Három hétig szavazhattak a bécsiek, milyen nevet adjanak annak az 1700 kilogramos bálnának, amely több mint hatvan évig a Práterben lakott. A „Zum Walfisch“ nevű halétterem cégére volt, s amely egyike az osztrák főváros életét a kezdetek kezdetétől bemutató Wien Museum kincseinek. A belvárosi Karlsplatzon szerda este ünnepélyesen megnyitott, az ötvenes években felépített, s az elmúlt négy évben újra alkotott városi múzeum óriáscsarnokában lebegő, immár Poldi névre hallgató, 10 méteres békés szörny egyike az állandó kiállításon látható 1700 műtárgynak, ezek minden darabját hozzáértő kezek felújították, újra alkották. A határidőre elkészült, a 108 millió eurós költségvetésen belül maradt, megújult múzeum terveit 2015-ben kezdte szőni a szociáldemokrata kezekben lévő város, pontosabban a megbízott 24 tagú zsűri, amely 274 pályamunkából a karintiai Winkler-Ruck építésziroda munkáját választotta győztesnek, a hozzájuk csatlakozott Ferdinand Certov kiválasztásával együtt.
A feladat óriási volt, a hatalmas Karlsplatz oldalában megbúvó, némileg kopottas, esőáztatta épületet kellett feltámasztani, amely ha szép is lett volna, látványát agyonnyomta a barokk templomóriás, a Karlskirche.
Az alkotók nem is vállalkoztak a versengésre, arra összpontosítottak, hogy megkétszerezzék, 12 ezer négyzetméterre növeljék a kiállítási teret, s egyharmaddal emeljék az épület magasságát. Furcsa formáció jött létre: a szocreálnak mondható eredeti konstrukcióra egy hatalmas betontető került. Súlyosabbá téve a múzeumot, de könnyebbé is, a kettő között ugyanis sárga színnel kivilágítható, fekete keretes körben futó teraszt alakítottak ki. A nagyépület mellé egy talpig üveges kisebb formálódik, hatalmas, impozánsnak mondható bejárattal.
A háromszintes múzeum nagyobbik részét az állandó kiállítás tölti ki, nem kevesebbre vállalkozva, mint Bécs történetének bemutatására az őskortól napjainkig. A Vindobonától az oszmán megszálláson át az elővárosok kialakulásán, a Ring kiépítésén keresztül a Duna szabályozásáig, a vasúti hálózat, a városi tulajdonú lakóépületek megjelenésén át az urbanizáció legújabb bravúros lakóparkjaiig, óriásházakig.
A múzeum igazgatója, Matti Bunzl kultúrantropológus – aki 2015 óta vesz részt a munkálatokban, s aki az állandó kiállítást megtervezte – elsősorban a megtekinthető tárgyak eredetiségére helyezte a hangsúlyt: szerinte fotókat nézni, podcastokat hallgatni otthon is lehet. A kurátorok – Elke Doppler és Michaele Kronberger – ellenben úgy gondolták, nagyon fontos a kiállítás megértése, ezért magyarázó táblákkal (és a gyerekeknek interaktív játékokkal) egészítették ki a kiállított darabokat. Bécsben szokatlan: az állandó kiállítás ingyen látható. Ebben nem csupán az osztrák fővárosi vezetés szociális nagyvonalúsága tükröződik, hanem a „berendezők” meggyőződése is, hogy a tömény bemutató megértéséhez többszöri látogatásra van szükség.
A kiállítás kritikusainak többsége szerint viszont Bécs történetének mélyére jobban is le lehetett volna fúrni, a tényeket több művészettel szépíteni, bár a felsorolhatatlan tömegű és témájú, a leltár szerint 13 fejezetre osztott látványosság Gustav Klimt és Egon Schiele alkotásait is felvonultatja. Rendíthetetlenül áll a városért rengeteget tevő, vadul antiszemita polgármester, Karl Lueger karosszéke (Otto Wagner munkája), az I. világháború, a vörös Bécs, az Anschluss időszakát, már csak helyszűke miatt is, plakátok, magyarázó szövegek uralják. Mire a jelenbe ér a látogató, felbukkannak a város mai büszkeségei közé tartozó közlekedési jelzőlámpák, a zöld fényben felnőttek és gyerekek, egy- és különnemű párok figuráival.
A harmadik szinten kapnak helyet az aktuális, változó kiállítások, amelyek 2024 februárjában indulnak. Az első bemutatón a barokk építész, Fischer von Erlach munkái láthatók. Híres épülettervei között van a Karlskirche is.
Infó
Wien Museum. Bécs, Karlsplatz 8.