Sokan gondolják úgy, hogy egy ukrajnai léptékű háború legizgalmasabb történései a modern fegyverzetekhez, azok szigorú hadititokként kezelt bevetéséhez kapcsolódnak. Egy héttel ezelőttig így is tűnt. Katonai szakértők egymásra licitálva mérlegelték, hogy milyen hatással lesznek a háború menetére a nyilvánosan bejelentett, átadásra kerülő új drónok, föld-levegő rakéták, a légtér további lezárását erősítő tüzérségi eszközök, a Patriot PAC-3 és az IRIS-T rendszerek. De ott vannak az ismeretlen modifikációjú F-16-os vadászgépek, valamint azok a szigorú titoktartással bevetett rádióelektronikai fejlesztések, amelyek hatékonyságáról az ezres nagyságrendben kiiktatott orosz drónok tanúskodnak. Csupa lélegzetelállítóan izgalmas, a háború kegyetlen játékszabályain gyökeresen módosítani képes katonai fejlesztés. Amelyeknek köszönhetően az orosz haditengerészet az ukrán kikötők blokádja helyett kiszorult a Fekete-tenger nyugati medencéjéből, az agresszor vadászgépei és légtérellenőrző egységei pedig az ukrajnai frontvonal közelébe is alig merészkednek. Oroszország sok tízezer négyzetkilométer fölött vesztette el a kontrollt. Úgy szorult fokozatosan egyre hátrébb, hogy jelenleg kénytelen az Avgyijivka melletti 5-10 négyzetkilométer dicső elfoglalásával vigasztalódni.
Elképesztően fontosak ezek a részletek, hamarosan mindenképp hasznos lesz kiértékelni a jelentőségüket. Azonban most érdemes eltávolodni a háborús hadszíntértől Moszkva irányába, és megpróbálni értelmezni azt a választási előjátékot, ami hatással lehet a háború menetére és teljesen váratlanul leginkább Oroszország nagyvárosaiban vált izgalmassá.
A jelek arra utalnak, hogy Putyin csapata hatalmasat hibázott. Egyre kellemetlenebbül kezdenek csikorogni a rutinos választási csalás fogaskerekei. Oroszországban március 17-re tűzték ki az elnökválasztást. Minden normális országban jelöltek megmérettetéséről beszélhetnénk, olyan erőpróbáról, amikor politikusok feszülnek egymásnak, programok ütköznek, a választók meg döntenek. Ment is minden, mint a karikacsapás, legfeljebb azt volt értelme találgatni, hogy mennyire lesz elsöprő a győzelme az ötödik ciklusára készülő Vlagyimir Putyinnak. Eddig 11 név szerepel az elnökségre pályázó jelöltek listáján, azonban ne gondoljuk, hogy közülük bárkit komolyan kéne venni. Mindannyian a hatalom jóváhagyásával lehetnek esélytelen szereplői a szappanoperává züllesztett oroszországi választásnak.
Indul az orosz elnökválasztási színház, kizárt jelöltek szegélyezik Vlagyimir Putyin diadalútjátA demokratikus jogállamokban a választások szentsége megingathatatlan. A voksolásra jogosultak többségének akarata juttatja elnöki mandátumhoz a győztes jelöltet. Oroszországban ez már nagyon régen nem így van. Eleve a regnáló hatalom dönti el, hogy ki lehet jelölt. Semennyire nem biztosítottak az indulás egyenlő feltételei, a politikai véleménynyilvánítás szabadsága, a hozzáférés az országos vagy helyi médiumokhoz. Putyin Oroszországában elfojtottak bárminemű ellenzéki, a hatalommal szemben fellépő politikai, vagy civil törekvést. Évtizedek óta valós veszéllyel járt, ha valaki fenyegetően nagy tekintélyt, ismertséget ért el az orosz belpolitika színpadán. Fenyegetően Putyinra nézve. Borisz Nyemcovot kilenc éve a Kreml tövében a Nagy Moszkvoreckij hídon lőtték le. A legnépszerűbb ellenzéki politikus, parlamenti képviselő demonstratív meggyilkolása felért egy brutális üzenettel. Azóta sokan, politikusok, újságírók, ügyvédek haltak meg nézeteik miatt. Nem kevesen kerültek börtönbe koholt vádak alapján. Alekszej Navalnij, Vlagyimir Kara-Murza és Ilja Jasin ellenzéki politikusok letartóztatását bizonyosan a legfelsőbb szinten hagyták jóvá. A történelmi orosz hagyományoknak megfelelően a még élő és nem rabosított ellenzékiek mind távoztak az országból.
Ilyen körülmények között már-már csodával határos módon elnökjelöltté válhatott Borisz Nagyezsdin, az orosz törvényhozás, a duma korábbi tagja. Azért is meglepő, hogy eddig nem gáncsolták el, mert az ellenzéki politikus nem csak következetesen felvállalta háborúellenes nézeteit, de azoknak hangot is adott az országos tévéadók politikai vitaműsorainak vendégeként. Egyébként
pont ez, vagyis hogy egyáltalán meghívták a totális cenzúrával szerkesztett műsorokba, teszi gyanússá a felbukkanását.
Vannak ellenzéki emigránsok, akik szerint Borisz Nagyezsdin a hatalom embere. Mark Fejgin ügyvéd, volt parlamenti képviselő úgy látja, hogy tudatosan felépítve így indítanak el az elnökválasztáson egy olyan jelöltet, aki neve mellett megjeleníthetik a 2-3 százalékos szavazatarányt. A kétségeket félretéve az egyetlen háborúellenes jelölt támogatására szólított fel szinte minden befolyásos orosz ellenzéki politikus, köztük Mihail Hodorkovszkij, a börtönből svájci emigrációba menekült ellenzéki üzletember.
Biztos, hogy Borisz Nagyezsdin nem véletlenül juthatott képernyőre és vitatkozhatott a háborús uszítást harsogókkal. Tette ezt irigylésre méltó higgadtsággal, annak ellenére, hogy sokszor a legalpáribb módon fojtották bele a szót. Olyankor szemrebbenés nélkül kivárta a hangzavar elültét, majd újra és újra elismételte, hogy Putyin helyett új elnököt kell választani, olyat, aki nem részese a háború elindításának, így képes véget vetni annak. A vele szembeni bizalmatlanság nem alaptalan, most mégis úgy tűnik, hogy egyik főszereplőjévé válhat az elkövetkező másfél hónap történéseinek. Ahhoz, hogy hivatalosan bejegyzett elnökjelöltté válhasson, Borisz Nagyezsdinnek országosan 100 ezer aláírást kellett összegyűjtenie.
Ez össze is jött néhány nap alatt, méghozzá nagyon látványosan:
Oroszország nagyvárosaiban kígyózó sorok alakultak ki, ezrek várakoztak türelmesen a néhol 25-30 fokos fagyban, hogy aláírásukkal hozzájáruljanak az egyetlen háborúellenes elnökjelölt indulásához. Valószínűleg ekkor jöhettek rá Putyin adminisztrációjában, hogy nagy hibát vétettek, és kellemetlen következményei lehetnek a trükközésüknek.
A kis hiba napról napra egyre nagyobbá kezd duzzadni. A látványos sorok, és az azok nyomán sokszorosára fokozódott publicitás a hatalom számára nem igazán kontrollálható folyamatokat indított be. Egyrészt lehetővé vált, hogy a sorokkal legálisan, nem törvénysértő módon megjelenítődjön a Putyinnal szembeni elégedetlenség. Oroszországban az elmúlt években a gyülekezési jog teljesen le lett nullázva, a legbékésebb tüntetéseket rendre szétverték, még az egyszemélyes tiltakozókat is letartóztatták. Most meg hirtelen törvénysértés nélkül lehet sorba rendeződve tömeget alkotni? Az orosz típusú diktatúrában egy ilyen lehetőséggel nem élni, sokak szerint vétek lenne. Nem is hagyták ki ezt a ziccert!
Így válhatott az aláírás egy ártatlan választói aktivitásból törvényes, a háborút elutasító tiltakozássá.
De van ennek a Borisz Nagyezsdin nevű elszabaduló ágyúgolyónak egy másik, az eddigieknél is sokkal kényesebb következménye.
Ha a választási bizottság az aláírások átnézése után nem meri elutasítani a a háborúellenes politikus jelöltté regisztrálását, akkor Borisz Nagyezsdin csapatának emberei delegálhatóvá válnak a szavazókörökbe, és a szavazatszámlálási helyszínekre. Ezzel pedig példátlanul megnehezül az orosz unortodox demokrácia olajozottan bejáratott választási csalása.
A háborút elítélő elnökjelölttől naivitás lenne azt várni, hogy egyedül képes lehet leleplezni mindazt, amivel ötödszörre is elnökké koronázzák Vlagyimir Putyint. Természetesen ez lehetetlen, ne is gondoljunk világmegváltó leleplezésekre. Nagyezsdin már azzal történelmet írna, ha kicsit fellebbentve a birodalom hatalmi gépezetének leplét, láthatóvá tenné a háborút elutasító oroszok több tízmilliós tömegét. Ehhez Nagyezsdinnek, akinek a neve lefordítva reményt jelent, a hivatalos elnökjelöltté váláson túl még egy különösen fontos dolgot is teljesítenie kell. Életben kell maradnia! Nem kiesni egy ablakon, elkerülni az ételmérgezéseket, és nagyon körültekintően lelépni a járdákról.