- Jogi homály az eutanázia körül az Egyesült Királyságban is

Fénykorában fogyasztói érdekek és jótékonysági ügyek mellett kiálló Dame Esther Rantzen a napokban adta hírül, hogy ez év elején diagnosztizált tüdőrákja elérte a negyedik, immár áttételekkel bonyolított stádiumot. Közölte, hogy csatlakozott a svájci Dignitas központhoz, ahová családja kíséretében szeretne egy napon eljutni. (A Dignitas egy non-profit szervezet, amely orvos által segített haldoklást biztosít azoknak a tagoknak, akik szavai szerint olyan betegségben szenvednek, "amely elkerülhetetlenül halálhoz, elviselhetetlen fájdalomhoz vagy elviselhetetlen fogyatékossághoz vezet", és akik "indokolt kérést" tettek orvosi igazolás.) Az újságírónő azt szeretné elérni, hogy az asszisztál eutanázia ügyében a parlamnet módosítsa az idevonatkozó törvényt. 

Az aktív, támogatott eutanázia Angliában ugyanúgy tiltott, mint Magyarországon, ahol az elmúlt hónapokban Karsai Dániel alkotmányjogász ASL betegsége és az Európai Emberi Jogi Bírósághoz benyújtott kérelme állította a figyelem középpontjába a kegyes halál kényes témáját.

A brit országrészek közül jelenleg csak Skóciában nem tekintik kifejezetten bűncselekménynek az aktív eutanáziát. Angliában, Walesben és Észak-Írországban akár 14 évi börtön is fenyegeti azt, aki öngyilkossághoz segítséget nyújt.

Dame Esther lánya, Rebecca Wilcox a BBC-nek elmondta, hogy támogatja édesanyja döntését, miközben "a jog szerint nem mondhatom, hogy vele tartatok - és ez teljesen nevetséges. Képesnek kellene lennem arra, hogy anyám mellett üljek az utolsó pillanataiban".

Dame Esther Rantzen kétségbeesésről tanúskodó megszólalása után úgy tűnik, a hangulat parányit enyhült és legalábbis egy országos vita elindulhat az ügyben. Érezhető együttérzéssel, egyben a szükséges óvatossággal nyilatkozott a dilemmáról a BBC reggeli hírműsorában Victoria Atkins, nemrégiben kinevezett egészségügyi miniszter. Érzékeltette, hogy miután "lelkiismereti kérdésről" van szó, a változtatásról szóló javaslat csak egyéni indítvány formájában, és nem a kormány által benyújtott törvénytervezetként kerülhet a parlament elé, ahol minden egyes képviselő személyes meggyőződése alapján szavazhat majd annak esetleges bizottsági továbbviteléről. Műsorvezetői nyomásnak ellenállva Atkins megtagadta, hogy saját érzéseiről számot adjon, mint jelezte, egészségügyi miniszterként nem tartaná helyesnek, ha véleményt nyilvánítana az ügyben.

A Munkáspárt vezetőjében, Sir Keir Starmerben viszont rokonszenvre talált Esther Rantzen kezdeményezése. A volt emberi jogi ügyvéd már 2015-ben, az utolsó vonatkozó parlamenti szavazáson is a reform mellett voksolt, "igazságtalanságként" bélyegezve meg az aktív eutanázia törvénysértő minősítését. Most újólag megerősítette álláspontját, sőt kilátásba helyezte, hogy ha pártja győz a jövő évi választáson, időt hagyna az indítvány megtárgyalására. Esther Rantzen a következő üzenetet küldte a honatyáknak: "Gondoljanak saját szeretteikre, az idősebbekre, gyengélkedőkre! Szívszaggató közelről követni a hozzánk közel állók szenvedését. Senki nem akarja ezt a családjának. Olyan korban élünk, amikor teljesen elfogadható, hogy a szelíd, békés halál lehetőségét kínáljuk fel az embereknek". 

Fontos változás és akár a közvélemény eltolódására is utalhat, hogy az anglikán egyház több volt és aktív vezetője, köztük a korábbi canterbury-i érsek is az aktív eutanázia mellett érvel. George Carey szerint "a palliatív kezelésnek és az asszisztált öngyilkosságnak egymás mellett kell tudni létezni, hogy a haldoklók életük végén érdemleges döntést hozhassanak". Az egyház élén álló zsinat egy tavalyi vita végén a törvényváltoztatás ellen szavazott, ugyanakkor felszólított az életvégi gondozás anyagi és erkölcsi hátterének javítására.