmek esetében ez az arány 90 százalék volt.
Albert Fruzsina és Hajdu Gábor arra hívta fel a figyelmet, hogy a súlyos anyagi deprivációban élők kapcsolathálózatának mérete kisebb, összetétele pedig kevésbé erőforrásgazdag, mint a jobb helyzetűeké. Az anyagi kirekesztettség és a kapcsolati kirekesztettség összekapcsolódása egy „lefelé tartó kirekesztettségi spirálhoz” vezethet, azaz a gazdasági hátrányok a társadalmi kapcsolatok gyengülésével vagy elvesztésével járhatnak együtt.
A társadalmi mobilitás korábbi trendjei a 2010-es években is folytatódtak Magyarországon – számolt be Huszár Ákos, Győri Ágnes és Balogh Karolina. A mobilitás abszolút mértéke a 2010-es évek végére tovább csökkent, mindkét nem esetében alacsonyabb szinteket ért el, mint a megelőző évtizedekben. A társadalom tagjai egyre kisebb arányban lépnek előre a szüleikhez képest.
