Egy szaunában meztelen nők vallanak a legnagyobb titkaikról. Gondolom, ez nem úgy történt, hogy egyszer csak megjelent a kamerával és megnyomta a felvétel gombot. Mesélne mennyi előkészítésre volt szükség?
Tisztában voltam azzal, hogy egy ilyen helyzet szuper kihívás minden szinten. Például, miután biztos voltam abban, hogy klasszikus észt gőz-izzasztókamrában szeretnék forgatni, ki kellett deríteni egyáltalán hogyan lehetséges ez úgy, hogy a stáb és a szereplők biztonsága garantálva legyen és ne tegyem tönkre a technikai eszközöket. Illetve, mivel egy szaunában meztelenül vagyunk és egyáltalán nem számít szexuálisnak, gondoskodnom kellett arról, hogy az a felvételeken is így legyen. Így ezért jó a kérdése: ha csak úgy megnyomtam volna a gombot, az katasztrofális eredménnyel járt volna. Vallom, hogy egy film legnehezebb része a gondos előkészítés.
Mi volt ebben a folyamatban a legfontosabb?
A vizuális nyelv megalkotása. Ants Tammik operatőrrel első körben a saját meztelen testemen teszteltük a beállításokat: mi az melyben biztonságban érzem magam és melyekben nem. Ezeket megmutattam a filmben szereplő nőknek, így nem féltek a kamerától. Persze, az is egy szint volt, hogy ki vállalta az arcát és ki nem. Első körben a saját női testvérrendemben lévőkkel kezdtem el dolgozni. Mivel az egész folyamat transzparens volt a számukra, így nem volt kérdés, hogy a legbelsőbb titkainkig megyünk el. Csak azzal mentem tovább, aki teljesen benne volt a folyamatban, a legkisebb bizonytalanság esetén elengedtem az alanyt. Ugyanakkor, volt, aki először nemet mondott, majd visszatér, hogy mégis szeretne beszélgetni. Ez belefért, elvégre több mint hét éven keresztül tartott a forgatás.
Jogilag ezt mennyire volt nehéz „lepapírozni”?
Ez önmagában képtelen szituáció. Általában egy dokumentumfilmnél a szereplőkkel előre aláíratnak egy papírt, hogy hozzájárul a szerepléshez. Ezt én nem tartottam fair-nak, lévén meztelenül kell, hogy szerepeljenek és a legbelsőbb titkaikat szeretném rögzíteni. Így végül úgy mentünk bele a forgatásba, hogy senkivel sem irattam alá ilyen szerződést. Rossz érzésem voltak a jogi keretek alkalmazása miatt. Inkább abban állapodtunk meg a bizalom elve alapján, hogy a vágás során minden szereplőnek egyenként megmutatom, hogy mi az, ami bekerülne a filmbe, és hogy ezzel ők egyetértenek-e. Így végül is semmiféle jogi megállapodás nem volt egyik szereplővel sem. A producerem aggódott is, hogy mit fognak ehhez szólni Amerikában, de végül nem csinált ebből semmi problémák.
Az interjúkra hogyan készült fel?
Senkivel sem beszéltem előtte, hogy miről szeretnék beszélgetni, az ismeretlenbe ugrottunk bele mindannyian. Egy-egy szauna gyűlés mintegy négy óra, ezalatt természetesen jutottunk el a legbelső gondolatokhoz.
Például ez egyik szereplőről tudtam, hogy mellrákja volt, de nem forszíroztam, hogy erről beszéljen, eszem ágában sem volt rákérdezni. Az ő saját döntése volt, hogy elkezdett erről beszélni.
Mi volt a legnagyobb technikai kihívás?
A kamerák kezelése, elvégre a szaunában belül lehet plusz kilencven fok, az épületen kívül pedig mínusz húsz. Egyértelmű, hogy ezt a két extrém kihívást nem lehet egy felszereléssel véghez vinni, mert nem lehet csak úgy ki-be járni az eszközökkel. A hőségben például ahogy változott a hőfok, úgy kellett emelni vagy a földhöz közelebb vinni a kamerát. Szóval, ez egy sok figyelmet igénylő folyamat volt, hogy mindig felkészültek legyünk, nehogy lemaradjunk a mágikus emberi pillanatokról.
NÉVJEGY
Anna Hints színész, rendező és zeneszerző 1982. május 27-én született Tartuban, Észtországban. A Tartui Egyetemen összehasonlító irodalom és néprajz szakon szerzett diplomát, a Tartui Művészeti Főiskolán fotográfia szakon. A Tallinni Egyetem Film- és Médiaiskolájában szerezte meg a filmrendező diplomát. Első egészestés műve, a Smoke Sauna Sisterhood című alkotás tavaly a Sundance-en fődíjat kapott, majd decemberben a legjobb dokumentumfilmnek járó elismerést kapta az Európai Filmdíj átadón.
Ha hét évig forgatott, akkor pár titokra hadd kérdezzek rá: mennyi nő szerepel a műben, mert ez egyáltalán nem egyértelmű. Illetve, hány órányi anyagból vágta össze a bő másfél órás filmet?
Maga a vágási folyamat kettő éven keresztül zajlott, a forgatás ötödik évében kezdődött. Forgani hat évig forgattunk végül és plusz egy esztendő volt a vágás befejezése: így jön ki a hét év. Összesen kétszáz órányi anyagot vettünk fel, de ebben benne vannak a természetről és a környezetről készült külsők is egyben. Összesen negyven nővel forgattam és a vágás végén megszámoltam, összesen huszonöten vannak benne a végső vágatban. Fontos, hogy nem mindenki beszél, igen fontos szereplők vannak, akik csak a hallgatásukkal vannak jelen a csoda részeként. Hogyan vágtam össze? Jó kérdés, addig vágtam, amíg nem kezdett el lélegezni a film. Nagyon érzékeny folyamat volt, mert tulajdonképpen nincs olyan nő, akit nem ért volna valamiféle atrocitás korábban. De a lényeg, hogy akkor éreztem késznek a filmet, amikor úgy gondoltam: a sötét moziteremben a néző ott érzi magét a szauna intim közegében.
Hogyan tudott egy ilyen kockázatos produkcióra támogatást szerezni?
Elképesztő nehéz volt, mert mindenki elutasított hosszú éveken keresztül azzal az indokokkal, hogy ez a módszer un ortodox. Kövessem a nőket, mondjam meg a nevüket, filmezzem le a mindennapjaikat – mondtam, szó sem lehet róla. Érdekes, most azért ünnepelnek, mert ezeket a tradicionálisnak tartott lepéseket nem tettem meg. De persze érhető, ezek a kötelező körök tönkretették volna a filmet. A szauna világa ciklikus, nem lineáris, együtt zajlik a folyamat a természettel, ennek az esszenciáját is megmutatjuk. Például, ha jól figyel, láthatja, hogy a víz valamilyen formában minden jelenetben ott van – ez volt fő dramaturgiai kapocs.
Én csak hotelekben vagy fürdőkben jártam szaunába, ezek a McDonalds verziói annak, amit megmutat.
Erre van egy jó történetem. Az egyik vetítésen odajött hozzám egy csapat, akik akkor már hatodszor nézték a filmet. Mondtam nekik, hogy én még egy filmet sem néztem meg hatszor. Erre kifejtették, hogy már nem is a filmet nézik, hanem transzcendentálisan a szauna életérzést élik meg újra és újra. Úgy gondolom a film sikere világszerte abban áll, hogy mindenkinek igénye van egy biztonságos helyre, mint az észt gőz-izzasztókamra. Szóval, létezik nem McDonalds féle verzió. Sokan pedig félreértelmezik a szauna ars poeticáját és a spiritualitás helyett mást látnak benne. Például Finnországban rendeztek egyszer szauna-versenyt, ki bírja tovább címszóval. A győztes belehalt, a második helyezett lebénult. A közösségi média korában az emberek kamu dolgokat posztolnak és egymásra licitálnak, hogy ki tud nagyobbat blöfföl magáról. Ez egy nagyon rossz irány. Belülre kell nézni, nem kifele projektálni.
Lesz film a férfi szauna testvérrendekről?
Persze, vannak ilyen tervek és a film premierje óta, már négy pénzes ajánlatot is kaptam, hogy forgassam le a férfi verziót. De azt kell, hogy mondjam, hogy a patriarchális társadalmunknak hála a férfiaknak a keménységet kell projektálni, nem az érzékenységüket, ne adj Isten a valós érzelmeiket. Szóval, mellébeszéléséről, alkoholizmusról vagy a korai halálról nincs kedvem forgatni. De remélem, nemsokára eljön a férfiak számára is meztelen őszinteség korszaka.
Amikor átvette a legjobb dokumentumfilmnek járó díjat az Európai Filmdíj gálán, megénekeltette a közönséget. Sőt, ha jól tudom, ez már szokása, ha kap valami elismerést.
Igen, mert zeneszerző és előadó is vagyok, így igen erős kapocsnak tartom a közös éneklést. És igen, immár szokásom, már a fesztiválokon rendszeres eseményszámba megy ez. Az Európai Filmdíj gálán. mivel ez egy tévé által közvetített esemény, jött a rendező és az úgynevezett coach, hogy mit tehetek a rendelésre álló harminc másodpernyi köszönőbeszéd alatt. Mondtam nekik, hogy énekelni fogok. Erre totál lefagytak. Megnyugtattam őket, nem is biztos, hogy nyerek, de ha mégis, ez lesz. Aztán, milyen közösségi erőt kovácsolt, hogy együtt énekelt a teljes európai filmszakma.
