Napokkal az ukrajnai háború kitörésének második évfordulója előtt egyértelműen nincs jelentős elmozdulás a frontvonal egyetlen szakaszán se. A csatazaj nem csillapodik, azonban egyik fél támadásai nyomán sem kell átrajzolni a térképeket. Ezt leginkább az ukránoknak nehéz feldolgozni, mivel néhány látványos hadi siker után reálisnak mutatkozott további területek felszabadítása. Az erőviszonyok kiegyenlítődtek, így jelenleg minden elemző azt igyekszik felmérni, hogy ki tud jobban alkalmazkodni az új kihívásokhoz.
Az ukránok erőfeszítései most kimerülnek az úgynevezett aktív védekezésben. Ez az orosz alakulatok lokális, taktikai szintű támadásainak visszaverésén túl védelmi vonalaik korábban elhanyagolt megerősítését jelenti. Az ukrán hadsereg sikeres támadó műveletei Moszkva számára két területen okoznak komoly fejfájást. A fekete-tengeri flotta újabb rakétahordozójának elsüllyesztése és Oroszország olajipari létesítményeinek szisztematikus lerombolása jelzi, hogy ezek kivédésére még nem találtak megoldást. Márpedig megfelelő válasz nélkül, ha így folytatódnak az olajfinomítók és egyéb olajipari létesítmények elleni csapások, Moszkva elveszítheti az energiahordozók exportjából származó bevételei 80 százalékát.
Olyan az egész, mint amikor egy nagy, erős, komoly tartalékokat felhalmozott testtől lassan, de folyamatosan egyre inkább megvonnák az oxigént.
Jómagam nem kedvelem a sokak által nagy előszeretettel használt hasonlatot, viszont most elismerem, hogy jól szemlélteti a zajló folyamatot. „Elkezdődött a medve kivéreztetése. És nincs, ki infúziót adjon…” – mondta egy zárt körű találkozón az orosz gazdasági képességeket jól ismerő elemző. Nehéz ezzel vitába szállni…
Az orosz katonai vezetés ezzel szemben kitartóan heves támadásokkal igyekszik a jelenleg zajló hadművelet keretein belül újabb területeket elfoglalni. Egymástól független nemzetközi és orosz források is megerősítik, hogy egyes szakaszokon pár négyzetkilométeres haladást elértek a megszálló alakulatok. Azonban az értékelések szinte kivétel nélkül nem találnak magyarázatot a miértre. Arra a kérdésre, hogy miért éri meg feláldozni naponta 700-800 embert és páncélozott harcjárművek, PSZH-k, BMP-k, tankok tucatjait ilyen jelképes eredményért. Mindez talán azzal lehet összefüggésben, hogy március közepén rendezik Oroszországban az elnökválasztásnak nevezett szappanoperát, annak díszletéül meg nélkülözhetetlenek a harci sikerekről szóló beszámolók.
Mindeközben megtorpanás nélkül zajlanak mindkét háborúzó félnél a korábban újratervezésnek nevezett időszak folyamatai.
Moszkva időt akar nyerni, és 2024 első félévében a teljes fordulatszámra felpörgetett hadiiparnak hála, fel kívánja tölteni páncélozott járművekkel, helikopterekkel és egyéb technikával a drámaian foghíjassá vált csapatait. A harcoló alakulatainak létszámát is növelni tervezi Oroszország. Pedig a becslések szerint már most is 470 000 katonájuk és 30 000 nemzeti gárdistájuk van fegyverben az ukrajnai fronton.
Ukrán oldalon már csak az ismert konstrukció miatt is összetettebb a háború új kihívásaira való felkészülés. Konstrukció alatt ebben az esetben értsük azt, hogy nem egyszemélyi vezetésű diktatúráról van szó, hanem egy, ugyan gyermekcipőben járó, de demokratikus jogállamról beszélhetünk. Egy agresszió áldozatáról, egy olyan államról, amely jelenleg a példátlan véráldozata ellenére sem lenne képes megvédeni magát a mögé felsorakozott gazdasági és katonai támogatók nélkül. A világ demokratikus jogállamainak nagy része a Ramstein-csoportba tömörülve biztosítja azokat a pénzügyi, katonatechnikai és nemzetközi jogi kereteket melyeknek köszönhetően lassan két évvel a megtámadása után Ukrajna felkészülhet a háború második szakaszára.
Rendkívüli erőfeszítéseknek vagyunk tanúi. Európa, az Egyesült Államok és még sokan mások biztosítják a civil fejjel felfoghatatlanul nagy végösszegű számlákat. Az ukránokon túl, a nemzetközi jog által szavatolt demokratikus világrend megvédése a tét jelenleg. Ezért sem pénz kérdése az egész, így folytatódhat az ukrán hadsereg felfegyverzése, Kijev védelmi képességeinek megerősítése.
Az új terveknek megfelelően az egyik leglátványosabb változást az F-16-os vadászgépek illetve a további rakétavédelmi egységek hadrendbe állítása fogja eredményezni.
Már az első lépcsőben 24, az év végéig pedig szakaszosan további több mint 100 darab negyedik generációs vadászgép és a velük a NATO szabványoknak megfelelően együttműködő Patriot és IRIS-T rendszerek fogják lezárni Ukrajna légterét. A hírek szerint sikerült megoldást találni a tüzérségi lőszerek utánpótlására: a források biztosítása nyomán európai hadiipari cégekkel 1,3 millió darab idei legyártására kötöttek szerződést. De további nagy darabszámú szállításokat ütemeztek be Leopard 2-es harckocsikból, páncélozott csapatszállítókból és a rádióelektronikai hadviselés korszerű egységeiből. És mindezek még csak a hagyományos fegyverzetek.
Különösen izgalmasnak ígérkezik, ami a legújabb fejlesztésű eszközök és technológiák alkalmazásához kapcsolódik. Az ukrajnai háború két éve alatt drámai változások zajlottak le a haditechnikák és az alkalmazott hadtudomány területén. Korábban létfontosságúnak gondolt eszközök, mint például a harckocsik szerepét újra kellett gondolni. A tankok jelentősége látványosan csökkent a harcászati tervezésben, a teljesen leírt tüzérség viszont, különösen annak reaktív ága reneszánszát éli. De ott vannak a drónok, amelyek alkalmazása teljes fordulatot hozott a modern hadviselés területén. Az első éles alkalmazásukra a 2020. szeptember 27-én kirobban második hegyi-karabahi háborúban került sor. A 44 napos örmény-azeri konfliktusban még a drónok bevetését igazították a tervezett hadműveletekhez. Kiegészítő felderítő és csapásmérő fegyverként Azerbajdzsán lényegében a drónokkal aratott elsöprő győzelmet.
Napjainkra csak Ukrajnában 64-féle drónt gyártanak.
A pilóta nélküli eszközök jelentős szerepet kapnak a taktikai, harcászati tervezés, majd a harci cselekmények minden fázisában. Drónok nélkül ma már nincs harctéri felderítés, megfigyelés, célpontkijelölés. De drónokkal semmisítenek meg tankokat, páncélozott csapatszállítókat, élő erőt, csoportosan, vagy akár egyenként is. A hadseregek közvetlen érintkezési övezetében bármi megsemmisíthető, ami 10-30 kilométeres sávban elérhető. De ugyanez érvényes a mélyen az ellenség hátországában található létesítményekre és eszközökre egyaránt.
Szakemberek már a jövő hadviseléséről beszélnek. Olyan már most a gyakorlatban alkalmazható harcászati és haditechnikai megoldásokról, melyekkel új fejezet nyitható az ukrajnai háború frontjain. Ezen a téren a kevés újító elme közé tartozik Zaluzsnij tábornok, az ukrán hadsereg parancsnoka. A tábornok február elsején a CNN online felületén publikált egy többek által korszakalkotónak minősített írást. Zaluzsnij nem kevesebbet írt le, mint hogy milyen is lesz a jövő hadviselése, miket vezetnek be idén az ukrán hadseregben, hogy a jövőben milyen módon és milyen eszközökkel fogják megvívni a pusztító ütközeteket a háborúzó felek, és hogyan arathat győzelmet Ukrajna az agresszor felett. Az írásban a tábornok a modern informatika alkalmazásáról, a mesterséges intelligencia szerepéről osztja meg gondolatait. A NATO berkeiben és Washingtonban bizonyára nem most ismerték meg a Zaluzsnij által közölteket. A publikálás módja felért egy üzenettel, a címzettek között a szerző szándékai szerint ott lehettek az orosz katonai vezetők is. Na nem Sojgu védelmi miniszter, mivel a rénszarvastenyésztői végzettségű hadvezér nem valószínű, hogy sokat megértene a hadtudományi gondolatokból.
E cikk megírásakor még nem lehetett tudni, hogy mennyi a valóságalapja az ukrán katonai vezető állítólagos leváltásáról szóló híreszteléseknek. A tábornok elmozdítása elkerülhetetlenül vihart kavarna az egyébként is egyre feszültebb ukrán belpolitikában, arról nem is beszélve, hogy amerikai elemzők szerint kizárólag orosz érdekeket szolgálna.
