„Célszerű tágabb kontextusba helyezni a történetet.” Hódmezővásárhely főépítésze, Sebestyén Tibor ugyan kizárólag saját szakmája szempontjaira utalt ezzel a mondattal, ahhoz, hogy megértsük, mi történik a belvárosnak egy néhány száz négyzetméteres területén, valóban el kell vonatkoztatnunk az architektúrától.
Azok kedvéért, akik nem járatosak a hódmezővásárhelyi ügyekben, érdemes visszamenni az időben hat évet: 2018 februárjáig hosszú időn át a Fidesz adta a polgármestert és a közgyűlési többséget. Ekkor lépett színre az ellenzéki Márki-Zay Péter, és ekkor vált barátságtalanná a városvezetés és a református egyházközség közti viszony. Hogy melyik fél hibájából, arról megoszlanak a vélemények.
Bontottak, botrány lett
A városházától kőhajításnyira találjuk a több mint háromszáz éves, barokk stílusú református ótemplomot. Valaha hozzátartozott a ma már önkormányzati tulajdonban álló, magtárként emlegetett kis épület. A két ingatlant egykor egy úgynevezett védfal vette körül, ebből mára csak egy L alak maradt meg a déli és a keleti oldalon, így a templomkert nyitott. Egy projekt részeként az önkormányzat jelenleg munkálatokat végeztet ott, 250 millió forintos ráfordítással térköveznek, járdát építenek, parkosítanak.
Egy későbbi cél érdekében a védfal hátsó részén tavaly átjárót nyitottak. És ebből botrány lett. Annak ellenére, hogy – és ezt a főépítész szavaiból tudjuk meg – sem a templom környezete, sem a megmaradt falrész nem felel meg az eredeti kialakításnak.
Pontosabban: már azt sem egyszerű megjelölni, mit tekintünk eredetinek, mert a térrész folyamatosan változik. A templom 1713–1723 között épült, évtizedekkel később lőréses védőfalat emeltek köré, melynek két szakaszát lebontatta az egyház 1889-ben, a helyén bazársort létesített, amelyet viszont 1961-ben tüntettek el a föld színéről. A megmaradt fal hátsó traktusánál egy társasház épült, az oldalsónál meg egy kollégium. A város vezetése nemrégiben úgy döntött, rendbe hozza a belvárosnak ezt a részét.
– A parkolási problémák orvoslására is kísérletet teszünk. Hódmezővásárhely élen jár abban, hogy három publikus, fizetős mélygarázs működik a belvárosban. Az ótemplom mögött, a tömbbelsőben létesítenénk egy negyedik, terepszint alatti garázst – folytatta Sebestyén Tibor. Ahhoz, hogy majd a valamikor elkészülő mélygarázst gyalog meg lehessen közelíteni, átjárót nyitottak a falban, annak egy olyan részén, amely a ’60-as években lett kész. Tény, reagált kérdésünkre, hogy pár méternyire eredetileg is volt egy másik átjáró, de „méltatlan helyen, a sarokház és annak hulladéktároló udvara közé szorítva, illetve az akadálymentes használat ott nem kialakítható”.
A bontás tehát lezajlott. Ezután a döntően inkább a Fidesz, mintsem az ellenzéki városvezetés irányvonalával egyetértő helyi Tormay Cécile Baráti Kör tavaly augusztusban csendes demonstrációt szervezett a bontás helyszínére, mécseseket gyújtottak a „barbár munka ellen”.
– A műemlékvédelmi hatóság minden elképzelésünket ugyan nem akceptálta, de azt, hogy a kőfalon gyalogosátjárót nyissunk, igen. Területi műemléki tervtanács előtt méretődött meg az elképzelés Csongrád-Csanád vármegye legnevesebb műemlékvédelmi szakembereinek közreműködésével. A grémium szakmai hozzáértése vitathatatlan, a tervet jóváhagyták, engedélyt kapott – reagál a főépítész a szakmaiatlanságra való utalásokra.
A miniszter közbelép
A Hódmezővásárhely Ótemplomi Református Egyházközség presbitériuma 2021 novemberében kezdeményezte a fal, a templom és a magtár egységes műemlékké nyilvánítását. A most kiélesedett helyzetben a legjobbkor érkezett a segítség, egyenesen a város szülötte, Lázár János építési és közlekedési minisztertől.
A Magyar Közlöny egy héttel ezelőtti számában jelent meg az általa jegyzett rendelet, mely szerint a védfalat kiemelten védett műemlékké nyilvánítják.
A közlöny szövege arra is kitér, hogy a templom és a magtár az ’50-es évektől műemléknek számított, de a három egységet most már együtt kell védeni. Az önkormányzat a jelek szerint más adatokból dolgozott. Tévedés, állítja ugyanis a főépítész, hogy a lőréses védőfal nem állt korábban műemléki védelem alatt. Szavai alapján az ótemplom műemléki törzslapja korábban is egyértelműen meghatározta, hogy az ótemplom épülete, a magtár épülete és a fennmaradt lőréses védőfal rész egy elválaszthatatlan egység, következésképpen mindhárom építmény védett műemlék. Az, hogy a fal tekintetében elindult egy védelmi eljárás, lényegében sok változást nem hoz, teszi hozzá. Azt a falrészt pedig, amelyet csaknem 130 éve lebontottak, modern megoldással jelzik majd.
Magukénak akarják
Ha az építészeti tárgyú polémia nem lenne elég, más kontextusban is előkerült az elmúlt hónapokban az ingatlanegyüttes. Az egyházközség jelezte az önkormányzatnak, hogy élni kíván a törvény adta jogával, kéri vissza az 1961-ben államosított magtárat és a térrészt. A közgyűlés a tavaly decemberi ülésen ezt elutasította. A reformátusok keresik a további jogi lehetőségeket. A vita békés rendezését mindenesetre nem segíti, hogy az önkormányzat – nevesítve azon a lelkipásztort – a napokban szórólapokat juttatott a vásárhelyi postaládákba, mely szerint az egyház „kisajátítani”, „megkaparintani” kívánja a főtérnek ezen részét.
A főépítész nem tudott magyarázattal szolgálni, mi lenne, ha a reformátusok mégis tulajdonukba kapnák az ingatlant. Szerinte az ótemplom környezetének közhasználata a kialakult városszerkezet miatt nem korlátozható, tudomása szerint nincs is ilyen szándék. – Erre irányuló példák – úgy városi, mint országos – a közelmúltból nem ismertek, úgyhogy ezt a lehetőséget kizárnám. A vásárhelyi ótemplom környezetének közhasználata évszázados, megtartandó érték. Műemlékeink történelmünk közös kincsei, a köz számára történő megismerhetőség kiemelt fontossággal bír, a megismerhetőség megmaradása, elősegítése érték. A közhasználatúság, a köz általi megismerhetőség, illetve a szakrális hely tisztelete nem egymást kizáró fogalmak, az egység és az összhang megteremtése mindannyiunk közös feladata – foglalta össze.
Szerettük volna megismerni az egyházközség álláspontját. Bán Csaba vezető lelkipásztor és Elek András, a presbitérium főgondnoka részletes válasszal szolgált, ám jelezték, a megjelenéshez csak akkor járulnak, hozzá, ha változtatások nélkül jelenik meg a közel két és fél oldalas levelük. Annyi mindenesetre kiderül: meglátásuk szerint nem akarják a város közösségét megkárosítani, a térnek ezt a részét szakrális egységként tudják elfogadni, és a most zajló munkálatok szerintük nem felelnek meg ennek az elvárásuknak.
