A három párti német kormány legkisebb pártja, a liberális FDP számára a legnagyobb kérdés az, hogyan válhat sikeresebbé a 2024-es évben? Azért is sürgető a kérdés, mert támogatottsága mindössze 5-6 százalék körüli, éppen csak meghaladja a Bundestagba való bejutáshoz szükséges küszöböt. Ugyan mind Olaf Scholz koalíciójában, mind az FDP-ben igyekeztek csekély jelentőséget tulajdonítani annak a digitális formában lebonyolított szavazásnak, amelyen a tagok arról dönthettek, maradjanak-e a koalícióban, nagy megkönnyebbülés fogadta minden részről, hogy a liberális tagok, ha szűk többséggel is, de a maradás mellett döntöttek. Christian Lindner, a párt elnöke annyira megörült az eredménynek, hogy „egyértelmű felhatalmazásról” tett említést, miközben csak 52,24 százalék utasította el a koalícióból való kilépést. Ugyanakkor az is tény, hogy a kormányzás szempontjából nagyon is fontos a döntés, mert a szociáldemokratáknál egyesek azt feltételezték: az FDP el akarja hagyni a koalíció süllyedő hajóját, hogy megerősödjön a 2025 szeptemberében esedékes választásig. Ez a kérdés azonban egyelőre lekerül a napirendről, s mind csekélyebb az esély arra, hogy megvalósul az ellenzéki uniópártok, a CDU/CSU álma a kormánykoalíció széthullásáról, vagy az idén megrendezendő előrehozott választásokról.
Az eredmény nyomán az FDP vezetése azt kommunikálhatja, hogy a tagság támogatja a párt politikáját, mert a szűk többség is többség. Ezt azok az FDP-tagok is elismerik, akik a „referendumot” kezdeményezték a párton belül a koalícióban maradásról. Közéjük tartozik Matthias Nölke, aki a három párti koalíciós munka egyik legnagyobb ellenzője. Az ARD egyik műsorában kijelentette a demokratikus körülmények között született eredményt tiszteletben kell tartani.
Ettől függetlenül nem lehet kizárni azt, hogy az FDP-ben a koalíció ellenzői a jövőben is felvetik majd a kilépés lehetőségét, mert a maradás támogatói csak 1170 szavazattal szereztek többet a távozás mellett kardoskodóknál. Nölke ezért nem is kívánja vereségként értékelni az eredményt. Mint rámutatott, egy jelentős kisebbség világossá tette, hogy az FDP-nek jobb munkát kell végeznie a szövetségi kormányban, s ezt a párt vezetése nem is hagyhatja figyelmen kívül.
Maga Lindner pártelnök ezzel szemben úgy látja, a szavazás felhívás az FDP számára arra, hogy "továbbra is liberális profilt mutasson a kormányzati tevékenység során". Mindez azonban azt is előrevetíti, hogy 2024 folyamán is sok vita lesz a koalíción belül. Olaf Scholz kancellárt közismerten nem könnyű kihozni a sodrából, de őt is bosszantotta, hogy a Zöldek és az FDP rendre a közvélemény előtt vitáztak, feltételezések szerint az állandó torzsalkodásoknak is szerepe volt abban, hogy a közvélemény egyre rosszabb osztályzatot adott a kormánynak. Scholz többször próbálta figyelmeztetni partnereit: egymás között beszéljék meg a vitás kérdéseket, lehetőleg a nyilvánosság kihagyásával, de jótanácsát nem fogadták meg.
Az FDP szavazása után aligha várható, hogy hirtelenjében egymás nagy barátai lennének majd a környezetvédők és a liberálisok. Erre utalnak Wolfgang Kubicki pártelnök-helyettes szavai is, aki a Deutschlandfunk rádióban azt közölte, hogy az FDP-nek jobbá és "határozottabbá" kell válnia a koalícióban. (Kubicki egyébként élesen ellenezte az esetleges kilépést.) Frank Schäffler, a párt amolyan permanens állandó lázadója, aki szintén a koalícióban maradás mellett volt, "figyelmeztető lövésnek" nevezte a felmérés eredményét, és ahogy fogalmazott, az FDP-nek ellen kell állnia a politika "zöldülésének".
Nem kérdés, az FDP tagok elégedetlenek pártjukkal, erre utal, hogy 47,76 százalék voksolt a koalíció felmondása mellett. De - mint arra a pártvezetés is rámutatott – ha az összes tagot veszik figyelembe, a 72 ezer FDP tag kevesebb mint ötöde szavazott a liberálisok távozására. A kormányzati munkával szembeni ellenszenv aligha érte meglepetésként az FDP vezetését. A párt támogatói körében már korábban is tapasztalható volt némi nyugtalanság ezzel kapcsolatban. Mindenesetre Lindner saját pozícióját megerősítette a szavazás. A pártelnök szerepe kulcsfontosságú a kormányban, hiszen a pénzügyminiszteri posztot látja el, így az euróövezeti csoportban is meghatározó a szerepe. Lindner az eredményt úgy fogja fel, mint egy bátorítást arra, hogy továbbra is nyomást gyakoroljon a koalícióra.
Bár az FDP vezetése nagyon tartott a „referendumtól”, az eredmény voltaképpen jól is jöhet Lindner számára, hiszen ha a szociáldemokraták vagy a Zöldek túl sokat követelnének tőle, azzal védekezhet, hogy a párt tagságára való tekintettel nem tehet nagy engedményeket.
