Óvodás korunkban a „repül a… repül a…” játékra tanítottak az óvó nénik. Különösen esős, ronda időben, hiszen nem kellett hozzá kimozdulni. Ami azt illeti, túl sok szellemi izgalmat sem hozott (a zálogosdi rész volt még a legérdekesebb benne), minek következtében nemcsak kisgyerekek, de választók körében is ideálisan alkalmazható. Azokat sem árt nyugton tartani a rossz időkben, viszont a játékvezetők zálog címén (lásd még :hazafias kötelesség, nemzeti érdek) tőlük is szívesen elszedik kisebb-nagyobb javaikat.
Úgy kellett játszani, hogy körbeültettek minket, kezünk az ölünkben, és az óvó néni folyton előkiabálta, mi az, ami szerinte repül. Olykor hülyeségeket, előfordul ez az előkiabálókkal. „Repül a… repül a trolibusz” vagy a mákos tészta. Kicsit azért figyelni kellett, mert a leggyakorlottabb hazudozókkal is előfordul, hogy valami igazság csúszik ki a szájukon. A minap is megmondta valamelyik kormánytag, hogy a jövő évi költségvetés csak februárig érvényes. Az óvó néni a mondat végén mindig fölemelte a kezét, de nekünk csak akkor kellett, ha cselesen igazat mondott, pl. hogy „repül a… repül a fecske”. Aki kecskét hallott, pechje volt, adhatott zálogot. Tessék jobban figyelni az elöljárókra.
Szó szerint adaptálni mostanában nem célszerű a játékot, mert a repülésről mindenkinek a repülőtér-vásárlás jut eszébe, és mindjárt feldühödik. Esetleg felemeli a kezét, de ökölbe szorítva. Hogy minek vesznek hihetetlen pénzekért repülőteret, amikor a vonat se jár rendesen, pedig az is állami.
Jött helyette a „gurul a … gurul a”. Most a helyes válasz a „gurul a… gurul a dollár” a baloldalhoz, ami mégiscsak felháborító – emeli égnek a kezét az óvó néni. Illetve bácsi. Gyengébbek kedvéért a játék előtt sokat gyakoroltatták a „dollárbaloldal” kifejezést, hogy a legbambább óvodás is összeköthesse a két fogalmat. Te is érted, Pistike? Dol-lár-bal-ol-dal. Azért töröld meg az orrod, különben belecsöppen a finom tejbegrízbe.
Isteni játék. Először is újfent le lehet hazaárulózni mindenkit, akinek nem tetszik a rendszer. Dollárért nem tetszik, különben miért ne tetszene, nincs azzal semmi baj! Ha tehát, kedves választó, hozzád nem gurul semmiféle dollár (forintból se elég), akkor ezt azzal bizonyíthatod, hogy neked meg tetszik. Nagyon is. Másodszor le lehet gatyásítani kampány előtt az ellenzéki pártokat, egyelőre összesen félmilliárd forint büntetéssel a padlóra küldve őket, de már belengették, lehet ez több milliárd is. Mondván, Márki-Zay Péter mozgalma ugyan civil szervezetként törvényesen kaphatott külföldről támogatást, de hátha adott belőle a pártoknak is. Ha egyszer olyan nagy haverok voltak. (Voltak?) Fellebbezés az ÁSZ ellen nincs. Naná, majd van.
De a harmadik, talán legfontosabb cél az újabb veremásás. Karácsonyon egyelőre olyan igazi fogást nem találtak, a tervezett Városháza-gate jegén inkább a tervkovácsok csúsztak el és estek fenékre. Sokan morognak rá a bicikliutak miatt, de korruptnak még a bírálói sem tartják. Ám ha elég sokszor emlegetnek guruló dollárokat az ő előválasztási mozgalma kapcsán is, valamelyik csak bokán találja. Ha nem őt, hát az aktivistáit, akkor legfeljebb a „tolvaj Karácsony” helyett a „balek Karácsony” szókép használandó. Ezért kellett az eddig szuverénebb vezetésűnek látszó OTP-nek feljelentést tennie „ismeretlen tettes” ellen a gyűjtött pénzzel kapcsolatos állítólagos gyanúi miatt. Két év után. Érdekes, én a bankembereket kicsit gyorsabb eszűnek és éberebbnek véltem. Igazuk lehet a PISA-teszteknek, itt valami baj lett a híres magyar képességekkel.
A Guruló Dollárok kommunikációs hadművelet egy egész törvénycsomagot is begurított a Parlamentbe. Amiben nem az a baj, hogy a választáson elinduló civil szervezetekre is kiterjesztik a választási pártfinanszírozás szabályait. Sőt ez helyes, ahogy az is: mindenki mindig számoljon el forrásaival. A baj az, hogy az ellenzék fejbe kólintása mellett minden civilt, a jelöltet nem állítókat és a független sajtót is fenyegetik: ha biztonsági játékra törekednek, tartsák távol magukat a közéleti vitáktól, véleménymondástól. Különben bármi lehet. Ami biztos, az csak a kuss.
Kivéve persze a saját, kézből etetett civiljeiket. Amelyek – mint a CÖF, a Megafon stb. – közpénzből, állami és állami vállalati pénzből folytatnak egyoldalú pártkampányt. Utóbbi a hírek szerint egy év alatt egymaga kétszer annyi támogatáshoz jutott (na honnan?), mint amennyi az összes ellenzéki párt törvényes állami támogatása együtt. Még az ÁSZ részjelentése is elismeri: hát igen, igen… ezek is keményen kampányolnak. De az más.
Nem baj. Megy az új játék: a „gurul a… gurul a”. És tényleg,
gurul itt minden, ha nem is a dollárok balra. Szétgurul, szétpereg az ország. A szolidaritás összekötő szálait már rég elszaggatták.
Szétgurultak a jogelvek, „az eleven jog fájáról lehulltak”, kapkodja őket össze, aki tudja. Szétgurult a magyar tehetség, szorgalom, munkaerő, a magyar ifjúság színe-virága, szerte a nagyvilágban. Gurulnak a közpénzmilliárdok, tudjuk, milyen zsebekben kötnek ki.
Mi meg engedelmesen fölemeljük a kezünket. Már mindenre. Hiszen valóban gurul.
Megadjuk magunkat.
—
A cikkben megjelenő vélemények nem feltétlenül tükrözik szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.