mesekönyv;cigányság;versek;Daróczi Ágnes;

- Valaha madarak voltunk

(Daróczi Ágnes könyve gyerekeknek)

A Noran Libro Kiadónál jelent meg Daróczi Ágnes magyar és cigány nyelvű könyve mondókákkal, versekkel – elsősorban, de talán nem kizárólagosan cigány anyanyelvű gyerekeknek. A szerzőt, ahogy bevezetőjében írja, még egyetemista korában a szociológus Solt Ottilia bízta meg azzal, hogy készítsen kétnyelvű, romani-magyar gyűjteményt, hogy megkönnyítse a cigány gyerekeknek az iskolai tanulást: tapasztalják meg a tanulás és a műveltség hasznát.

Daróczi Ágnes volt az első cigány fiatal, aki egyetemi diplomát szerzett Magyarországon.

A vékony kis füzet egy régi romani (cigány) dallal kezdődik: Várikáná csiriklya számász / Valaha madarak voltunk. (Ebben a recenzióban nem a Gypsy Lore Society, a Cigány Tudományos Társaság hivatalosan elfogadott írását, hanem a magyar fonetikus átírást használom, ahogy Daróczi Ágnes is.)

Idézet a kezdő strófából:

Várikáná csiriklyá számász.

Thém thémésztar, gáv gávesztar,

pláj plájésztar phíraszász.

Káj rátyolász pé améndé

kothé szóvászász.

Szo rákhászász pé phuv,

kodo hászász.

Szó szerint: "Valaha madarak voltunk, országról országra, faluról falura jártunk. Ahol ránk esteledett, ott aludtunk. Amit a földön találtunk, azt ettük".

Műfordításban: Valaha madarak voltunk, / ágról ágra, / országról országra szálltunk. / Ahol ránk esteledett, / ott megaludtunk, / s ha felvirradt, tovább szálltunk. / Az anyaföld szülte magokat ettük, / és a folyók adta bő vizet ittuk.

A könyv mondókákkal folytatódik. Egy példa:

Mé szom o cino sávo,

trádáv lólo khuroro,

máráv dopo háj csokáno,

lásáráv lészko pétálo.

(Kicsi fiú vagyok én, / piros csikót hajtok én. / Üllőn formázom a vasat, / megpatkolom a lovamat.)

Weöres Sándor versecskéi következnek.

Éj-mélyből fölzengő / - csing-ling-ling - száncsengő./ Száncsengő - csing-ling-ling - / tél öblén halkan ring.

Cigány (romani) nyelven, lovári nyelvjárásban:

Ándáj rát ásundo,

- cinoro - klopoto.

Klopoto - cinoro

jiv hárátár sundo.

A 2018-ban elhunyt Choli Daróczi József tanító, népművelő, költő, műfordító fordításaival folytatódik a könyvecske szintén Weöres verseiből:

Bóbita, Bóbita táncol, / körben az angyalok ülnek, / béka-hadak fuvoláznak, / sáska-hadak hegedülnek.

Cigányul:

Borinká, Borinká khélél,

krujál le inzséri lén lá,

zéléni zsámbi gilyábén,

cincári báságyi lén lá.

Őszi éjjel / izzik a galagonya, / izzik a galagonya / ruhája. // Zúg a tüske, / szél szalad ide-oda, / reszket a galagonya / magába.

Cigányul:

Tomná rátyi

ábgyonpé lá lobodá,

ábgyonpé lá lobodáké

gádá.

Kánron pislyil,

bálvál zsál kothé-kathé,

é lobodá izdrálpé

téhárá.

A következő dalt más, úgynevezett magyarcigány (kárpáti) dialektusban énekelték (énekelik?) a csobánkai szegkovács cigányok. (A magyarországi magyarcigányok többsége már nem beszél cigányul, kivéve a Pest megyei szegkovácsokat, a hajdúhadháziakat, az abaúji Gönc környékén élőket. Viszont sokan beszélik még Szlovákiában, például Szepsi – Moldava nad Bodvou –városában; itt a recenzens, e sorok írója is készített kárpáti cigány nyelvű interjút.)

Szegkovácsok dala

Bútyi kérén é kárfingéré romá,

Szako gyivész rodén pánzs-sóv sélá.

Náj lén gondo, náj lén bájo.

Dzsivén pumáro világo.

Magyarul: Veri a vasat sok szegkovács roma, / szegénységnek nincsen semmi nyoma, / nincsen gondjuk, nincsen bajuk, / jókedvűen élik a világuk.

Egy csurár (késes) népdal részlete Vígh Rudolf gyűjtéséből:

Lé csurárá mol ná péná,

míg é bunda ná rándéná.

Káná é bundá rándéná,

sóváriko mol pijéná, háj, Dévlá!

(A csurárok bort se isznak, / míg bundát nem borotválnak. / Ha a borotválásnak vége, / filléres bornak vendége valahány.)

A híres népdalgyűjtők, Csenki Imre és Csenki Sándor gyűjtése, Szegő László fordítása a következő népdal:

Phurdél balval plajinatar,

dur phurdász má murá dátár.

Kádé dur phurdász má látár,

szár o cséri lá phuvátár.

(Szél fúj a hegy oldaláról, / messze elfújt jó anyámtól. / Olyan messze, olyan távol, / mint a föld az ég boltjától.)

Találós kérdések következnek, egy példa Rajko Gyurics gyűjtéséből.

Lészké punré tépé-lépé,

lészké káná káli-káná,

lészki póri numá-numá,

té dikhéltut, lél pé fugá.

Vagyis: Lábacskája meg nem áll, / hosszú füle táncot jár, / farkincája csak egy falat, / ha észrevesz, messze szalad. (Nyúl)

A lánykéretésnél ezt énekelhetik:

Hej, de, Mici, hurávtu,

ávén lé rom, mángéntu,

pé zéléné vurdoná,

tháj pé sárgi khuróra.

Sáj trádész tu sóvár sóv,

ánglá Mici csi szán rom.

Sin luludyi ándé bár,

te khándész mángé sukár.

Azaz: Hej, te Mici, öltözz fel, / lánykérőbe jöttek el, / zöld szekeret hajtottak, / sárga csikót befogtak. / Indulj, testvér, elmehetsz, / nem kellesz a Micinek. / Mici helyett szakajthatsz / egy virágot magadnak.

Következik Choli Daróczi József kiszámolója.

Jek, duj, trin, stár,

zsátár mándár!

Pánzs, sóv, éftá,

tu zsá kutká!

Ohto, ínyá,

zsá máj intyá!

Dés,

pálá mándé bés!

Magyarul: Egy, kettő, három, négy, / te bizony most odamégy! / Öt, hat, hét, / te menj arrébb! / Nyolc és kilenc, / mászós Ferenc! / Tíz, / magad mellé hívsz!

Karsai Ervin versét a Zsigó Jenő vezette Ando Drom együttes is énekelte:

Káná szomász terno sávo,

szász ma zeleno kolopo.

Nász mán bájo, nász mán kháncsi,

bahtálo szomász átuncsi.

(Mikor kicsi fiú voltam, / kicsi zöld kalapot hordtam. / Nem kísértek kínok, gondok, / szerencsés voltam és boldog.)

És végül egy korai József Attila-vers Daróczi Ágnes fordításában:

Ó, ba jokhár bárválo t'ávo,

péki pápiny, tháj pulpa ho,

ándé nyévé gádá phiro,

pé l pánzséndé guglo kino.

Kánák ábá cukro háloj,

nyévé gádá szá szikávo.

Ásáromá szákonészké,

o Attila szár trájilpé.

Daróczi Ágnes gyűjteménye, ha az iskolák használják, valóban fontos szerepet játszhat, ahogy mondani szokás, hézagpótló lehet mind a cigány gyerekek etnikai identitásának megőrzésében és megerősítésében, mind társadalmi-politikai integrációjukban.