Ez annál is inkább így lehet, mert az eredetileg Brazília, Oroszország, India, Kína és a Dél-Afrikai Köztársaság által létrehozott közösség egyre inkább az Egyesült Államokkal szemben akarja meghatározni magát, s egy új világhatalmi központot kialakítani Kína irányításával. Geopolitikai szerepének erősítését szolgálja, hogy új tagokat vett fel: január elsejétől Egyiptom, Irán, Szaúd-Arábia, az Egyesült Arab Emírségek, valamint Etiópia csatlakozott a közösséghez. A BRICS a világ népességének csaknem felét, a globális olajtermelés több mint 40 százalékát és a világ gazdasági teljesítményének egyharmadát adja.
A BRICS államok egyes politikusai azt remélik, a szervezet egy új világrend letéteményesévé válhat. Hszi Csin-ping kínai elnök nyáron, az új tagok hivatalos meghívásakor azt mondta, hogy a BRICS "a béke és a fejlődés ereje a világban". A BRICS régi és új tagországainak érdekei több tekintetben megegyeznek. Kína és India a világ legnagyobb olaj- és gázfogyasztói, míg Szaúd-Arábia, Irán és az Egyesült Arab Emírségek a legnagyobb kitermelők közé tartoznak. Különösen Kína és India számára az energiaellátás biztonsága elsődleges prioritás. Szaúd-Arábia, az Arab Emírségek, Irán és Oroszország már eddig is együttműködtek a legfontosabb olajtermelő államok OPEC+ csoportjában. A BRICS bővítésével a közösség szerepe a ritkaföldfémek piacán is fontosabb lehet.
A vezető BRICS-országok, Kína és Oroszország, szemben állnak az Egyesült Államokkal, és ugyanez vonatkozik az új tag Iránra is. Irán azt reméli, a csatlakozással befektetőket vonzhat, amire nagy szüksége lenne, hiszen a síita állam gazdasága már évek óta igen gyenge lábakon áll, elsősorban a nyugati szankciók miatt. Mint a Die Presse cikkében emlékeztet rá, a BRICS-országok céljai közé tartozik az is, hogy felváltsák az amerikai dollárt mint tartalékvalutát és helyette helyi pénznemekkel kereskedjenek. Mint a CSIS amerikai agytröszt elemzésében rámutat, egyes országok igyekeznek kiszabadulni a Washington által uralt pénzügyi rendszerből.
Kína és Oroszország a BRICS bővítése által kívánja növelni közel-keleti befolyását . Irán pedig a csatlakozástól a regionális elszigeteltség végleges megszűnését reméli; az irániak és a szaúdiak tavasszal Kína közvetítésével már véget vetettek régóta tartó ellenségeskedésüknek, és megállapodtak a kapcsolatok újraindításáról.
A BRICS befolyásának kiterjesztése a Közel-Keletre fordulópont a régió számára - mondja Nebahat Tanriverdi közel-keleti szakértő az osztrák lapnak. Rámutat Kína közvetítésére Irán és Szaúd-Arábia között.
Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Egyesült Államok és az Európai Uniónak a jövőben ne lenne beleszólása a közel-keleti ügyekbe, hiszem Egyiptom, Szaúd-Arábia vagy az Arab Emírségek számára a nyugati államok továbbra is igen fontos partnerek maradnak, de gazdaságilag megpróbálják a lehető legtöbbet kihozni az egyensúlyozó külpolitikából.
Másrészt Oroszország és Kína katonai szempontból jelentéktelenek a Közel-Keleten az Egyesült Államokhoz képest. Az amerikai katonák, hajók, vadászgépek és rakéták feladata a Perzsa-öböl és a Vörös-tenger hajózásának biztosítása - jelenleg az Egyesült Királysággal és Franciaországgal együttműködve a jemeni húszi lázadók teherhajókat támadó harci drónjainak elfogását tartják legfontosabb feladatuknak. Nem sokkal azelőtt, hogy Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek csatlakozott a BRICS-csoporthoz, Washington jóváhagyta a két országnak szánt új, összesen csaknem 700 millió dolláros fegyverszállításokat.
Bár Rijád és Teherán közeledik egymáshoz, a kölcsönös bizalmatlanság nem szűnt meg, Szaúd-Arábia ezért sem engedheti meg magának, hogy teljesen elszakadjon a Nyugattól. Az arab állam például kifejezetten tart arról, hogy Irán nukleáris hatalommá válik. Egyiptom és az Egyesült Arab Emírségek pedig diplomáciai kapcsolatokat tart fenn Izraellel, amelyet Teherán halálos ellenségnek tekint. Súrlódások vannak a Nyugat-ellenes BRICS-államok, Irán és Oroszország között is, mert árháborút folytatnak az olajpiacon. A közel-keleti országok tehát egyéni érdekeket képviselnek a BRICS-en belül is és nem egy új világrend létrehozásában érdekeltek.
Másrészt a BRICS sem jelent feltétlen vonzerőt. Javier Milei elnökké választásával Argentína külpolitikájában komoly változás következett be, Buenos Aires már nem kíván csatlakozni a feltörekvő országok közösségéhez. Milei a napokban bejelentette, "jelenleg nem tartja helyénvalónak" a részvételét a BRICS-ben.
Alberto Fernández előző peronista elnök komoly stratégiai lehetőséget látott a BRICS-hez való csatlakozásban. Milei azonban már az argentin elnökválasztási kampányban is azt közölte, ha ő lesz az államfő, Argentina biztosan nem csatlakozik az általa kommunistának nevezett országokhoz, annak ellenére, hogy a blokk gazdaságai közé tartozik Argentína két fő kereskedelmi partnere, Brazília és Kína. A szélsőjobboldali vezető ehelyett az Egyesült Államokhoz, Izraelhez és általában a "szabad világhoz" való közelségét védi.
Az elnök azonban hatalomra kerülése óta megpróbálta helyreállítani a kapcsolatokat néhány olyan országgal, amelyeket korábban támadott. Győzelme után meghívta beiktatására Luiz Inácio Lula da Silva brazil elnököt, ő azonban visszautasította az invitálást. Napokkal később Milei kínai küldöttséget fogadott, és békülő levelet küldött az ázsiai állam elnökének, Hszi Csin-pingnek. Buenos Aires nem szakíthatja el a Kínához fűződő szálakat, hiszen Peking az egyik legfontosabb hitelezője.