A pilóta kidugta fejét a vadászgépből, és hogy messziről lássák, széles mozdulattal széttépte Kim Ir Szen arcképét. Ebből tudta a Szöulhoz közeli támaszpont riadóztatott őrsége, hogy a semmiből felbukkanó, észak-koreai felségjelű MiG–15-ös vakmerő manővere nem orvtámadás. Már majdnem tüzet nyitottak rá – szerencse, hogy a pilótafülkében kéznél volt az Atyai Vezérként emlegetett diktátor portréja, akárcsak minden harckocsiban, teherautón, buszon, kórházban, iskolában.
No Gumszok (1932–2022) elmondhatatlanul szerencsés volt, hogy megúszta ép bőrrel. Menekülésekor, 1953 őszén éppen csak életbe lépett a panmindzsoni tűzszünet – az az egyezmény, amely immár hetven éve helyettesíti a békeszerződést a jogilag azóta is hadban álló két Korea között. Szerencsés volt, hogy gépét nem lőtték le kötelékben repülő bajtársai, amikor hirtelen elhúzott tőlük, útban bázisukról Phenjan felé. Szerencsés, hogy a túloldalon karbantartás miatt nem működtek a radarok, így a déli légvédelem sem szedte le.
A reptér betonján hajszállal kerülte el az ütközést egy felszállásra készülő amerikai F–86-ossal. Később megtudta azt is, hogy a polgárháborúban eltűnt anyja él, biztonságban átjutott délre. A tetejébe még százezer dolláros jutalmat is kapott az amerikai hadseregtől a korszak egyik legmodernebb szovjet vadászgépéért, amelyet tüzetesen átvizsgáltak, teszteltek, alkatrészeire bontottak, újra összeraktak, végül múzeumban állították ki.
Gyerekfejjel, a japán megszállás évei alatt (1910–45) No, akárcsak a többi koreai iskolás, új nevet kapott az erőszakos beolvasztás jegyében: Kjósi Okamura. Az agymosott fiú tizenhárom évesen jelentkezni akart kamikazénak, hogy a szigetország védelmében hősi halált haljon Hirohito császárért – szerencsére az apja visszatartotta. A koreai háború kezdetén besorozták az északi, kommunista seregbe, pedig szívből utálta az Oroszországból importált rendszert.
Azért kérte magát a légierőhöz, mert így látta a legjobb esélyt a szökésre. Ám mire alkalma nyílt rá, groteszk módon hőst csinált belőle a propaganda. Mandzsúriai kiképzése után száznál több éles bevetést repült, az újságok diadalmas fényképeket közöltek róla. Az ünnepelt főhadnagy dezertálásán Kim Ir Szen úgy feldühödött, hogy főbe lövetett öt pilótát – köztük No legjobb barátját –, és lefokozta a légierő parancsnokát. A megtorlásról No csak 17 év késéssel értesült, egy újabb túlélő szökevény beszámolójából.
Addigra már régen az Egyesült Államokban élt. Felvette az állampolgárságot, hozzá ezúttal magának választott új, angolos csengésű nevet: Kenneth Rowe. Elvégezte az egyetemet, családot alapított, és rakétamérnökként évtizedeken át vezető iparvállalatoknak dolgozott a Boeingtól a General Motorsig. Öreg napjaira a floridai Palm Beachben pihent meg, a tehetős nyugdíjasok paradicsomában.
Csak a szülőföldjével nem volt szerencséje: Észak-Korea már három nemzedék óta nyögi a Kim-dinasztia abszurd terrorját. No Gumszok, bár kilencen évig élt, sohasem térhetett haza a remetekirályságba, ahol megállt az idő.