A 2023-as évvel a Petőfi-bicentenárium is véget ért, milliárdokat adott a kormány az ünneplésre, és túlzás nélkül minden hónapban eljutott hozzánk valami új, a költőhöz kapcsolódó projekt híre. Lapunk április elsején összegezte az addigi legfurcsább emlékév-ötleteket (https://nepszava.hu/3189718_petofi-emlekev-2023-ujratemetes-kutyacasting), de az esztendő során kiderült: valójában semmi sem túl elrugaszkodott, ha épp Petőfi Sándorról van szó.
Több tudományos konferencián és pódiumbeszélgetésen elhangzott, milyen sajátos viszony fűzi a mindenkori magyar társadalmat a költőhöz. Petőfi Sándor megkerülhetetlen ikon, akinek kultusza 1849-ben bekövetkezett halála óta épül, és alakját kivétel nélkül saját érdekei szerint használták föl a különböző politikai rendszerek. Mindeközben olyan, mintha a poétához minden magyar ember személyesen kapcsolódna, akár szereti a verseit, akár nem.
A kultúra összes szegmense hozzáadott a Petőfi-évhez, melynek leglátványosabb elemei nyilvánvalóan a legbusásabban támogatott, tehát az állam által is finanszírozott projektek voltak. Ezek közül továbbra is kirívó a Most vagy soha! című Petőfi-film, amelyre összesen 6,8 milliárd forint közvetett és közvetlen támogatást adott az Orbán-kormány, de a film az utómunkák miatt csak idén március 14-én kerül a mozikba. De egyébiránt nincs okunk panaszra, hiszen a legkülönbözőképp emlékezhettünk Petőfi Sándorra már 2022 szeptembere óta, tudományos- és ismeretterjesztő módon, szórakozva, játékosan, sőt, akár zenésen.
Itt a Petőfi-emlékév, megtestesül a magyar nép, csak a 6,8 milliárdos Rákay-film késik le rólaKülön érdekes a fiatalok Petőfihez fűződő viszonya. A költőnek nem adatott meg, hogy megöregedjen, tragikusan fiatalon hunyt el, gazdag, lezáratlan életművet maga után hagyva. Petőfi Sándor örökké fiatal marad, így adott, hogy az ifjúság számára is vonzóvá lehet tenni őt. Számos olyan vállalkozás volt az év folyamán, mely a fiatal generációt célozta meg. Ezek között akad több irodalmi alkotás, például antológia (Költővel nem járnék), vagy regény (Bánki Éva: Petőfi-vírus, Berg Judit: Szélvésztől kergetve), ismeretterjesztő könyv (Miklya Luzsányi Mónika: Petőfi, a sztár), de Lackfi János költő is egyedi kommentárokkal színesítette Petőfi verseit (Így él Petőfi!). A magyar könnyűzene is közelített a költőhöz, a Petőfi Kulturális Ügynökség Felhők címet viselő dalszerző pályázatára több mint 700 pályamű érkezett, ezekből 650 felelt meg a kiírás feltételeinek. A felhívás célja az volt, hogy a kortárs könnyűzene nyelvén népszerűsítsék a XIX. századi költőóriás alkotásait.
Az Orbán-kormány 9,5 milliárd forintot adott az emlékévre, a forrásokat hármas leosztásban a Nemzeti Kulturális Alap (NKA), a Petőfi 200 és a Magyar Géniusz ideiglenes kollégiumok hirdették és ítélték meg a pályázóknak. A bicentenárium támogatási keretében 3 milliárd forinttal irodalmi emlékházakat, ugyanennyiért a hazai kulturális élet szereplőinek egyedi támogatási kérelmeit segítették, valamint 3,5 milliárd forint keretösszegből támogatást nyertek vidéki múzeumok a Kárpát-medence-szerte.
Az életrajza közismert, az életműve ismeretlen – Nem lett fideszes az évfordulós Petőfi-tárlatMég utoljára pedig a jövőbe tekintett az emlékév. Zárásként ugyanis a bicentenárium büdzséjének elosztásáért nagyrészt felelő Demeter Szilárd, a Petőfi Irodalmi Múzeum (PIM) főigazgatója egy időkapszulát helyezett el a Nemzeti Bankban. – Elküldtünk egy könyvet a jövőbe. A címe: „Az idő igaz” – A Magyar Kultúra magazin Petőfi tricentenáriumi antológiája. Ebbe Petőfi versei mellé ma is élő költők műveit válogattuk be, olyan verseket, amelyek témájuk, kérdésfelvetésük, érzelmi-gondolati tartalmuk okán kapcsolódnak a reformkori törekvésekhez, kihívásokhoz. Azzal a reménnyel és bizakodással szerkesztettük ezt a kéziratot, hogy száz év múlva a PIM akkori főigazgatója megjelenteti ezt a verseskötetet. Mert hiszünk abban, hogy bármit is tartogat a következő évszázad, 2123-ban a Kárpát-medencében Petőfi születésének 300. évfordulóját fogják ünnepelni a magyarok, akiknek akkor is fontos lesz az irodalom – mondta el a PIM főigazgatója, aki hozzátette, az időkapszula tartalmazza Orbán Viktor miniszterelnök üzenetét is azoknak, akik száz év múlva kézbe vehetik ezt a kötetet.
Mindezen projektek a nagyközönségnek szóltak, ám az emlékév alatt a bölcsésztudomány is kitett magáért, számos értékes cikk jelent meg, mely komolyabban tárgyalta a poéta életművét, megkérdőjelezve akár egyes alkotásainak jelentőségét, esetleg elgondolkodva azon, mi lett volna a költővel, ha nem veszti életét a szabadságharc idején. Külön érdemes kiemelni a Fedél Nélkül Petőfi-számát, mely a költő életének „hajléktalan” időszakait tárgyalta. Petőfi történetének sosincs vége.
A közös nevező
A bicentenáriumról Milbacher Róbert irodalomtörténészt, a Jelenkor folyóirat Petőfi-számának szerkesztőjét kérdeztük.
Mire számított a Petőfi-bicentenárium kapcsán, olyan lett az ünnepi év, ahogy elképzelte?
Valójában semmi különösre nem számítottam, mivel közel van még az Arany200, így nagyjából annak a forgatókönyvét vártam megvalósulni. Kiállítások, konferenciák, kiadványok stb. A Petőfi-kultusz, ha egyáltalán rászorul, újabb megerősítést kapott. De ez nem baj, Petőfi ugyanis olyan közös nevezője a magyar társadalomnak, ami minden politikai, társadalmi, gazdasági különbözőséget, ha nem is eltüntet, de legalább valamiféle közös nyelvi nevezőre hoz. Közönségesen ezt hívjuk nemzeti kultúrának, amire szerintem szükség van. Éppen Petőfi kínálja azt a közös nyelvet, amely ha nem is egymás megértését – mert ez persze lehetetlen – de legalább a másik mondandójának meghallását szolgálja. (Ma már ez is nagy eredmény.) Petőfi jelentősége nem a forradalmi tevékenységében van, hanem abban, hogy demokratizálta a kulturális szcénát, hozzáférhetővé tette a nem elit problémáit az elit számára, és kinyitotta a kultúrát az addig attól elzárt társadalmi rétegek felé is. Ez pedig mindennél nagyobb eredmény. Egyébként a Petőfi-év szakszerű értékeléséről a Verso irodalomtörténeti folyóirat 2023. évi 2. számában lehet olvasni két fiatal irodalomtörténész, Owaimer Oliver és Radnai Dániel Szabolcs tollából. (https://versofolyoirat.hu/verso2023_2.pdf)
Ha Ön részt vehetett volna az emlékév kreatív csapatában, min változtatott volna leginkább? Mire fektetett volna nagyobb hangsúlyt a Petőfi Sándorra való emlékezésben, mire kevesebbet?
Először is minden ilyen emlékvének örülni kell, mert legalább kerül némi plusz állami pénz a kultúrába. Ugyanakkor mindig is ódzkodtam a giga produkcióktól. Az biztos, hogy nagy reprezentatív, állami performanszokra kevesebbet költenék, ugyanis nincs szükség Petőfi újabb ideológiai kisajátítására, ami óhatatlanul is megtörténik ilyen esetekben. Annyian megtették ezt már az elmúlt 200 év során. Helyette több pénzt fordítottam volna a tudományos és oktatási workshopokra. Nagyobb hangsúlyt fektettem volna közoktatásban lévő diákok és tanáraik aktív bevonására. Akár olyan minikonferenciákat szerveztem volna, ahol nem a tudomány, hanem a tanárkollégák és/vagy a diákjaik szerepeltek volna. (Ez az a szint, ahol a valódi hagyománytörténésnek helye van.) Azt, hogy némi pénz került emlékházak felújítására, azok kiállításainak újragondolására, helyesnek tartom. A PIM nagy reprezentatív kiállítását is átgondoltnak és szakmai értelemben alaposnak látom, látszik, hogy tényleg hozzáértő kezek alakították. Bár annyi kritikám van vele kapcsolatban, hogy nem elég bátor abban az értelemben, hogy nem teszi lehetővé – még ha van is erre való törekvés – az interaktivitást éppen azzal a költővel kapcsolatban, akihez minden magyar nyelven szocializálódott embernek így vagy úgy, de valamilyen köze van.
Érte meglepetés az emlékévben, kiderült valami, amit Ön nem tudott Petőfi Sándorról, esetleg megváltozott a gondolkodása a költőről?
Mivel Petőfi a legalaposabban adatolt magyar költő, valódi nagy újdonságra nem is számítottam filológiai értelemben. Valójában annyi újdonsággal szolgált az év, hogy Margócsy István tanárúr felhívta a figyelmet arra, hogy bizony a szabadság költőjének – mint minden hozzá hasonló státusú korabeli szereplőnek – volt személyes szolgája, amit egyébként maga Petőfi említ egy helyütt, csak valahogy nem akartuk eddig észrevenni. Illetve Petőfi szlovák tudása körül is oszlik a köd. (Mégiscsak sok szlovák tanár tanította. Fönnmaradt olyan emlékezés, amely szerint egy a Pilvaxba betévedt tót atyafival csak Petőfi tudott szót érteni stb.) Ugyanis ez is hozzátartozik a kép teljességéhez. Talán, amikor majd nyugodtabb körülmények között sikerül áttekinteni a sok tudományos igényű tanulmányt, kiderül, hogy Petőfi költészetének értékelésében történetek-e hangsúlyáthelyezések. Egyénként így elsőre azt gondolom, hogy nem, vagy nem túl látványosak. Valahogy a radikális újraértelmezésektől mindenki óvakodik kicsit. A kultusz sokkal erősebb diktátum Petőfi esetében, mint a tudományos igényű újragondolása teszem azt a költő valós szerepének a magyarországi feudalizmus lebontásában. Magam azzal próbálkozom, hogy világossá tegyem, Petőfi romanticizmusa már egy egészen másfajta romantikafelfogáson alapszik, mint mondjuk a mesteréé, Vörösmartyé, ami azért érdekes, mert a magyar kultúrában a romantikus költő és így a romantika maga is Petőfihez kapcsolódik, holott ennek több köze van a biedermeierhez, mint a XIX. század első negyedében lezajlott európai „nagyromantikához”.
Kinek szánna emlékévet 2024-re?
Egy pótévet írnék ki Madách Imrének, ugyanis szerencsétlenségére ugyanabban az évben született, mint Petőfi, így róla – néhány szimpóziumtól eltekintve – nem nagyon volt szó, pedig megérdemelné. Ha valakivel, hát vele kapcsolatban még lehetne új szempontokat fölvetve beszélni. Persze Madách közéleti szerepe eltörpül Petőfié mellett, így a társadalmi, kultikus beágyazottsága is sokkal kisebb, holott irodalmi teljesítményéről ugyanez nem mondható el. Ugyanakkor Az ember tragédiája egyfajta válaszkísérlet arra a pl. Vörösmartynál olvasható romantikus kérdésfölvetésre, amely Petőfi számára már nem volt elég inspiráló, vagy inkább túl „egészséges lelkületű” volt annak teljes elfogadásához. 2025-re pedig reményeim szerint felkészül Jókai Mór.
Petőfi ehető, Petőfi influenszer
A szórakoztatóipar is jócskán kivette a részét az emlékévből, készült koncertszínházi előadás szabadakarat»» címmel, mely Petőfi és Szendrey Júlia szerelmét dolgozza föl. A gasztronómia sem maradhatott ki: lett Petőfi-likőr és Petőfi-szelet, ahogy azt már megírtuk. A bicentenárium alatt kihasználva a XXI. század adottságait életre keltették a poétát: öt Petőfihez kapcsolódó VR-játékot fejlesztettek ki, melyek segítségével akár a Nemzeti dal repkedő lapjaiból is elkaphattak egyet a virtuális világban járók. Ahogy Demeter Szilárd is említette, a költőt valamiféle influenszerként lehet elképzelni, ennek nyomán indult el 2022-ben a 200 éve született szerző TikTok-csatornája is, melyen az emlékév kabalafigurájaként ható, Bánföldi Szilárd színművész által megformált Petőfi lépett kapcsolatba a web népével. A jelenkorban éldegélő Petőfi még Pepperel, a mesterséges intelligenciával rendelkező humanoid robottal is szóba állt. Nem volt eredménytelen ez a projekt, mindenki kedvenc költője pár napja, december 28-án köszönt el 22 ezer követővel rendelkező Tik-Tok-csatornájától.
