Hadd kezdjem a kritikus sajtó kritikátlanságának kritikájával. Én értem a „hírversenyt", de a minden hájjal megkent kormánypropaganda ebből él. Szijjártó Péter bejelentkezik Katarból, Facebookon, interorbán, lelkesen, stratégiai megállapodást köt, ratifikál, diverzifikál, interkonnektál, ünnepélyesen, barátaival, bejelent, jön a katari, cseppfolyós gáz, az LNG, és a teljes magyar sajtó, úgy ahogy van, újra benyalja az egészet, kattintékony cím, fontoskodó tartalom, és nem jelzik, hogy ilyen már volt, nem is egyszer, legalább másfél évtizede beakadt a fideszes lemez, katari gáz meg sehol. Tudom, Akhilleusznak se könnyű megelőznie a teknőst, Godot-ra is csak várunk és K-nak se olyan könnyű feljutni a kastélyba. A katari nem egy udvariatlan nép, akár századszorra is szívélyesen fogadják, Szijjártót is, Orbánt is, és újból kezet ráznak, hogy ha épp úgy adódik, küldik a gázt. Mellékesen már 1995-ben ők látták el a fél távol-keletet LNG-vel, azóta meg a fél világot, így immár a Putyin által két éve fagyhalálra ítélt uniós államokat is. Ott csak úgy szerződtek, oda csak úgy mennek az LNG-tankerek, a parti lefejtőkig, ahonnan, visszagázosítás után, csövön jut el az anyag a gázrózsákig, amiért az emír számolhatja megérdemelt bevételét. A katariak nem türelmetlenek és nem is veszekedősek, ami Orbán és Szijjártó esetében kész szerencse, mert ők keleti barátaikon kívül nagyjából mindenkit elküldtek már a jó anyjába.
Eközben viszont Putyin, kedvenc uniós vezetője iránti hálája jeléül, annyi gázt nyom ide nekünk, hogy majd szétrepedünk. Az, hogy az ő gáza oly olcsó lenne, hazugság, hisz ma már mindenki tőzsdei árat fizet. A szállító haszna – na az tényleg eltér: Putyin sokkal több pénzünket költheti bombákra, mint az emír költhetné darukra. Közben viszont esnek a gázigények. Amíg tehát vagy Orbán, vagy Putyin, meg nem sérti a 2021-es gázpaktumot, ide több gáz igazán nem fér.
Egyre bódultabban bár, de azért várom a katari gáz közeledéséről szóló, következő nagy bejelentést is.