Döbbenet és együttérzés kísérte a napokban Mike Freer westminsteri parlamenti képviselő váratlan bejelentését, mely szerint nem indul az év második felében esedékes parlamenti választáson és megválik miniszterhelyettesi tisztségétől is. A lépésre annak nyomán került sor, hogy sorozatos fenyegetések, támadások érték, sőt decemberben, közvetlenül karácsony előtt arzénnal fel is akarták gyújtani választókerületi irodáját. A 63 éves konzervatív politikus az észak-londoni Golders Green és Finchley választókerület képviselője, mely még egy korábbi formációban Margaret Thatchernek biztosított mandátumot az alsóházban. Mint lemondása kapcsán jelezte, az év végi tűz volt az "utolsó csepp a pohárban", különösen annak fényében, hogy nem sokkal később e-mail üzenetet is kapott, mely szerint "ő az a fajta személy, aki megérdemli a tűzhalált". Sértő, szitkozódó e-mailek mellett mocskolódó leveleket ragasztottak az autójára és egy hamis bombát helyeztek a hivatala elé.
Mike Freer a bankvilágból és közigazgatásból érkezett a politikába. 2010 óta szolgál képviselőként, nem titkolja, hogy meleg, de nem zsidó vallású. Kétségtelenül magára haragíthatta az iszlám radikalistákat Izrael-párti kijelentéseivel. Ezek azonban bocsánatos bűnnek tekinthetők egy olyan választókörzetben, melyben országos összehasonlításban a legmagasabb arányban, 20 százalékban vallja magát a lakosság a zsidó közösséghez tartozónak. Freer döntéséhez nagy mértékben járult hozzá, hogy hajszál híján került csak el egy konfrontációt azzal a fundamentalista Ali Harbi Alival, aki 2021 októberében Leigh-on- Sea-ben huszonegy késszúrással oltotta ki David Amess tory képviselő életét annak fogadóórája alatt. Közleményében megjegyezte, hogy mindezek az események "elviselhetetlen stresszt okoztak" a családjának, ugyanakkor "komoly fájdalmat érez, amiért el kell búcsúznia az állásától". Hozzátette viszont, hogy már 2011-ben veszélybe került az élete, amikor a magát Muslims Against Crusades-nek nevező, Muzulmánok a Kereszteshadjáratok Ellen csoport megrohamozott egy finchley-i mecsetet, miközben ő ott egy eseményen vett részt. A mozgalom egy aktivistája "zsidó homoszexuális disznónak" nevezte, majd odavetette neki: "Reméli, hogy megérti a Stephen Timms-figyelmeztetést". A munkáspárti képviselőt egy évvel korábban egy al-Kaida szimpatizáns késelte meg, de túlélte a merényletet. Mike Freer és házastársa, Angelo "rettegésben élnek", és nem látnak más lehetőséget életük lecsendesítésére, mint a pályamódosítást.
Ami a reakciókat illeti, a Downing Street 10. szerint a Freer által tapasztalt "vitriolos gyűlölet" az egész brit demokráciára mér csapást. A kormányszóvivő kijelentette, Rishi Sunakot "nagyon elszomorították a támadások, illetve, hogy ezek nyomán a képviselő képtelennek érzi magát közössége képviseletére. Az ellenzéknek az alsóházért felelős szóvívője, Lucy Powell is megerősítette, hogy "bármely képviselő kiszekírozása megfélemlítés és fenyegetés útján a mindannyiunk és a Ház minden tagja által képviselt értékek elleni támadással ér fel. Elfogadhatatlan, és többet kell tennünk, közösen fellépve, szabadságjogaink és szabadságunk megvédéséért". Egy munkáspárti örnkormányzati képviselőnő, egyben a londoni városvezetés tagja bocsánatkérésre kényszerült azt követően, hogy Freer bejelentése utáni közleményében reményét fejezte ki, "Theresa Villiers is visszalép Barnetben és ezzel, a hendoni képviselő, Matthew Offord visszavonulásának tavalyi elhatározása után a toryk hármas-hátraarcot produkálnak Észak-Londonban". A tapintatlan, érzéketlen X-üzenetnek igen negatív visszhangja volt, hiszen Freernek különleges oka volt bedobni a törülközőt a személye elleni atrocitások után. Anna Clarke tanácstag azzal védekezett, "nem olvasta el elég alaposan a közszolga okfejtését", tudatosan soha nem akart volna zavart és megosztottságot kelteni".
A jámbornak tűnő, korábban semmilyen ellentmondásba nem keveredett Mike Freer drámai megfutamodása komoly hullámokat vert a közéletben. Megoszlanak azonban a vélemények, hogy az intő jelként is tekinthető akciónak lesznek- e és ha igen, milyen következményei. A konzervatív The Spectator hetilap publicistája, Stephen Daisley úgy gondolja, "semmi nem fog változni, mert ismeri ezt az országot, a politikai spektrum egésze el fogja ítélni a történteket, sorjában jelennek meg a lapkommentárok, közülük néhány dörgő hangot üt meg, valamelyik agytröszt javasolni fogja egy releváns törvény meghozatalát, de legalábbis egy új politika bevezetését. A képviselők úgy tesznek majd, mintha megfontolás tárgyává tennék, de a valóságban soha többé nem hallunk majd erről". Az újságíró számos példát sorol fel, - köztük a 2017-es nyolc, majd 2019-es két ember életét követelő London Bridge-i merényleteket, a 2017-es 22 áldozattal járó öngyilkos bombarobbantást a Manchester Arénában, - melyek kivétel nélkül iszlám fundamentalisták lelkén száradnak, mégsem hoztak elmozdulást. Daisley-nak nem a négymillió nagy-britanniai muszlim tisztességesen dolgozó, mértéktartó többségével, hanem a totalitárius fundamentalistákkal van baja, akik tönkre próbálják tenni a liberális demokráciát, Ezek ellen kellene határozottan fellépnie a dolog természetét értő és a változtatásra elszánt kormányzatnak, hogy Nagy-Britannia elviselhetetlenül ellenséges hely legyen az iszlám radikalizmus és követői számára.
