Őrületes ovációval köszöntötte Klujber Katrint a debreceni Főnix csarnok telt házas közönsége, amikor átvette a torna legeredményesebb kézilabdázójának járó díjat. Ugyancsak ekkora lelkesedés követte Háfra Noémi nevét, aki a válogatott másik legjobbja volt. 2018-ban járunk, amikor a junior női kézilabda-válogatott elsöprő fölénnyel, százszázalékos teljesítménnyel nyeri a világbajnokságot.
Azóta öt év telt el, Klujber a válogatottal a tizedik helyen zárt a napokkal ezelőtt véget ért vb-n, s maximum az olimpiai selejtező-tornán való indulást ünnepelhette, vagyis azt, hogy megmaradt az esély a párizsi szereplésre; Háfra pedig a szalagszakadása utáni rehabilitációnál tart, esélye sem volt arra, hogy pályára lépjen a dán-norvég-svéd közös rendezésű világbajnokságon.
Ahol a legjobb játékosnak (MVP) a döntőben vesztes norvég együttes ászát, Henny Reistadot választotta meg a szakmai zsűri. Reistad öt éve a magyar juniorválogatott elleni döntőben még a vesztes norvég csapat tagja volt, Klujber, Háfra és társnői felülmúlták őt is és válogatottját is. Az átlövő azóta nyert egy olimpiai bronzérmet, világ- és Európa-bajnok lett. Fejlődése töretlen, amit bámulatos eredménysora tükröz: 2015-ben egy norvég másodosztályú kis csapatban debütál, de 2021-ben már Bajnokok Ligáját nyer a norvég Viperszel, a budapesti döntőben 12 gólt dob, és ő a négyes döntő legértékesebb játékosa. Eközben tagja a 2020-as Európa-bajnokságon aranyérmes norvég csapatnak is, a kontinenstornán 29 gólt van a neve mellett. A 2021-es tokiói olimpián bronzérmes, decemberben pedig megnyeri a világbajnokságot, 38 góljával a torna All-Star csapatába is beválasztják. Időközben klubot és országot vált, jelenleg a dán Team Esbjerg játékosa. A napokkal ezelőtt véget ért világbajnokságon döntőt játszik a norvég válogatottal, a franciák egy drámai meccsen nyernek ugyan, de Reistad emlékezeteset alakít: a dánok elleni elődöntőben 15 gólt szór, s az övé a hosszabbítás utolsó másodpercében döntetlen állásnál mindent eldöntő utolsó találat is, amivel a fináléba lövi Norvégiát. Ezüstérem a történet vége, de 52 góljával újfent ő a torna legértékesebb játékosa.
A kérdés az: mitől lőtt így ki a teljesítménye, míg a magyaroké miért nem? Hiszen négy évvel ezelőtt még jobbak voltak nála. Orvos András, a daniasport.hu oldal alapító szerkesztője szerint a tudatosan, lépcsőről-lépcsőre felépített, klasszikus skandináv karrierív lehet az egyik magyarázat. Az önkéntes futballedző majdnem húsz éve él kézilabda tréner feleségével Dél-Dániában, és az oldal alapítójaként napra készen követi a dán élsportot. „Reistad fejlődéstörténetében a lépcsőről lépcsőre haladás, a folyamatos tanulás és épülés a legfigyelemreméltóbb: nem volt sztár gyerekkorában, de felnőttként már az lett, ez az út, ami nagyon különbözik a magyarokétól” – összegezte érzéseit a szakember. Elmondta, a másodosztályból a sportág csúcsáig tartó fejlődésív megfelel a skandináv gyakorlatnak. Korosztályos játékosként náluk semmi és senki nem sürgeti az utánpótláskorú játékosokat és nincs eredménykényszer. A különböző ütemben fejlődő fiatalok felnőttként érik utol egymást, amire hagynak időt. A fejlődésükben a „process-t”, a folyamatot nézik. A sportágak – labdarúgás, tollaslabda, gimnasztika – közötti versengés miatt a lemorzsolódást szeretnék elkerülni, ezért a megfelelő játékpercek biztosítása a fő cél az utánpótlásban. Az eredménykényszerrel nem veszik el a gyerekek vagy ifjú felnőttek kedvét a játéktól: addig maradnak a rendszerben, amíg benne akarnak maradni, ez a fő cél a skandináv utánpótlásban.
„Reistadt fizikálisan folyamatosan fejlődött, pedig négy éve volt egy gerincműtéte, azóta pedig vigyáznia, figyelnie kell a testére. Ősszel az FTC ellen nem is játszott, óvatosan terhelik, hogy kitolják a karrierjét. Ez a skandinávokra egyébként is jellemző, például Katrin Lunde negyven fölött is világszinten véd” – elemezte Orvos András. „Érdekes volt látni Jesper Jensent, a dánok szövetségi kapitányát, aki könnyes szemmel nyilatkozott az elődöntő után a dán tv2-nek. Az a furcsa helyzet állt elő, hogy a Team Esbjerg klubedzőjeként egész ősszel vigyázott Henny Reistad egészségi állapotára, aztán az elődöntőben Reistad topformájának köszönhetően kapott ki tőle dán szövetségi kapitányként.”
A magyarok helyzete külföldön is téma és visszatérően boncolgatják, mert ott sem értik, mi történik. „Dániában a folyamatosságban hisznek, a játékosokat egymás után léptetik a megfelelő szintre. Semmi kétségem afelől, hogy a magyar fiatalokban is megtalálható a tehetség, de úgy tűnik, mintha huszonéves korukra kiégnének. Magyarországon mindig a következő generációtól várják a megváltást, a 23-25 évesekre már nem igazán koncentrálnak. A skandinávok nem néhány kiemelkedő meccsben gondolkodnak. Kevés játékperccel elvétve lehet bekerülni a válogatottba. A lépcsőfokok fontosak, itt kevés a hirtelen élmezőnybe berobbant játékos, folyamatosan építik fel őket.” Orvos András szerint a legfájóbb mégis ez: „A nemzetközi sajtó nincs elájulva a magyar női kézilabdásoktól, alig van, aki külföldön játszik, és egyetlen edző sem ül komoly külföldi csapat kispadján. A magyar kézilabda presztízsének visszaállításához válogatottnak minden világversenyen minimum a legjobb hat közé kellene kerülnie. Amíg nem értékeljük reálisan a női válogatott eredménysorát, nehéz abban bízni, hogy visszatér a világ elitjébe. És továbbra is azt látjuk, hogy a BL-ben szereplő magyar csapatok skandináv játékosokkal erősítenek, akár olyanokkal, akik válogatottjuk második sorába tartoznak, vagy a dán bajnokság alsóházi csapataiból szerződnek a hazai klubokhoz.”
