jogalkotás;eutanázia;Emberi Jogok Európai Bírósága;Társaság a Szabadságjogokért;Karsai Dániel;

2023-12-02 13:48:00

Még ha Karsai Dánielnek adnak is igazat Strasbourgban, az Orbán-kormány akkor is következmények nélkül húzhatja az időt

Az életvégi döntésekkel kapcsolatban a strasbourgi bíróságon zajló per kapcsán arra kerestük a választ, milyen kimenetelei lehetnek az ügynek.

Ha az Emberi Jogok Európai Bírósága (EJEB) Karsai Dániel indítványát - a magyar állam változtassa meg az eutanáziával kapcsolatos jogi szabályozást - számára kedvezően bírálja el, akkor a magyar szabályozásról megállapítja, hogy az ellentétes az Emberi Jogok Európai Egyezményével – elemezte a jogi helyzetet lapunknak Zeller Judit, a Társaság a Szabadságjogokért senior jogi szakértője. Ennél többet az EJEB nem tehet, tehát nem semmisítheti vagy változtathatja meg a magyar jogszabályokat - jelen esetben a Büntető törvénykönyv (Btk.) vagy az egészségügyi törvény egyes előírásait. Mivel az EJEB döntései 1998 óta kötelező erejűek, a magyar államnak lépnie kell annak érdekében, hogy az egyezményellenes hazai jogi szabályozást felszámolja. Ha nem pusztán Karsai ügyének keretében beszélünk erről, hanem általánosságban, akkor azt mondhatjuk, hogy egy államnak két irányban kell jogi lépést tennie. Az egyik az egyedi sérelem orvoslása, ami azt jelenti, hogy helyre kell állítani az „egyezménykonform” helyzetet. (Például ha valakit elítéltek egy bűncselekmény miatt, de erről az EJEB kimondta, hogy egyezményellenes, akkor újra le kell folytatni a büntetőeljárást, immár az EJEB döntését is figyelembe véve a döntés meghozatalakor.) Jelen esetben ilyen megoldás valójában nincs, nincs mit helyreállítani, hiszen épp a szabályozás hiánya miatt el sem indulhatott a Karsai Dániel által kívánt folyamat. A másik vonulat lesz tehát irányadó, amely az általános intézkedések megtételét jelenti. Ez annak a rendszerszintű problémának az orvoslása, amely az egyezményellenes helyzetet eredményezte. Jelen esetben a probléma maga a jogi szabályozás, amely túl nagy korlátot szab az önrendelkezési jognak. Ha tehát az EJEB Karsainak ad igazat, akkor a magyar államnak a jogi szabályozás megváltoztatását, kiegészítését kell megtennie. A feleknek van lehetőségük arra, hogy ha nem értenek egyet az ítélettel, kérhetik, hogy a kisebb létszámú „kamara” által eldöntött ügy az úgynevezett nagykamara elé kerüljön. Erről azonban minden esetben az EJEB dönt.

A határozat végrehajtására szigorú és egyértelmű határidő nincs. Az EJEB döntései úgy fogalmaznak, hogy az egyedi sérelem orvoslásának a „megfelelő időben” kell megtörténnie (ez azt jelenti, hogy ha a panaszos számára már nem releváns az orvoslás, mert például már nem él, akkor az nem történt meg időben).

Az EJEB-nek van ellenőrző mechanizmusa az ítéletek végrehajtására, ez pedig az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága, amely az ítélet nyomán kapcsolatba lép az érintett ország végrehajtásért felelős kormányszervével, és meghatározzák a végrehajtás módját és lépéseit. A Miniszteri Bizottság évente ellenőrzi, hogy az adott állam végrehajtotta-e már az ítéletet. Ennek ellenére természetesen előfordul, hogy az állam évekig nem tesz semmiféle lépést annak érdekében, hogy eleget tegyen az ítéletben foglaltaknak. Ezért nagyon fontos, hogy az ítélet mellett legyen egyértelmű társadalmi nyomás a kormány irányába, ez ugyanis a mielőbbi végrehajtás irányába terelheti – jegyezte meg Zeller Judit.

A szakértő azonban két dolgot is hangsúlyozott. Egyrészt Magyarország saját maga vállalta, hogy részese lett az Emberi Jogok Európai Egyezményének, ezzel egy európai értékközösségnek. Ez az értékközösség és az ország ez iránti elköteleződése sérül, ha az EJEB ítéleteit figyelmen kívül hagyja. Másrészt felmerül egy nagyon is praktikus kérdés: az ítélet végre nem hajtása zavart okozhat a magyar jog alkalmazásának folyamatában. Ha az ítéletet követően a bíróság elé kerül egy olyan ügy, amelyben valaki öngyilkosságban közreműködött vagy akár eutanáziát végzett el, akkor a magyar bíróság patthelyzetbe kerül. Egyik oldalon ugyanis ott lesz a magyar jog, amely szerint ez bűncselekmény, a másik oldalon viszont ott lesz az EJEB ítélete, amely alapján – némileg leegyszerűsítve az eljárási lépéseket – egy ilyen ügyet úgyis felül kellene vizsgálni és az EJEB döntésének megfelelő döntést hozni.

Egy nagyon fontos részletkérdés: a november 28-i meghallgatáson a bíróság egyebek mellett arra volt kíváncsi: ha egy magyar állampolgár részt vesz asszisztált öngyilkosságban egy olyan országban, ahol az legális, akkor a magyar büntetőjog szerint büntethető-e. A kérelmezők szerint igen, a kormány viszont azzal érvelt, hogy csak legfőbb ügyészi mérlegelés után indulhat büntetőeljárás. Magyarországon a főszabály szerint akkor indulhat büntetőeljárás, ha az elkövető magyar állampolgár (mindegy, hogy itthon vagy külföldön követi el a bűncselekményt), vagy a bűncselekményt Magyarországon követik el (ez esetben mindegy, milyen állampolgár az elkövető). Ezt nevezik joghatóságnak. A magyar állam az álláspontját arra alapozhatja, hogy a Btk. szerint „a magyar büntető törvényt kell alkalmazni többek között a magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre, amely a magyar törvény szerint bűncselekmény”, illetve ennek a paragrafusnak a 2) bekezdése szerint „a magyar állampolgár, a magyar jog alapján létrejött jogi személy és jogi személyiséggel nem rendelkező egyéb jogalany sérelmére nem magyar állampolgár által külföldön elkövetett olyan cselekményre is, amely a magyar törvény szerint büntetendő”. A 2) bekezdésben meghatározott esetekben pedig „a büntetőeljárás megindítását a legfőbb ügyész rendeli el”. Ugyancsak a törvény szövege szerint „aki mást öngyilkosságra rábír, vagy ennek elkövetéséhez segítséget nyújt, ha az öngyilkosságot megkísérlik vagy elkövetik, bűntett miatt egy évtől öt évig terjedő szabadságvesztéssel büntetendő”. Ha tehát egy magyar állampolgár szállít ki külföldre egy gyógyíthatatlan beteg embert, tudva, hogy mire készül, felmerülhet a büntetőjogi felelőssége, és esetében minden további nélkül indulhat eljárás. A nyomozóhatóság, ügyészség pedig minden esetben köteles eljárni, ha hivatalos tudomást szerez arról, hogy olyan cselekmény történt, ami a Btk.-ba ütközik.

Sándor Zsuzsa volt bíró nem tud arról, hogy valaha indult volna ilyen eljárás Magyarországon. Mint lapunk elmondta: a legfőbb ügyész eljárásindítási joga csak arra az esetre vonatkozik, ha külföldi állampolgár követ el bűncselekményt magyar állampolgár sérelmére. Adott esetben tehát csak azt döntheti el, hogy például a svájci orvos ellen nem indítanak eljárást. Arról nem dönthet a Btk. alapján sem, hogy az ellen a magyar személy ellen nem indíthatnak eljárást, aki segít az aktív eutanáziát kérőnek eljutni egy olyan országba, ahol legális az eljárás.

Megkerestük a Legfőbb Ügyészséget is, de kérdéseinkre lapzártánkig nem kaptunk választ.