Tanulhatna a magyar futball az NFL-től, ahol csaknem teljesen sikerült felszámolni az etnikai diszkriminációt

Sik Endre szociológus szerint az NFL arra is követendő példát mutat, hogyan lehet a sportot jó ügyek és a társadalom szolgálatába állítani.

A profi amerikaifutball-bajnokság, az NFL kiválasztási rendszerét (draft) vizsgálta Sik Endre szociológus szerzőtársaival, Hajdu Gáborral és Huszár Ákossal. „Ez a minitanulmány nem a sportról szól, hanem annak társadalmi hatásairól” – indokolta lapunknak Sik Endre a szokatlannak tűnő témaválasztást. A socio.hu-n publikált írásuk ugyanis nem sportszakmai szempontokat elemzett, hanem azt járta körül, hogy az amerikai foci egyik alapvető intézménye, a „szabálytalan embervásárnak” nevezett draft során tetten érhető-e, ha igen, mennyiben bőrszín alapú a diszkrimináció.

Az NFL most zajló szezonjából már csak az Egyesült Államok legnézettebb sporteseménye, a döntő, azaz a Super Bowl van hátra. Utána őszig, az új bajnokság, pontosabban a bajnokságot felvezető előszezonbeli meccsek kezdetéig holtszezon következik. Ennek az időszaknak a legkiemelkedőbb rendezvénye a tavasszal tartott, három napon keresztül zajló draft.

Az NFL-játékosok nagyjából 99,9 százaléka az egyetemi bajnokságból érkezik. A drafton az egyetemet befejezett játékosokból a profi ligában szereplő 32 csapat vezetői választják ki azokat, akikkel erősíteni szeretnének. Az összesen hét körből álló draft első körében kelnek el a legjobbnak (a csapat számára leghasznosabbnak) gondolt játékosok, és így tovább. A draftnak nagy a jelentősége: ha az újoncok beválnak – ahhoz, hogy ez kiderüljön, általában két-három évre van szükség –, akkor sokat javulhat a csapat teljesítménye, és a játékoshoz is „dől a lé”.

Az amerikai társadalom különösen a második világháború előtt, de még egészen a hatvanas évekig is nyíltan apartheid társadalom volt – tett kitérőt a múltban Sik Endre. Teljesen elfogadottnak számított, hogy az apróhirdetésekben azzal a kitétellel kerestek komornyikot vagy sofőrt: „feketék (négerek) nem jöhetnek szóba”.

Az, hogy a kezdeményezés Washingtonból indult, jelzi: a diszkrimináció nem kizárólag a rabszolgatartás fennmaradásáért hajdan harcoló déli államokat jellemezte.

Bár a későbbiekben egy-egy nagy tehetség számára megint lehetővé tették, hogy fekete létére profivá váljon, ám sokáig ezért komolyan meg kellett küzdeni – folytatta Sik Endre. Le kellett győzni a többi játékos és a szurkolók „ízlés alapú diszkriminációját”, vagyis azt a fajta elutasítást, amikor nem mérlegelés tárgya, hogy valaki mennyi hasznot hozhat a csapatnak: minden más megfontolást felülír, hogy sötét bőrszínű játékost nem alkalmazhat a tulajdonos.

Az első fecskék azonban nyarat csináltak. Kiderült, hogy azok a csapatok, amelyek diszkriminálják a játékosokat, rosszabbul fognak teljesíteni. A fekete srácok ugyanis tehetségesek voltak és nagyon hajtottak. A szociológus megfogalmazása szerint az amerikai fociban ezért – a közgazdaságban használt fogalomhoz hasonlóan – egyfajta öntisztulási folyamat játszódott le. Aztán lassan kialakult a draft ma ismert rendszere.

A tanulmány azért nevezi „szabálytalan embervásárnak” a draftot, mert az sok tekintetben eltér a szociológiai, közgazdasági értelemben vett piactól és annak „embervásári” változatától. Például: a vásárlói oldalon kis számú, egymás helyzetét nagyon jól ismerő és egymással folyamatosan kapcsolatban álló munkaadó található (a 32 NFL-csapat), a választás minden résztvevő számára nyilvános és szigorúan ellenőrzött, a munkavállalók képességeiről és korábbi teljesítményéről minden potenciális munkaadó szinte mindent tud.

A vizsgált tanulmány abból a feltevésből indult ki, hogy a játékosok kiválasztásakor talán mindmáig tetten érhető az Egyesült Államokban mélyen gyökerező bőrszín alapú diszkrimináció. Ennek azonban semmilyen nyomát nem találták. A 2000 és 2018 között a draftokon szereplő 6236 játékosnak nemcsak a bőrszínét nézték meg, hanem a kötelező képességfelmérő, az úgynevezett NFL Combine eredményeit is (gyorsaság, erő, robbanékonyság). Azt vizsgálták, hogy kiket választottak ki, és hányadik körben. Konklúzióként a tanulmány hangsúlyozta: az eredmények arról tanúskodnak, hogy ezen a munkaerőpiacon szinte csak a teljesítmény számít, sem a fehér, sem a fekete játékosokat nem részesítik hátrányos megkülönböztetésben a csapatok.

Tegyük hozzá: a megállapítás ma már a legfontosabb posztra, az irányítóra (quarterback) is érvényes. Az irányító a csapat lelke, vezéregyénisége és egyben legtöbbet kereső játékosa. Egészen az ezredfordulóig kellett várni arra, hogy fekete irányítót választották a drafton elsőként (Michael Vick személyében az Atlanta Falcons).

Természetesen a csapatok tulajdonosai és menedzserei nem széplelkek, szeretnének minél nagyobb profitot elérni. Elemi érdekük, hogy a lehető legjobb csapatot küldjék a pályára, és belátták, hogy a diszkrimináció ezt akadályozza – mondta Sik Endre. Ha a jobban teljesítőket származási alapon kizárják, akkor rosszabbul fognak keresni a tulajdonosok. Ezért építettek ki olyan rendszert, amely képes kiszűrni a diszkriminációt.

Mindamellett, hogy a tulajdonosok a saját érdeküket követik, vannak tudatosan vállalt többletfeladatok is, amelyek már nem a profit növelését, hanem azt célozzák, hogy az amerikai focit népszerűsítve jó példát mutassanak az embereknek, a társadalom jobbítását szolgálják – egyszersmind növeljék a nézőszámot, a csapat reklámértékét, vagyis a profitot.

Így például minden évben kampány folyik a (veterán) katonák megbecsüléséért, illetve a mellrák elleni küzdelem jegyében. A játékosok továbbá szerződéseket köthetnek egyedi cipők gyártására: a közvetítésekben jól látható cipőt aztán árverésre bocsátják, a befolyt összegből valamilyen hasznos ügyet támogatnak. Mi több, a csapatok ismert és népszerű játékosai kiválasztanak egy jótékonysági területet, vagy egy olyan társadalmi problémát, ami ellen tenni szeretnének: beteg gyerekeket látogatnak, fogyatékkal élőket segítenek, ételt osztanak hajléktalanoknak. A bajnokság végén a televízió nyilvánossága előtt bemutathatják az általuk végzett önkéntes munkát, és jelképes díjban részesülnek azok, akik az adott évben a legtöbbet tettek a társadalomért. A díj odaítéléséről a közönség szavazással dönt.

Az amerikai foci, az Egyesült Államok legnépszerűbb és legnézettebb sportja tehát fontos társadalmi küldetést teljesít be – összegzett Sik Endre –, ami akár a magyar labdarúgás számára is sok tanulsággal szolgálhat.