– Az ötmillió lakosú Norvégiában több mint 1100 szociális farm működik, míg a tízmilliós Magyarországon ez a szám jóval tíz alatt van, de ha a hosszú távon is életképes, s nem csak pályázattól pályázatig létező ilyen vállalkozásokat tekintjük, akkor voltaképpen hármat találunk az egész országban: Miskolcon a Baráthegyi Majorságot, Komáromban a Kemence Egyesület farmját Szabadszálláson pedig a Strázsa-tanyát – sorolta Jakubinyi László a miskolci Szimbiózis Alapítvány vezetője. Az általuk húsz évvel ezelőtt létrehozott, lapunkban korábban többször is bemutatott majorság volt az első olyan szociális farm Magyarországon. A szociális farmok olyan, társadalmi feladatokat is betöltő, nem feltétlenül nyereségérdekelt mezőgazdasági vállalkozások, amelyek hátrányos helyzetű célcsoportok – fogyatékosok, egészségkárosodottak, szenvedélybetegek, idősek, börtönviseltek, hajléktalanok – tagjai számára biztosítanak rendszeres, aktív munkalehetőséget, ezzel is hozzájárulva a vidék megtartó erejének növeléséhez.
A Baráthegyi Majorság volt az első és a sok viszontagság ellenére ma is működik, folyamatosan fejlődik. Jelenleg száz dolgozónak biztosít munkát, akik közül 82 fogyatékos vagy megváltozott munkaképességű személy.
Ők a kertészetben, a konyhán, az állattartó telepi részen, a sajtüzemben, a gyümölcsfeldolgozóban, az asztalos-, fazekas- és kézműves műhelyekben, vagy a vendégváró-turisztikai egységekben tevékenykednek az öt hektáros, sokak által csak „falu a városban” helyként emlegetett birtokon, Miskolc határában.
Az alapító felidézte: az elmúlt két évtizedben számos megkeresés érkezett az alapítványhoz, mások is szerettek volna hasonló majorságot indítani, de a legtöbben feladták, látva, hogy ennek legnagyobb akadálya a hazai jogi környezet. A szociális farm fogalma eddig voltaképp hiányzott a törvényekből, s csak úgy tudtak az ilyen jellegű szervezetek működni, és termelési egységeket létrehozni, ha a legszigorúbb élelmiszer biztonsági szabályoknak megfeleltek.
– Mi kénytelenek voltunk befektetni ötvenmillió forintot, hogy a több mint rigorózus előírásokat betartva beindíthassuk a sajtüzemünket, s azt a napi harminc liter tejet feldolgozhassuk, amelyet a kecskéink adnak. A készterméket csak vákuumozva, akkurátusan felcímkézve vihetjük ki a Búza téri piacra. A mellettünk lévő pultnál pedig ott áll mondjuk egy őstermelő, akinek nem kellett nagyobb összeget költeni egy üzemre, kis túlzással elég, ha reggeli után lesöpri az asztalt, és megkezdheti a napi 100-200 liter tej feldolgozását, majd mindenféle csomagolás nélkül kiteheti a terméket a piaci asztalra – panaszolta.
Eddig, ha egy szociális intézményben a terápiás vagy fejlesztő foglakoztatás keretében megtermelték a salátát vagy a tojást, azt valójában nem ehették meg hivatalosan helyben, s nem is adhatták el, mert a szigorú élelmiszer-biztonsági követelmények ezt nem tették lehetővé, a közösségi gazdálkodás fogalma pedig hiányzott a hazai jogrendből. A miskolciak már közel húsz éve lobbiznak, hogy ez megváltozzon, s úgy tűnik, mostanra sikerrel jártak: november közepén Nagy István agrárminiszter a Facebook-oldalán jelentette be, hogy az Európai Uniós „rugalmassági rendelkezések adta lehetőséget kihasználva” minisztériumi rendeletben könnyítik meg a kis mennyiségű, helyi élelmiszer-előállítás és értékesítés higiéniai feltételeit: így már nem csak természetes személy végezhet kistermelői élelmiszer előállítást, hanem a szociális farmok is. Pár nappal később a rendelet megjelent a Magyar Közlönyben is, amelyben leszögezik, hogy „a védett foglalkoztatást nyújtó akkreditált munkáltatók vagy a fejlesztő foglalkoztatást biztosító szolgáltatók is végezhetnek kistermelői tevékenységet”.
– A napokban néztem meg: az első megkeresést ez ügyben még 2004-ben írtam, s azóta is legalább kétszáz további olyan levél ment minisztériumhoz, kamarához, törvényhozókhoz, amelyben sürgettük a változást – idézte fel Jakubinyi László. Szavai szerint a hátrányos helyzetű emberek aktív bevonása az értékteremtő, termelő tevékenységekbe biztosítja számukra azt, ami sokunk számára evidens: legyen értelme felkelni reggel. Lobbimunkájuk, és a rendelet megszületésének legnagyobb társadalmi hatása, hogy mostantól bárki számára elérhetővé teszi ezt a lehetőséget, mivel jóval egyszerűbb lesz létrehozni a szociális farmokat. Így megoldódik az a probléma, amivel a fogyatékos, hajléktalan, szenvedélybeteg és más hátrányos helyzetű személyek foglalkoztatását segítő szervezetek eddig szembesültek, vagyis hogy csak drága élelmiszeripari beruházásokkal tudtak értékteremtő agráralapú munkahelyeket létrehozni a célcsoportjuk számára. A rendelet bevezetésével egyszerűsített formában, a nagy családi gazdaságok mintájára jöhetnek létre speciális közösségi gazdálkodó majorságok.
Ráadásul jövőre ehhez még pénzt is igényelhetnek, amikor megnyílik a „Vidékfejlesztési együttműködés a társadalmi vállalkozások fejlesztéséért” pályázat, amelynek keretében két évre akár 500 ezer eurós támogatást is lehet kapni szociális farmok létrehozására.
Így várhatóan a következő években több tucat új szociális farm jön létre, amelyek több száz hátrányos helyzetű dolgozót foglalkoztathatnak. Jakubinyi László, aki a Magyar Szociális Farm Szövetség elnöke is, ehhez lapunknak hozzáfűzte: igyekeznek megakadályozni a pénz „lenyúlását”, s az ügyeskedést, ami hazánkban az uniós pénzek felhasználását olykor jellemzi, vagyis nem lesz elég, ha valaki havonta egyszer „kihajtja a hajléktalanokat a földekre, lefotózza őket, aztán szélnek engedi a csapatot”. A szövetség létrehozott és bejegyeztetett egy olyan tanúsító védjegyet, amelyet a valóban működő, és a megfogalmazott céloknak megfelelő szerveződések kaphatnak meg. Az uniós pályázatok elbírálásánál előnyt jelent majd, ha valaki ilyennel rendelkezik, illetve ha enélkül nyeri el a pénzt, a pályázati félidejéig, azaz egy éven belül kötelező lesz megszereznie, másképp nem jut hozzá az adott összeghez.
Menekültek a farmokon
A szabadszállási Strázsa tanyán egy olyan szociális szövetkezet, illetve farm működik, ahol elsősorban hátrányos helyzetű álláskeresők és inaktívak munkahelyteremtését, foglalkoztatását, valamint képzését és oktatását teremtik meg és lehetőséget nyújtanak fogyatékkal élők számára is a munkavégzéshez. Ennek jegyében fogadtak be olyan, Ukrajnából menekült családokat is, ahol vagy a gyerek vagy az anya fogyatékkal él, s biztosítják számukra nemcsak a lakhatást, hanem a munkavégzést is. Ausztriában Bécs külvárosában öt idős apáca fogadott be a kolostorukhoz tartozó birtokra szír menekülteket, akik értenek a földműveléshez – ez egyfajta „win-win” helyzetet teremtett, hiszen a környékben már egyre kevesebb, a mezőgazdaságban hadra fogható munkaerőt találtak, miközben az otthonukat kényszerűségből hátrahagyók is menedékre leltek a kolostorban.
Elszánt lobbista
Jakubinyi László a 1990-es évek elején, még Erdélyben hozott létre fogyatékosok számára egy szervezetet, majd 1991-ben az angliai Botton Village-ben volt tanulmányúton: ez egy olyan szociális farm, ahol közel 300 ember él és gazdálkodik, s közösség tagjainak fele fogyatékos személy. Majd egy évtizeddel később, 1999-ben Magyarországon, Miskolcon életre hívta a Szimbiózis Alapítványt, 2000-ben pedig elindult a Baráthegyi Majorság. Az alapító már akkor azt szerette volna, hogy ne csak az általa vezetett farm, hanem egy országos-régiós szociális farm-hálózat jöjjön létre. Az igazi áttörést ebben a folyamatban egy 2015-ben, számos szakértő, kutató és egyetem bevonásával készült 300 oldalas kiadvány jelentette, amelynek megszületését a norvég Civil Alap biztosította. Ez a tanulmány indította el a Magyar Szociális Farm Szövetség létrehozását és a védjegyük, tanúsítványuk bejegyzését is. Végül 32 évnyi szociális farm terepmunkával a háttérben, köze húsz év lobbimunkájának eredményeként született meg 2023-ban az jogszabály, ami első lépéskét jogilag is elismeri Magyarországon a szociális farmokat, és bárki számára lehetővé teszi a közösségi gazdálkodás egyszerűsített formában történő elindítását.