A testtel és annak minden rezdülésével dolgozó, alkotó színházi és táncszakmában talán még nehezebb kérdés az öregedés. Kiss-Végh Emőke második rendezésében egy öregedő balettmester kapuzárási pánikját, a szadizmusba hajló kontrollmániát és a hatalomhajkurászást járjuk körül a Trafó stúdiójában.
Infó
Dollár Papa Gyermekei – Kiss-Végh Emőke: Egy rosszaságról, Trafó.
Az Egy rosszaságról című előadás száz perce a főszereplő Jorgosz életközépi válsága mellett számtalan más „rosszaságra” kikacsint a balett-teremnek berendezett térben – például családelhagyás, alkoholizálás, lelki és testi abúzus. Rába Roland alakításában Jorgosz kéjéhes arcát, Erdős Lili Lilijének egyszerre rémült és vágyakozó, szeretetéhes fiatal táncosát nehéz nézni. Erdős valóban egyetemi hallgató, Rába Roland pedig tanít. De az időben visszafele haladó cselekményben más aspektusok és jellegzetességek is betörnek a valóságból a színpadra. Kiss-Végh Emőke harsány, színészi játékban néhol sok, de nem túlterjeszkedő rendezése kifejezetten épít ezekre.
Nem tudni, hogy beépített jelenettel vagy az élet dramaturgiai érzékével állunk szemben, amikor az előadás kezdete előtt bemondják a közönségnek, egy bizonyos rendszámú autó annyira rossz helyen parkol, hogy viszik is már el a kocsit. Pár perc után Kiss-Végh felpattan a nézőtéren beépített helyéről, hogy az az övé, és kiszalad. Aztán kis idő múlva visszatér, hogy elszállították az autóját, hiába minden, visszaül és már robban is be kifordítható, szőrős Nike mellényében Rába Roland, hogy akadémiai székfoglaló beszédében kifakadjon az élettől megcsömörlött, kiégésgyanús, alkonya felé lépkedő férfiként.
Az előadásban a székfoglaló ünnepséget megelőző három nap sorsdöntő találkozásai tárulnak elénk, amelyekben Rába Roland dinamikus, a leáldozás ellen minden porcikájával lázadó alakítása során a néző ambivalens módon kötődni kezd Jorgoszhoz. Leköpjük, de megértjük.
A többi, saját civil nevén futó szereplő is az idő múlásához kapcsolódik, szeszélyesen, ellentmondásosan. Erdős Lili apafigurát kereső szexuális közeledése után Polgár Csabaként Polgár Csaba hagyja ott családját Jorgoszért. Polgár gazdag színészi eszköztárral mutatja be a korosodás folyamatát, a halandzsa angolul kiabáló kisgyerektől a családi felelősséget maga mögött hagyó apán át a saját színpadi képességeiben bizonytalan, leitatott színészig. Minden mondata, cselekedete szívszorítóan nevetséges – mindez a saját életéből merítve, de mégsem személyeskedőn átadva. Ezt a tragikomikumot erősíti Kiss-Végh feleségfigurája is, aki lelki terrorban gyakorol uralmat a vergődő Polgáron.
Rába karakterét csupán saját nővére tudja „pofon vágni”. Lőrincz Katalin Katija a maga idős, kecsesen mozgó és táncoló testével ellenáll az öregedésnek, színészi és táncosi minőségében is magától érthetően irányítja a bemelegítést, ahol jól végrehajtott gyakorlatok során ízelítőt kapunk a jövő táncnemzedékéből is Bagyinszki Bánk, Csató Málna, Halasi Dávid, Gattyán Eszter és Lipták Zsófi jóvoltából. Lőrincz végig megtartja a kontrollt, higgadt jelenlétéből és szinte rezzenéstelen, de nem érzelemmentes arcjátékából is ez árad. Hiába csókolja meg Jorgosz maszkulin letámadásként, Lőrincz Katalin hidegen a szemébe vágja, hogy öregszaga van. És hogy szakmailag sem tartja semmire öccsét, ha saját székfoglalójára balettmesterként megelégszik John Travolta lépéseivel a Grease musicalből. Jorgosznak már csak a humor és a szexualitás marad.
Hiába a mindenkin áttaposó, életeket tönkretevő, férfiúi létét mindenáron bizonyítani vágyó Jorgosz szadista igyekezete, az öregszag megmarad. Az akadémiai székfoglaló szó szerinti megismétlése után, elfogadva, hogy a szag marad, Jorgosz holtan esik össze. Hogy aztán ezt is felülírva belekiabálja a képünkbe: amúgy mégsem.
