Nem újdonság sajnos, népszámlálások és más vizsgálatok is bizonyítják, hogy a Kárpát-medencében csökken a magyarság lélekszáma. Nem pusztán arról van szó, hogy a környező országokból elvándorol vagy a többséghez asszimilálódik a magyar anyanyelvű népesség, hanem az országhatárokon belüli magyarságot is erősen érinti ez a gyérülés. Mivel lehetne megakadályozni a magyarság fogyását kívül belül egyaránt?
Hát a jó gazdasági teljesítménnyel.
Gyakran idézett példám a távol-keleti Szingapúr. Az alig több mint 700 négyzetkilométeren elterülő városállam a múlt század hatvanas éveinek kezdetéig igen szegény országocska volt. De emberi erőforrásával és földrajzi adottságaival az azóta eltelt több mint hatvan év alatt jól sáfárkodott, ennek révén a Maláj-félsziget vezető gazdaság hatalmává vált.
A városállam rendelkezik a világon a legmodernebb kikötői kapacitással, a hajók ki- és berakodása szervezetten és nagy hatékonysággal folyik, négyszer olyan gyors, mint a világátlag. Mivel Ázsia legforgalmasabb víziútja ott húzódik Szingapúr tengerpartja előtt, a tankerek garmadája olcsón szállítja a szingapúri olajfinomítóból kikerülő kőolajszármazékokat mindenhova. Szingapúr állítja elő a világ leghatékonyabb és legolcsóbb, tengeri olaj és gáz kinyerésére alkalmas fúrótornyait is. Az ország bankrendszere a megbízhatóság mintaképe és tőkevonzó képessége kiváló, a banki műveletek óramű pontossággal teljesülnek.
A lakosság háromnegyede kínai származású, de a kisebbségben lévő malájok és indiaiak is megbecsült tagjai a társadalomnak. Szingapúr gazdasági sikereivel hírnevet szerzett magának, mindenhonnan vonzza a munkaerőt, a legmagasabb képzettségűektől az alacsonyabb kvalitású dolgozókig, mindenkit.
Magyarországtól természetesen naivitás volna elvárni, hogy olyan kimagasló teljesítményt produkáljon, mint az ázsiai mintaállam, de meglátásom szerint már néhány kedvező irányba tett lépés is megállíthatná a magyarság fogyását. Ha extenzív fejlődés helyett a magyar gazdaság intenzívvé válna, ha a súlypontok az adottságaink mentén változnának, jobban becsülnénk a földet, a vizeinket. Ha lenne egy hatékony, nem csak monokultúrát előállító, piacnak kiszolgáltatott mezőgazdaságunk, akkor mindenütt jól eladható termékeket produkálnánk. Nőne a termelékenység, emelkednének a bérek, a jövedelmek.
A befektetők visszaigazolják a teljesítményt. A virágzó agrárium megerősítené a mezőgazdasági gépipart, és ez a többi iparágba is vonzaná a tőkét és a technikát. Ezt látva hazajönnének a honfitársaink, nemcsak nyaralni vagy rokonlátogatásra, hanem dolgozni is. Ez erősítené a gazdasági potenciálunkat és jövedelemtermelő képességünket, már nem kéne a megváltó EU-s pénzre várni, magunk vonzanánk a tőkét és állítanánk elő megfelelő jövedelmet. Már nem kéne 3 millió euróért a magyar kormánynak hazaváró Irodákat nyitnia, telefonos ügyfélszolgálatot és internetes portált létesítenie, hogy meggyőzze a külföldre költözött magyarokat: települjenek haza Magyarországra. Jönnének maguktól is! Szingapúr példája legalábbis ezt bizonyítja.
