Nagy örömömre szolgált, hogy hétfőn az Operaházban, „Az Év Sportolója Gálán” a 2023. év edzőjévé Marco Rossit, a magyar labdarúgó válogatott edzőjét választották. Mindezt olyan közegben érte el, ahol az utánpótlásnevelés, -fejlesztés automatikus, véletlenszerű kiválasztódáson alapul, nem pedig rendszerszinten meghatározott követelmények, referenciaértékek megszabásán és számonkérésén. Ezért tartom bravúrosnak Marco Rossi tevékenységét.
A díjátadást megelőzően Marco Rossi január elsején, az MTV Teletexen közreadott, Csisztu Zsuzsa által készített interjúban ennek lényegében hangot is adott. Elmondta, hogy az utánpótlás kiválasztás alapját mégis a nemzetközi futball mércéi szabják meg: gyorsaság, erőnlét, döntési sebesség és állóképesség nélkül ugyanis nem lehet sikereket elérni. Hiába passzol valaki technikailag kifogástalanul (pl. Bognár István), mégsem tud a csapata, így a válogatott segítségére sem lenni, mert a nemzetközi szintet tekintve lassabb a kelleténél. Nincs benne az az intenzitás, ami a nemzetközi - így a válogatott - futballban is alapkövetelmény.
Marco Rossi szerint Bognár István esete nem egyedi, ugyanis nagyon sok technikailag kifejezetten jó játékos van Magyarországon, de sajnos kevesen ütik meg a kellő szintet a többi játékelemben.
Marco Rossi megállapításait már több mint tíz éve mondom, írom újból és újból: hogy az erőnlétileg elfáradó játékosnak - a gyorsasága és az állóképessége hiánya miatt - megváltozik a térlátása, rajtsebessége, reakcióideje, mozgáskoordinációja, döntéshozó képessége. A jelenlegi szakmai programok készítőinek is meg kellene végre érteniük, hogy a fiatalok rendszerszintű képességfejlesztését a szinkronizált referencia értékek meghatározásának, a végrehajtás-ellenőrzésnek és a számonkérésnek a hiánya akadályozza. A jelenleg érvényes stratégiai programok erre alkalmatlanok, pedig 2013-ban Gellei Imre (MLSZ), a szakmai bizottság vezetője már szükségesnek tartotta ezeknek a kritériumoknak a rendszerszintű bevezetését. Habár ezt le is írta, ez sajnos elmaradt.
Egyébként már 2-3 évvel ezelőtt hasonló megjegyzést tett Marco Rossi az egész magyar utánpótlásfejlesztésről. Ezt erősítette meg most is a válogatott sikerei kapcsán. Marco Rossi szavai nem pusztába kiáltott szavak, hanem egy olyan személy kijelentései, akinek a véleményére – ha az enyémre eddig nem is – oda kell figyelni, és most már cselekedni kellene. Sajnálatos, hogy Marco Rossi szavait a labdarúgásban döntési pozícióban lévő személyek nem értik, vagy nem akarják megérteni.
A sajtó sem ír ezekről a tényekről. Vajon miért? Senki sem akar részt venni a helyzet megváltoztatásában, annak ellenére, hogy Orbán Viktor miniszterelnök néhány hónappal ezelőtt már jelezte, hogy az ide befektetett költségvetési pénzek nem hasznosulnak. Nyilvánvaló, hogy nagy a baj, sürgősen irányt kellene váltani.
Évek óta mondom: érdemes lenne egy nyílt vitában rendezni ezeket a kérdéseket, különösen most, Marco Rossi nyilatkozatának tükrében. Többször tettem ebben a kérdésben konkrét észrevételeket és azzal összefüggő javaslatokat, de az utánpótlásnevelés rendszerszintű megváltoztatásában nem partnerek a jelenlegi szakmai irányvonalat képviselő személyek. Ők a pozícióikat féltik, de a döntési helyzetben lévők is velük partnerek. Miért? „Vétkesek közt cinkos, aki néma!”
A fenti gondolatok egyébként nemcsak a labdarúgásra, hanem valamennyi látványsportra érvényesek. A kialakult helyzetért, melyet Marco Rossi nyilatkozata is alátámaszt, az évek során senki sem vállalta a felelősséget, mert így a legegyszerűbb mindenkinek.
Fenntartom azt a véleményemet, hogy egy szakemberekből álló független szakmai bizottságot kellene létrehozni, ebben én is kész vagyok részt venni. De sajnos ez ideig sem az MLSZ, sem a Testnevelési Egyetem, sem a Sport Államtitkárság (NSÜ) nem kívánt foglalkozni a felvetéssel. Miért? Nem értem. Talán bizonyos érdekeket sértek?
–
A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.