Az év végén az Európai Unió folyósította Ukrajnának az utolsó másfél milliárd eurót a korábban beígért összesen tizennyolc milliárdból. Ursula von der Leyen bizottsági elnök február elsejéig szeretné megoldani a további támogatást. Egyelőre azonban az Egyesült Államokban és Európában is nyitott kérdés az Oroszországgal lassan két éve harcoló ország ellátása a szükséges pénzügyi forrásokkal.
A kilencvenes években alapító tagja voltam a Magyar Védelmi Ipari Szövetségnek, több évig vezettem az etikai bizottságot. Akkor sem foglalkoztatott, és most sem követem a védelmi kapacitások finanszírozása körüli ügyeket. Akkor a Dunai Repülőgépgyár érdekelt, az volt a munkahelyem: abban az időben egy ezerkétszáz fős iparvállalat a Csepel-szigeten.
Itthon (még) nem szoktuk lefedni a futballpályákat. Egy nemzetközi mérkőzésekre alkalmas focipálya mérete úgy hétezer négyzetméter. A Dunai Repülőgépgyár (DRRT) nagycsarnokának területe jóval meghaladta ezt a méretet. Már sok éve bevásárlóközpont van a helyén. De higgyék el nekem, egészen jól mutat egy focipályánál nagyobb, fedett hangár, telerakva katonai repülőkkel, különösen akkor, ha azok a Magyar Honvédség harceszközei.
Egy ízben egy pesti, állatkertes kirándulás elé szerveztem egy "repülőnézést" a Dunai Repülőgépgyárba. Lányaim vannak, addig nemigen fordult elő, hogy a családdal benéztünk volna Halásztelken a repülőtérre. '95 augusztusában két SzU 22-es repülő volt bent nagyjavításon. Szép nagy csatagépek, beállítva a nagyhangár sarkába, már túl a szerelésen. Festve, kifényesítve, pont alkalmasak arra, hogy a két lányom meg a vendéggyerek jól megnézzék.
A kollégák rendesen előkészítették az attrakciót, érkezésünkkor megnyitották előttünk az üzem nagy vaskapuit, leengedték a láncot. Az őrség nem állított meg bennünket, behajtottunk, végigmentünk az üzemi úton a Messerschmitt kibocsátó csarnok előtt, és megálltunk a nyitott nagyhangár bejáratánál. Egy nyolcezer négyzetméteres csarnok kinyitva nagyon jól fest, különösen a délutáni napsütésben.
A gyerekek körbebóklászták a repülőgépeket, fölmentek a lépcsős szerelőállványra, hogy belenézzenek a nyitott pilótafülkébe - szóval siker, kacagás, mosoly. A szolgálatot ellátó kollégák derűsen szemlélték a kedves családi jelenetet. Akkor láttam meg anyósom arcán a jeges rémületet. Ott állt, háttal a napnak, velünk szemben, csendben és rettegve.
A SzU 22 jó nagy vas. Változtatható fesztávú vadászbombázó, és tényleg, annak is látszik. Edit nénit így közelről eléggé megütötte a látvány. Hatalmas katonai repülő, és mindjárt kettő, a gyerekek meg ott vannak a közelükben. Szörnyű. És szürkeruhás emberek, beljebb pedig, az óriási térben, az árnyékban még több repülő és még több ember. Láttam rajta, hogy átérzi: ezeket a fegyvereket alkalmasint használhatják is…
Ugyanez a dermedt rettegés futott át rajtam is, amikor végiggondoltam, hogy az akkor kedvezőnek meghirdetett megállapodás az orosz államadósságról lényegében a hazai védelmi ipar drasztikus csökkenéséhez vezetett.
A harci gépek iparszerű nagyjavításának képessége nem sokkal később megszűnt: annak következtében, hogy az orosz államadósság fejében MiG 29-esek érkeztek az országba. Akik a megállapodást megkötötték, gondosan ügyeltek arra, hogy a iparszerű nagyjavításhoz kapcsolódó licenszek ne legyenek benne a csomagban. Gondolom, nem a mi tárgyalóink döntöttek így, ha egyáltalán foglalkoztak vele, hanem a szállító oldalán kalkuláltak azzal, hogy így a magyar ipari kapacitás feleslegessé válik. Hasonló okból a győri PSZH (páncélozott szállító harcjármű) gyártás is befejeződött.
Akkoriban több országból is a DRRT-be hozták nagyjavításra az orosz helikoptereket. Mire a honvédség Mi24-eire sor került, már Oroszországba kellett vinni a gépeket.
A mostani, rettenetes ukrajnai fejlemények mögé is odaképzelhető a távlatos gondolkodás. Az látszik, hogy az orosz hadi kapacitások bővítése fokozatosan történik. Ha nem lennének az ukrajnai harci események, egész Európa rettegne az orosz hadiipar felfutása miatt. Most az látszik, hogy azért nőnek az ipari kapacitások, azért fejlődik az orosz hadsereg, mert az ukrajnai háború megköveteli. Nagyon eretnek megközelítés, hogy meglehet: a hadiipar felpörgetését, a háborús készülődést álcázza, a haderő növelését takarja el az elhúzódó ukrajnai agresszió? Oroszország katonai lehetőségeinek jelentős bővítése, miközben Európa a saját eszközeinek egy részét Ukrajnába küldi, és anyagi forrásait is mozgósítja az elhúzódó háborúban, sajátos helyzetet eredményez.
A ukrajnai borzalomnak egyszer vége lesz. Talán létrejön valamilyen megállapodás. De addigra az amerikai, és főleg az orosz fegyvergyártás mindenképpen háborús szintre fejlődik. Az orosz gazdaság fejlődési dinamikája a háborús szükségletek miatt meghaladja az uniós fejlődést. Úgy tűnik, Oroszországnak nehéz okot találnia arra, hogy lemondjon a foglalkoztatás és a gazdasági növekedés számára eminens feltételéről: az elhúzódó korlátozott háborúról. És az is nehezen képzelhető el, hogy a háború után a kiépített, forrásokkal ellátott hadiipart csak úgy lekapcsolják. Sokféle kimenetele lehetséges az ukrajnai háborúnak, de a végjáték minden változatban működő Oroszországot, nagy orosz hadsereget, zakatoló, termelő hadiipart tartalmaz.
Európa ellenben aligha követi a háborús átállásban az amerikai, és főleg nem az orosz gazdaság drasztikus lépéseit. Most is több évtizedes lemaradásban van, és semmi jel sem mutat arra, hogy a kialakuló helyzethez adaptálódna az uniós gazdaság vagy akár a politikai környezet. Az elhúzódó háborút valamikor követő végkifejlet mindenképpen, minden változatban egy stratégiai szempontból erős, mozgásba lendült Oroszországot és egy felkészületlen Európát tartalmaz. Ez akkor is így van, ha sikerül megoldani Ukrajna finanszírozását.
Kilencvenötben érteni véltem anyuka mély rettenetét. Most át is érzem.
–
A cikkben megjelenő vélemény nem feltétlenül tükrözi szerkesztőségünk álláspontját. Lapunk fenntartja magának a jogot a beérkező írások szerkesztésére, rövidítésére.