Nem először írom le: sima bábszínházzá silányították a kormánypárti képviselők (plusz aktuálisan a Mi Hazánk) a parlamentet. A kétharmados többség kritikátlanul fogadja el a legvadabb, legantidemokratikusabb törvényeket, előterjesztéseket, mindezt sokszor valami keresztényi mázzal leöntve. Semjén miniszterelnök-helyettes például azt állította a minap, hogy a velejéig hazug szuverenitásvédelmi törvénnyel megvédjük hazánk keresztény civilizációját. Nyilvánvaló ostobaság, ócska manipuláció, de hát mi az, amit ez a derék ember el ne vállalna, hogy ott bazsalyoghasson továbbra is Orbán Viktor mellett az Országházban?
De hagyjuk Semjént, úgyis csak egy kellék, mint az összes többi, aki azt állítja magáról, hogy a népet képviseli a törvényhozásban. Egy frászt képviseli a népet, legfeljebb a nép becsapását, amit viszont magas fokon űzetnek velük (lásd fent, Semjén, hogy magas fok lenne?).
Viszont: ebben a bábszínházban Selmeczi Gabriellának sikerült új színt megjelenítenie. A héten Pintér Sándornak kellett a bizottságban helyet kapó képviselők elé járulnia, mert hát ezt a törvény írja elő. Mert ugye, kérem, itt demokrácia van, a törvények mindenekfelett, és ha egyszer a felelős miniszternek be kell számolnia a munkájáról, akkor ezt meg is teszi. Kedden például a népjóléti bizottságban is járt a belügyminiszter. Pintér ugye nem egy naponta nyilatkozó típus, és bár számtalan feladatot gyűrtek alá – oktatás, egészségügy, önkormányzatok, rendvédelem, amelyeket ő katonásan (rendőrösen) el is lát –, de ez nem jelenti azt, hogy gyakran áll a nyilvánosság elé, és ad magyarázatot arra, hogy mit miért tesz a tárcája. Így aztán nem sokat tudunk meg a bábok életéről, legfeljebb Rétvári Bence rutinos múltidézéséből (vö. szemkilövető Gyurcsány-kormány).
Ritka alkalom tehát, hogy maga Pintér Sándor számol be és nyit utat – kötelezően – az ellenzéki felvetések előtt, ráadásul újságírók jelenlétében.
Igen ám, de Selmeczi Gabriella, státuszát tekintve fideszes képviselő, a bizottsági ülés kezdetekor az időkeret korlátozására tett indítványt, háromperces hozzászólást engedélyeztetett a többséggel. Arról nincs információ, hogy Selmeczi képviselő asszony sietett volna valahová, de az indoklásról igen: „a bizottságnak nem feladata, hogy támadja a miniszter urat” – mondta. És ebben is maradtak. Lássuk be, ez tényleg új fejezete, új iránya ennek a parlamentnek nevezett valaminek. Kövér László ordenáré kirohanásait már megszoktuk, ahogy mondják, be is áraztuk (milliós tételekben), de hogy ne lehessen egy ritkán nyilatkozó, ámde életünk legsúlyosabb kérdéseiért felelős minisztert „támadni”, ráadásul éppen annak helyén, azaz a parlamentben, az valóban új jelenség.
És megint: mi ehhez asszisztálunk. Igen, mi; nem pusztán az ellenzéki képviselők, hanem mi, valamennyien, ennek a társadalomnak a tagjai. Úgy tűnik, a legcsekélyebb mértékben sem érdekel bennünket, hogy valamennyien kesztyűbábok vagyunk, éppúgy, mint a Fidesz–KDNP országgyűlési képviselői. Nincs különbség közöttünk: együtt vagyunk felelősek azért, hogy ilyenné tették az országot.