Az élők sorából a napokban távozó Ferdinandy György hasonlított írótársaihoz. Mikszáthtól és a Nyugat-nemzedék novellistáitól örökölte stílusát. Különbözött írótársaitól, mert egyidejűleg három kultúrában volt otthonos, világképe is ezt a hármas kötődést tükrözte. A többnyelvűség ritka, de nem szokatlan a magyar szerzők között. András Sándor, Gömöri György, Papp Tibor költő, Dallos György író, jómagam...
Ferdinandy György ősei kisnemes értelmiségiek voltak: orvosok, történészek, tisztviselők. Fiatal, éppen csak felnőttként távozott Magyarországról 1956-ban, életét magyar, francia, angol és spanyol nyelvi közegben élte le. Franciaországban lelt menedéket, ott tanult és szerzett doktorátust – magyar írók műveiből. Amerikai polgárként olyan államban – Puerto Ricóban – kereste kenyerét, ahol a lakosok többsége spanyol anyanyelvű. Spanyol nyelven tanított. Nagybátyját, Ferdinandy Mihályt követte, aki maga is háromnyelvű volt, magyar-angol-spanyol történészként és irodalomtörténet előadóként tanított az egyetemen. Emigráns volt, amíg más nem lehetett, hazajárt, amikor tehette, nyugdíjasként Budapesten és Miamiban lelt otthonra.
Szerencsésnek mondhatjuk: egész életében választott hivatásával, az irodalommal kereste kenyerét. Legelején furcsa kitérővel. Amikor megismertem, Nagy Pál pályatársával együtt vándor könyvárusok voltak. Amint elmesélte, elsősorban kórházakat látogattak, a személyzetnek ajánlottak különféle enciklopédiákat. Elsősorban az ápolónőknek, akik az orvosok köréből reméltek férjet… Innen indulva tért át Ferdinandy György az irodalom kutatására és művelésére.
Rendkívül kedves, nyugodt, nyitott emberként viselkedett. A pózoktól idegenkedett. Szekértábort se az emigrációban, se később Magyarországon nem választott magának. Nem kívül, belül állt, bárhol publikált, ahol írásainak helyet kínáltak. Bámulatos energiával ontotta magyar és francia nyelvű prózáját. Közel száz könyvet hagy maga után. Antológiákat is szerkesztett.
Csak az idő múlásával láthatjuk pontosan, milyen és mekkora író volt. Annyi biztos, hogy huszadik századunk történetéből nem hiányozhat.
