Egy ismeretlen és egyes részein fokozott elővigyázatosságot igénylő balkáni országot talán kevéssé bölcs éjszaka megközelíteni. Jó tanács: ne a boszniai Bihácsról induljanak reggel, mert az messze van. A gyorsabb szerb autópályán ugyanúgy, mint a rövidebb, de jóval hegyesebb Montenegró felé. A beutazás irányát amúgy is célszerű megfontolni, mivel Szerbia szerint Koszovó nem létező ország, így határai sem lehetnek. Aki látványosan (útlevelében pecséttel) Bosznia-Hercegovina felől lép a területére, majd jó dolgában Szerbia felé venné az irányt, a szerb rendőrség jól megbünteti. Erről az európai különcségről a magyar külügy oldala is tájékoztat. Ahogy arról is, hogy az ország fokozott óvatossággal látogatható, utazásra nem javasolt térséggel. Éppen oda tartunk.
Szeptemberben a banjskai kolostort foglalták el szerb szélsőségesek, tűzharcba keveredve az albán rendőrökkel. Egyet közülük megöltek, és négy terrorista is meghalt az egész napos golyózáporban. A koszovói Szerb Lista párt alelnöke is a fegyveresek között volt, később fontosnak tartotta megemlíteni, hogy maguk tervelték ki az akciót a szerb ellenállás tüzének szítására. A kolostortól nem messze óriásplakát áll, amivel a szerb nacionalisták kellemetlenkednek az albán többségnek: Vucic fotója alatt Putyiné szerepel, és Novak Djokovicé (a világranglista-vezető teniszező a tavalyi Roland Garroson épp a zavargások idején szerbül írta egy kamerára, hogy „Koszovó Szerbia szíve, állítsák meg az erőszakot”. A plakátot a minap eltávolították az albán hatóságok. „Mától a diktátorokat, illetve a Koszovóval és létezésével szemben agresszív országokat egyetlen sarokban sem fogjuk megtűrni” - jelentette ki a belügyminiszter a Szabad Európa tudósításában – a szerk.). Vucicnak e jelképes fotónál aggasztóbb üzenete is volt a banjskai terror után, Koszovó közelébe parancsolta több dandárját. Országa nem akar háborút, jelentette ki – nem csoda, a NATO-nak dobna kesztyűt –, és sietve hozzátette: „Szerbia soha nem fogja elismerni Koszovó függetlenségét.”
A zvecsáni pokol
Hatalmas robaj, füst mindenfelé. Gránátok, házilag barkácsolt csőbombák robbannak. A fékezhetetlen, részben futballhuligánokra emlékeztető tömeg karókkal, husángokkal ütlegeli a KFOR-század plexipajzs falát. Áttörni képtelenek, ezért méretes köveket, üvegpalackokat hajigálnak. A dermesztő káoszból fájdalmas jajgatások hallatszanak.
– Megsérültem! – kiáltja egy magyar katona. Körülötte sérültek fekszenek a földön, másokat a bajtársaik menekítenek ki az első vonalból. Többen a saját lábukon, de erősen bicegve húzódnak hátra. A békefenntartóknak kíméletlen szituációban kell helytállniuk, a céltáblaszerepet is vállalva. Egy erélyesebb fellépés akár háborúhoz is vezethetne: Szerbia a legmagasabb készültségbe helyezte fegyveres erőit a határvidéken.
Észak-Koszovó, 2023. május 29., hétfő délután. A döntően szerbek lakta Zvecsánban az áprilisi előre hozott polgármester-választás eredménye miatt lázadnak a polgárok. Az albán jelölt nyert, csekély részvétel mellett. Ahogy Zubin Potok, Mitrovica és Lepkosavic is így járt, mivel a 45 ezer körüli szerb választópolgár zöme távol maradt az urnáktól. A Belgrád által támogatott nacionalista Szerb Lista nem állított jelölteket.
– Szerbia! Szerbia! Szerbia… – skandálják a zavargók, farkasszemet nézve a soraikat immár rendező KFOR-katonákkal, és ujjaikkal hármast formálva a szerb szentháromság jelét mutatják. Odébb autók égnek csendben. A helyszín háborút idéző: szemét, törmelék, üvegszilánk mindenfelé. A zavargásokban 27 magyar katona sérült meg, többen súlyosan egy gránátrobbanás miatt.
A KFOR még hetekig a legmagasabb készültségben, nagy erőkkel, páncélozott harcjárművekkel és teljes védőfelszerelésben posztoló-járőröző katonákkal biztosítja a területet. Az országban ötszázalékos kisebbségben, de a négy említett településen 90 százalék körüli többségben lévő szerbek indulatai lassan csillapodnak. Lázadásukhoz és a választási bojkottjukhoz csak egy szikra kellett, de több is akadt: az Albin Kurtti vezette kormány betiltotta a Szerbiában kiadott rendszámok használatát. Az albán rendőrök állítólagos erőszakossága már csak olaj volt a tűzre. A koszovói szerbek minimális követelése az önkormányzati autonómia, de a keményvonalas belgrádi politika, élén a populista Vucic elnökkel, a szerb területi integritás egységét is hirdeti. A nagyjából egytized Magyarországnyi területet továbbra is a tartományuknak tekintik.
Népeket elválasztó híd
Albán rendőrök posztolnak a mitrovicai Új Híd déli oldalán, az északin a KFOR kötelékében szolgáló olasz csendőrség speciális egysége teszi ugyanezt. Tizenkét éve, éjjel-nappal. A híd az etnikai szembenállás jelképévé vált Koszovóban. A háború befejezése után NATO-csapatok vonultak be a jugoszláv hadsereg által szétlőtt városba, és hermetikusan elzárták egymástól a két nációit. Megnyugvás azóta sincs, 2004-ben, a NATO-misszió ötödik évében összecsapások is voltak a hídnál. A szögesdrótokkal és homokzsákokkal védett katonai ellenőrzőpontokat támadták meg az albánok, hét embert, köztük egy francia békefenntartót agyonlőttek, csaknem háromszázan megsebesültek. 2011-ben a szerbek emeltek barikádot, hogy távol tartsák az albán hatóságokat a szerintük belgrádi fennhatóságú városrészüktől. Ezt olyannyira a magukénak tekintették, hogy a dinárt használták hivatalos pénzként. (Minapi hír, hogy e hónaptól az euró az egyetlen hivatalos fizetőeszköz Koszovóban, ami ismét felpaprikázta a szerb kisebbséget.)
A híd, amelyet a hasonló francia építményről a helyiek Austerlitz-nek neveznek, ma már átjárható, de tapasztalatunk szerint több rendőr és katona sétál rajta, mint civil. Védi a hidat az Eulex is, amely az unió koszovói jogállamisági missziójának szolgálata. Ha valahol rendvédelemre van szükség, az Eulex a második beavatkozó erő az albán rendőrség után, legutóbb Banjskában vetettek be őket. A KFOR a harmadik lépcső. Innen a zömmel magyarok alkotta egység elnevezése is: tartalék zászlóalj.
A tábori konténerváros
Maxhunaj Novo Selo. Éjszaka érkezünk a magyarok – és még vagy tíz nemzet – KFOR-kontingensének táborába. A kapu őrszolgálatát hagyományosan a dán hadsereg katonái látják el. A beléptetési protokoll szigorú, tükörrel nézik át autónk alvázát, majd a fémdetektoros vizsgálat után kapunk ideiglenes belépőt. Később a parancsnokságon a tábor legfőbb személyazonosítóját akasztják a nyakunkba. Pár napra KFOR-civilek vagyunk. Ily módon az albán rendőrök számára érinthetetlenek. Nem mintha nézeteltérésre vágynánk velük. A plasztikkártya kötelező viselet, a Military Police (MP) rigorózus olasz és cseh járőrei azonnal számon kérnék a hiányát. A Pristinától északra, mintegy húsz kilométerre fekvő konténervárosban amúgy minden adott a katonák féléves missziójának sikeréhez: edzőterem, gyakorlópálya, futókör. A pihenést plázákra emlékeztető éttermek, bárok támogatják, még egy szórakozóhelyet is építettek a hadsereg beszállítói.
Hajnalodik. Mintegy ötszáz katona – a magyarok mellett osztrák, olasz, lengyel, cseh, román, török és svájci egységek készülődnek a táborban. Zászlóaljszintű tömeg- és lázadáskezelési gyakorlatra indulnak Pristinától délre. A havas hegycsúcsokkal övezett Dél-Koszovó szeszélyes időjárásában zuhogó esőt hoz a szél, de fél órával később már napsütésben mennek bevetésre a katonák. Hetényi Botond alezredes, a magyar kontingens és a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalj parancsnoka azt mondja: a tavalyi zvecsáni eseményeket modellezik. Egy önkormányzatot és a környező tereket kell megtisztítaniuk a fegyverekkel érkező lázadóktól.
– Az előző váltás, a hódmezővásárhelyi zászlóalj katonái keményen helytálltak egy elég komoly szituációban – mondja kérdésünkre az alezredes. – A kontingens parancsnokával már akkor átbeszéltük a tapasztalataikat, így a missziós felkészülésünket már erre a vezérfonalra tudtuk felépíteni. Hajdúsámsonban felépítettük a zvecsáni önkormányzatot és környékét, és eljátszottuk azt a tevékenységet, amit a katonáknak el kellett végezniük.A koszovói szerb tüntetők eljárásai megváltoztak. Tíz évvel ezelőtt is komoly tömegkezelési feladatokat kellett ellátniuk a magyar, a portugál és a német haderő katonáinak, mert az akkori, még népesebb bányásztársadalom könnyen szervezhető volt a tüntetésekre. Közelharcot kellett vívni velük, mert a szerb bányászok igen erőszakosnak bizonyultak. Mára csökkent a szerbek létszáma, és már kevésbé kaphatók arra, hogy bajt keverjenek. Ellenben jönnek külföldi országokból kisebb létszámú fedett szervezetek tagjai, akik kézigránátokkal, csőbombákkal, pirotechnikai eszközökkel képesek nagyobb sérüléseket okozni a békefenntartóknak. – A honvédségnek sajnos bele kellett néznie a májusi pofonba, de nagyon szépen helytállnak a katonáink. A szituációt a nagyszámú sérültjük ellenére ők nyerték meg. Mi a sérülések kiküszöbölésére törekszünk. Új fegyvereket és eljárásokat rendszeresítettünk, és igyekszünk a nemzetközi erőket is felkészíteni ezekre – mondja a parancsnok.
A magyar kontingens a tömegkezelési feladatokra képzi más nemzetek katonáit, a tűziszony (fire phobia) leküzdését például csak ők oktathatják. Ez a modul a Molotov-koktélos támadások elhárítására készít föl. A gyakorlat során is fenn kell tartaniuk azt a távolságot, hogy a lázadók ne tudjanak robbanóeszközt, kézigránátot bedobni a katonák közé. Ez egy városi környezetben sok esetben elkerülhetetlen. Igyekeznek minden eshetőségre felkészülni. – Ennél többet nem tudunk tenni – fogalmaz a kontingensparancsnok. – Mondhatni, nyugodtan alszom. Ha ki kell menni, akkor a legjobb tudásunk szerint megpróbáljuk megoldani a feladatot.
Fegyveres rebellió
Pápai Ádám főhadnagy, századparancsnok három lövészszakasz, egy mesterlövészraj és egy századtörzs felelősségét viseli a gyakorlaton és más helyzetekben. – Amikor egy alegységet kijelölnek missziós szolgálatra, ezt egy négy-öt hónapos felkészítés előzi meg – meséli a bajtársai körében népszerű főhadnagy, akit többször is megválasztottak a misszió katonájának. – Egyéni felkészítésekkel kezdünk, majd amikor összeáll a század, akkor a harcászati és tömegkezelési feladatok elsajátítása következik. Ezeket szakasz-, később századszinten gyakoroljuk be. A műveleti területen négy-öt napig felfrissítjük a tanultakat, aztán a KFOR szervezésében vizsgázunk, bizonyítva, hogy készen állunk a feladatunkra.
A századparancsnok mintegy másfél száz katonáért felel. – Természetesen aggódom értük, de nem egyedül vagyok ebben a században. Nagyon jó szakaszparancsnokaim, rajparancsnokaim vannak, ők is képesek vezetni a harcot. Szerencsés vagyok, mert sokaknak nem ez az első külszolgálatuk – fogalmaz kérdésünkre a főhadnagy. – Úgy nyugodt vagyok, ha sokat gyakorolunk. Tegnap még volt egy cross trainingünk, ahol az összes nemzet együttműködésével vettük végig a manővereket. Addig csináltuk, ameddig jó nem lett. De nem kellett sokszor, mert felkészült az állomány. A misszió ezen szakaszában már akkor is tudni kell mindent, ha álmából ébresztik az embert. Felkelünk, eljövünk, és megcsináljuk.
Szécsi Balázs törzsőrmester szakaszaltisztként szolgál a században. A CRC (Crowd and Riot Control) tömeg- és lázadáskezelés idején sorparancsnoki feladatokat teljesít, és az esetleges sebesültek és foglyok kezelésében közreműködik. A szakasza a gyakorlatban útlezárásokban vesz részt, a fő erőkifejtő század szárnybiztosítását támogatja, vagyis hogy a tér kiürítésénél ne tudja meglepni őket a rebellió. – Minden feladatra és eshetőségre nyilván nem lehet felkészülni, de mindent megtettünk a felkészülés során – mondja a törzsőrmester, akinek a mostani a második missziója. – A párom mindenben támogat, mi több, azt tervezzük, hogy egyszer ő is kipróbálja magát külszolgálatban.
Bő egy órán át tusakodnak egymással a békefenntartók és a lázadók szerepét eljátszó társaik. A förtelmes csatakiáltások mellett is látni néhány önkéntelen mosolyt, ami azonnal ráfagy a katonák arcára, amikor zuhognak feléjük a súlyos vizespalackok, pajzsaikon csattannak az ütések, és Molotov-koktélok borítják lángba az aszfaltot. Hanggránátok is megtolják az adrenalint, miközben a teret más oldalról is ellepik a zendülők. Festékpuskákkal lövik őket, lassan felőrlődnek, majd egy utolsó roham a kemény magot is kitolja a környező mezőre.
Tapsolnak a járőröknek
A magyar terepjárók járőrszolgálatra készülnek. A mindennapos feladat előtt Pápai Ádám főhadnagy ellenőrzi a kommunikációs kapcsolatot a csapattal. A konvoj bejelentkezik, útját a tábori központból követik. Elhaladunk egy lepkosavici petíciós sátor mellett, ahol még mindig az albán polgármesterek ellen gyűjtenek aláírásokat. Másutt Putyin képét látjuk egy szerb nacionalista gumiszerelő műhely tornyán. Banjska felé elgurulunk egy masszív albán rendőrségi ellenőrző pont mellett, amelyet fegyveres támadás kivédésére készítettek fel. Az eseménymentesség ellenére van valami nyugtalanság a levegőben.– Misszióban vagyunk, ez nem egy játszótér – mondja Korsós Dorián őrvezető, akivel az egyik terepjáróban beszélgetünk. – Résen kell lenni a járőrben. Egyébként szerintem elég pozitív a lakosságnak, hogy itt vagyunk. Azt tapasztaltuk, hogy integetnek, tapsolnak nekünk.Az őrvezető számára a külszolgálat legnagyobb nehézsége a család távolsága és a honvágy. – De tudtuk, hogy mit vállalunk. Majd érkezünk…
Magyar tanár és nevelőszülői tanácsadó a Film Cityben
A Kosovo Force kötelékében nem csak a kontingensben szolgálnak magyarok. A pristinai Film City tábor főparancsnokságán egyéni beosztású katonákkal találkozunk. Szilágyi József hadnagy otthon a debreceni Kratochvil Károly Honvéd Középiskola történelem–földrajz szakos tanáraként dolgozik. Az egyetemi évek alatt tartalékos volt, a diplomája megszerzése után egy évvel szerződéses állományba került. – Mindig is szerettem volna nemzetközi környezetben kipróbálni magam, és amikor felszereltem a honvédséghez, akkor ugyanez a kihívás motivált katonai környezetben – meséli a hadnagy. – Amikor oktatói beosztásba kerültem, azt gondoltam, hogy amint lehetőségem lesz, jelentkezem külföldi szolgálatra. Az iskola vezetése támogatott, így itt vagyok.
A hadnagy a törzsigazgató segítőjeként dolgozik, és az a feladata, hogy 28 nemzet hivatalos dokumentumai azonos szabályok szerint készüljenek el. Jelentések, hivatalos levelezések, kérvények, látogatások, ünnepségek, megemlékezések, vagy éppen Balkán-medálparádék.
– Az itteni szolgálat pozitív élmény, szeretek itt dolgozni, és ha lesz lehetőségem, szeretném magam kipróbálni egy másik műveleti területen is. A páromnak ehhez nyilván lesz még egy-két szava, de persze már egyeztettem vele is.
Czimer Anikó önkéntes műveleti tartalékos százados kísérőtisztként dolgozik Film Cityben. A látogatók segítője másfél éve. Nemzetközi csapatával protokollfeladatokat látnak el, helyi és külföldi látogatók programját szervezi az elsőtől az utolsó mozzanatig. Jens Stoltenberg NATO-főtitkár, David Cameron volt brit miniszterelnök, jelenlegi külügyminiszer és Kajári Ferenc altábornagy vezérkarifőnök-helyettes látogatását is a török vezetésű, ír, román és svájci katonákból álló team szervezte. Kapcsolatot tartanak más protokollirodákkal, meghívókat koordinálnak és küldenek ki, biztosítják a látogatók mozgását. Anikó még katonai konvojban is megtanult vezetni.
– A legfontosabb motivációm azt volt, hogy kilépjek a komfortzónámból, mert ezzel fejlődik a személyiségem, és nemzetközi környezetben dolgozhassak, megismerve más nemzeteket – meséli a tartalékos százados. Nem titkolva, hogy egyetemista fia és kislánya oktatásának támogatása is könnyebb a missziónak köszönhetően. Felsőfokú nyelvvizsgával került ide, amit otthon a filmiparban, színészek asszisztenseként tökéletesített. Egyébként a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgálat nevelőszülői tanácsadójaként jelentkezett önkéntesnek, a főnöke teljes támogatásával. – A misszióban a megfelelő életritmus kialakítása a legfontosabb, enélkül nehéz harmóniát teremteni. Csapatjátékosként azt is fontos nekem, hogy támogatók és segítőkészek vagyunk egymással.
A Magyar Honvédség (MH) KFOR-kontingens huszonkilencedik váltásának gerincét a Bocskai István 11. Páncélozott Hajdúdandár 39. gépesített lövészzászlóaljának katonái alkotják. A béketámogató feladatok jelentős szerepet játszanak a Hajdúdandár életében, egységeik a világ számos térségében teljesítenek missziós szolgálatot 1999 óta. A MH kontingense egyúttal a KFOR Harcászati Tartalék Zászlóalja, a KFOR-parancsnok közvetlen alárendeltségében.