- Kalmár Tibor: Mindenkinek jut

Igen a Huxitra! A sugárút túloldalán álló bérház tűzfalára is jutott ezekből a nyomorék óriásplakátokból. Leveszem a kesztyűm és az okoskarkötőmre koppintok, még mindig van negyedóra az áruháznyitásig. A pontos idő fölött jégvirág, mínusz tizenkét fok. A széles árkád alá nem sok szűrődik be a fáradt egérszürke reggeli fényből. Előttem vagy ötven megszállott, az egyiknél piros hálózsák, egy másik a bejárat melletti biciklitárolóhoz láncolta magát. Biztos, ami biztos. Mögöttem, egyre hosszabb sorban a többi elszánt, mintha egy bevándorlóellenes plakátról léptünk volna le. Egy fenyőárus az érkezőkre üvölt, ne tapossák már le a fákat. Baszd meg a karácsonyfáidat, tesám, kiabál vissza egy suhanc. Néhányan felnevetnek, én ref­lexből letorkolnám, hogy több tisztelettel, de inkább elharapom, aztán gyorsan visszaül a várakozás csendje.
Elég korán érkeztem. A tizedikesek geometriai transzformáció témazárója csak a második órában kezdődik. Elképzelem, ahogy a szaros kis Mayer nagyot néz a bazedovos szemeivel, amikor bevésem neki a karót a Krétába. Agysejtjei lomhán lépnek működésbe, koncentrál, szemöldökét előbb összehúzza, aztán a képe hosszúra nyúlik, mint a lángostészta, amikor végre megérti, hogy a félév végéig már nem tud javítani. Csak egy egész kicsit melegít fel a gondolat.
Váratlanul felkapcsolódik a Lidl-reklámtábla, kigyulladnak a ledfüzérek is a kirakatban, ütemes kék-sárga fénnyel világítva meg a fal menti húgyfoltokba fagyott patkányirtó port. Fészkelődni kezdünk, a fotocellás bejárati ajtók felé mutató vektor vagyunk. A halk duruzsolás lassan morajlássá fokozódik, ki magában morog, ki a másikra, a magasból felcsendül az All I Want for Christmas is You. Közben egy könyök nyomódik a bal vesémbe, az előttem álló dagadék hátába meg egy ököl, mégpedig az enyém. Lassan, szuszogva fordul hátra. Mit tolakszol, szarcsimbók, én is ebben a sorban állok. A beszéde lomha, közelebb hajol, szájából nehéz reggeli éhgyomorszag árad, vagy talán a tegnapi vacsoráé. Nem azért keltem fel hajnalban, hogy az ilyen szarjankók elém pofátlankodjanak. Szerencséd, hogy nyitás előtt vagyunk, különben már a véred folyna, mordul, a szája sarkában habos, fehér göbök ülnek.
Oldalról hat kigyúrt biztonsági ember érkezik, a dagadék meglepően gyorsan fordul vissza. Mindjárt kikapnak vele együtt, hátracsavarják mindkettőnk kezét, a földre löknek, és kirugdosnak a szélére, vagy egyenesen az autók elé. De csak utat törnek maguknak a bejárathoz. A tömeg Vörös-tenger, a biztonságiak a fotocellás ajtónál sorfalba rendeződnek. Az okoskarkötőmre koppintok, még nyolc perc.
A szekusok valamit pusmognak egymással, aztán a helyezkedést látva a legkigyúrtabb elüvölti magát: nyugodjanak le, mindenkinek jutni fog! Semmi kétségem afelől, hogy leghátul is tisztán hallani. Tudni szeretném, hol tanítják ezt a szenvtelen magabiztosságot, az edzőteremben vagy az utcán. Ne hazudjon, süvít át egy éles hang a fejem fölött, helyeslő morgás követi, aztán a hang gazdája vérszemet kap, nyissák már ki, hát emberek maguk, méltatlankodik, a vége falzettbe csúszik, most többen felnevetnek.
Még hat perc. Egy reszkető fejű bácsi eddig bírta, zaklatott hangon követeli, hogy engedjék ki, mert nyolcvankét éves. Alig tud kikecmeregni a sorból, csoszogva távozik, lehajtott fejjel.
Én is kiállhatnék. Nem muszáj ma megvennem. Persze, biztos elkapkodják az összeset, és ki tudja, mikor jön megint. A témazárókat ki kell javítanom legkésőbb a jövő hétig, addig biztos nem érkezik újabb szállítmány. Ezt a jó helyet nem adhatom fel, még a mögöttem sorban állóknak sem jut majd mind. Az akciós újság szerint limitált darabszám, csak a készlet erejéig. Körbenézek, hátha valaki arcán ott a válasz, de csak ugrásra kész embereket látok, bejáratra fixált tekintettel.
Mi lesz, ha szükségem lesz rá, talán még előbb is, mint gondolnám. Anyám azt olvasta, soha ennyien nem közeledtek még. Az igazgató asszony szerint egy román faluban halomra erőszakolták a nőket egy éjszaka, mielőtt továbbindultak a határ felé. Ezekből egy szót sem hiszek. De a szaros kis Mayer apjának már van, ő a minisztériumban dolgozik. Ezzel dicsekedett a fostos cimboráinak valamelyik nap a szünetben, a pad tetejéről osztva az észt. Nem fél lenyúlni tőle és behozni az iskolába, ha megbuktatom félévkor, mondta. Ha meghúzom, ő is meghúzza a ravaszt. Az sem érdekelte, hogy csak néhány méterre állok tőle az ajtóban. Nem mehetek haza üres kézzel, látni akarom a megnyúlt képét.
Két perc. Pattanásig feszült a hangulat, a tömeg gigantikus, összenyomott rugó. A gyomorszagú megint hátrafordul, fenyegetően néz, de már nem érdekel. Kéne egy jó taktika, hogy biztos jusson nekem is. Ha oldalra tudnék slisszolni a pénztáraknál, azzal a tömeg elébe kerülnék.
Elöl újabb mozgolódás támad, nyitás, kiabálja valaki a sokaságból, de a legkigyúrtabb túlüvölti, menjenek hátrébb, addig senkinek nem lesz itten lőfegyvere.
Túl lassan, döcögve nyílik az üvegajtó, ezer szempár mered rá. Fél pillanatig még megilletődve állunk, majd a szekus újra üvölt, induljanak már. Ez a startpisztoly. A tömeg eleje kilő, a ritmikus döngés futólépéssé gyorsul, lépteink, mint a fegyverropogás. Páran beelőznek. A hátulról érkező nyomástól egymásnak préselődünk, de haladni kell, aki elbotlik, az gyenge. Már nem is én megyek előre, mi megyünk előre, száz lábon, ezer lábon. Az előtérben majdnem hanyatt esem egy felborult kosárban, de a mögöttem nyomakodó visszaránt. Kétségbeesetten nézek a pénztárak felé, de ez a vonat elment, amerre csak látok, fejek és testek, lövésem sincs, hogy kerülhetnék a tömeg elébe. Csak egy kis részirány vagyok a vektorban.
Már az édességes polcig sodort a hullám, egy hátulról érkező lökéstől nekiesünk a müzlis-zabpelyhes polcnak, saját márkás csokitáblák hullanak a fejemre. Felüvöltenék, de észreveszem, hogy már üvöltök, ahogy mindenki más is.
A péksütemények és az olajos magvak kereszteződésénél kanyarodunk, amikor végre én is meglátom az embernyi magasságba felstószolt piros fadobozokat. Pont olyanok, mint az újságban! Elöl egyre lassabb a tempó, de a nyomás hátulról nem csökken, néhány másodpercre belém szorul a levegő, az nem lehet, baszdmeg, hogy most fulladok meg, kikönyöklök annyi helyet, hogy levegőhöz jussak. A hangszóróból a Jingle Bell Rock üvölt.
Irigyen nézek azok után, akik már a pénztár felé rohannak, két kézzel szorítva a piros fadobozt. Mi még araszolunk a cél felé. A nyakamban forró lehelet, valahol elhagytam az egyik cipőmet, mezítláb taposok egy karton kiborult tamponon, az előttem lévő hátába könyökölök, a mögöttem jövő folyamatosan a térdhajlatomba rúg a térdével.
Összenézünk a mellettem nyomakodó lánnyal, szégyenkezve próbálja meg visszarendezni a támadó hiénává torzult vonásait. Lehalkul a zene, a hangosbemondóban ütvefúrót ajánlanak, karácsonyi akcióban. Akkumulátoros, nem kell a kettőhúszba dugni. Lehet, hogy az is megtenné pisztoly helyett. Egy tízmillis fúrószár a rohadt kis Mayer koponyájába.
Újra a lányra nézek, a mögötte furakodó hátba vágja, műanyag dominóként dől el, térdre esik. Segítenem kéne, hogy fel tudjon állni, de már nincs sok hátra, hogy odaérjek a legközelebbi raklaphoz. Rohamosan fogynak róla a dobozok, a stósz csak térdmagasságig ér. A lány már a földön fekszik.
Ő is részirány volt, most akadály lett. Egy nullvektor. Neki már nem jut.
Az utolsó darabokért megy a harc, minden oldalról kapkodnak a maradékért. A szekusok sehol. Valaki hatalmasat taszít rajtam, előrezuhanok, négykézláb érkezem a padlóra, arcomba fájdalom hasít, ahogy a raklapnak csapódom. Még két piros fadoboz van, az egyiket felkapom. Megpróbálok feltápászkodni, amikor valaki kirúgja a kezemből. Felnézek, a gyomorszagú az.
Fürgén veszi fel, arcán a kárörvendők győztes vigyora, odahajol hozzám, valamit mond, az irtózatos zajban nem értem, csak a szagát érzem. Nézem a kelttészta képét, a kidülledő szemeit. Még mindig magyaráz valamit, összeszedem minden erőmet, és az orrába harapok. A dagadék odakap, fájdalmában elterül. Mint egy izzadt kis radírdarab, enyhén sós az íze, ami a saját vérembe keveredik. Undorodva köpöm vissza, a gyomorszagú utánakap. Felmászom az üres raklapra, végre felállok, úgy nézem végig, ahogy a hóna alól kirángatják a stukkeres dobozt.