Tisztes, ám aligha hihető az a szándék, amit Nagy Márton gazdasági csúcsminiszter az elmúlt napokban többször hangoztatott: a munkaerő-tartalék aktivizálására fordítaná a kormány az országba érkező uniós források jelentős részét. Vagy tán ismét valamilyen trükk húzódik meg a tárcavezető kijelentése mögött? (Nem mellesleg arról az "aprócska" tényről megfeledkezett a magyar kormányfő új kedvence, hogy aligha a brüsszeli pénzek egészére gondolt, hanem csak a foglalkoztatáspolitikához köthetőről, de ez is szép summa.)
A miniszter feltehetően a munkanélkülieket és az inaktívakat vette számításba, de érthette azt a mintegy 90 ezer közfoglalkoztatottra is, akiknek a száma rohamosan csökken, de korántsem azért, mert sikerült őket átterelni a valós munkaerőpiacra. Ám a munkanélküliek számának további, érdemi csökkentése nem reális. Számuk egyébként, a KSH napokban közzétett adatai szerint, 200 ezerre rúg, miközben az inaktívak számát közel 100 ezerre becsülik. Elkeserítő, hogy ma Magyarországon átlagosan 9 hónap telik el, amíg valaki előtt megnyílnak a munkahelyek kapui. S még súlyosabb a kép, ha arra is emlékeztetünk, hogy több, mint harmaduk egy esztendőnél hosszabb ideje állástalan. Természetesen figyelembe kell venni azt, hogy szép számmal akadnak közöttük olyanok, akik egyszerűen képtelenek - egészségügyi vagy mentális okból - egyvégtében hosszabb ideig dolgozni. Ők azok, akikre hiába költött el kormány tavaly egymilliárd forintot utazási és lakhatási támogatásra. Aligha nekik szól a hangzatos című Újratervezés Program 3.0. A szövegértési nehézségekkel küzdőket elriasztják az olyan - egyébként jó szándékú - toborzó szövegek, mint hogy "megismered a különféle fejlesztési módszertani elemeket, mint a tervezés, implementálás, tesztelés, az élesbe állítás, és ismerni fogod a fejlesztésben résztvevő személyek feladatait és felelősségi köreit." Ahhoz egyébként nem fér kétség, hogy ilyen és hasonló célokra lehet költeni a lassacskán ismét csordogáló uniós pénzekből.