Már a mesterséges intelligenciát is használja munkájában Barkóczi Edit termékfejlesztő, a cég marketingvezetője, aki a saját kiadású és licencelt játékokat fordítja, kitalálja a grafikájukat, összehangolja a nemzetközi kiadásokat. Gyöngyösi Gábor cégvezetővel ketten együtt 44 éve dolgoznak a Piatniknál, de a többiek is szinte mind legalább egy évtizede hűek a vállalathoz, amely két évszázadon át nemcsak családi tulajdonban maradt, de az értékeihez is ragaszkodik – még a jellegzetes piros logójuk zsokéfigurája is csak apró finomításokat kapott.
– A Piatnik nem attól magyar, hogy van itt egy leányvállalat, hanem hogy a Monarchia alatt már működött, és már akkor is magyarnak vallották magukat
– mondja a cégvezető. – Bécsben van a nyomda, ahol a kártyákat, társasjátékokat gyártjuk. Korábban a Csengery utcában volt egy összekészítő üzem, ahol a bécsi nyomtatású kártyákat vágták és csomagolták, később a Rottenbiller utcában gyárat is építettek 1903-ban. Ez az 1940-es évek végéig működött, majd a prágai és a krakkói gyárral együtt államosították. Egyedül az osztrák cég maradt, ami azóta is családi tulajdonban van, a mostani ügyvezető, Dieter Strehl is Piatnik- leszármazott, csak épp anyai ágon.
A tulajdonosok 1993–94 fordulóján döntöttek úgy, hogy megalapítják a német, majd a magyar és a cseh leányvállalatokat. Amikor újra érdekessé vált, hogy a régi területekre visszatérjenek, már nem gyártásban gondolkodtak, hanem a régi ismertséget kihasználva és azt új termékekkel is növelve a forgalmazásra koncentráltak. A Covid alatti lezárások jelentősen növelték az igényt a társasjátékokra, most is számos játékot fejlesztenek, köztük magyar ötleteket (lásd keretes írásunkat), emellett törekszenek az Év Játéka-díjas játékokat megcsípni, ilyen volt a Catan, a Carcassone, a Metro vagy a Stone Age is. Bár a komoly szakmai zsűri által Németországban kiadott társasjátékos Oscar-díj, a „Spiel des Jahres” nálunk kevésbé van hatással az eladásokra, külföldön akár megháromszorozhatja egy játék forgalmát.
A kőkorszaktól a modern társasig
Kezdetben voltak a táblajátékok, mint a sakk, a dáma vagy a backgammon, amiket akár évezredek óta kavicsokkal, kőfigurákkal játszottak, míg a társasjáték akkor tudott igazán népszerűvé válni, amikor a XX. század közepétől már nagy mennyiségben lehetett ezeket gyártani. Mai szemmel az akkori társasok már ómódinak tűnhetnek, noha egy részük azóta is kapható, csak inkább kezdő játékként tekintenek rájuk. Gyöngyösi Gábor úgy látja, az utóbbi tíz évben is voltak a trendekben komoly fordulópontok.
– A német játékostársadalom nagyon fejlett, vezető Európában, ők rendre behoznak új mechanizmusokat. Például a játékosok eleinte csak ketten egymás ellen csatáztak egy asztal fölött, aztán már egy baráti kör vagy egy család együtt is játszhatott, most viszont
már jönnek az olyan társasok, amiket a játékosok nem egymás ellen, hanem kooperatívan, egy közös célért játszanak.
Emellett már nagyon széles a skála, az eurogame-től, ahol a gondolkodási-stratégiai elemek dominálnak, egészen a partijátékokig, ahol nem kell elemezgetni, sem órákon keresztül figyelni, hanem szórakozni lehet. Több évtizede slágertermékünk az Activity, ami arról szól, hogy nevessünk és jól érezzük magunkat. Akik számára a társas a Catannal kezdődik, nem is gondolják ezt igazi társasjátéknak. Emellett 10-15 évvel ezelőtt ha egy felnőtt azt mondta, hogy társasozik, csak néztek rá, hogy „de az gyerekdolog”. Ma társasjáték alatt már inkább a felnőtteknek szóló, komolyabb játékokat értjük, nem a gyerekeknek szóló fejlesztőjátékokat. Régen egy memóriajáték is társasjátéknak számított, ma inkább gyerekjáték, ami egyébként fontos a gyerekek bevonzásához ebbe a hobbiba. A társasjátékozás már óvodáskortól kezdve rengeteg készséget tud fejleszteni, úgymint finommotorika, összpontosítás, szabálykövetés, többirányú problémamegközelítés és az egymással való szociális viszony, hogy hagyom-e a másikat nyerni, vagy elfogadom-e, ha a másik nyer.
– Felmérések is alátámasztják, hogy a társasozó gyerekek jobban vállalják a tetteik következményeit, a felelősséget, tehát a játékoknak van nevelő hatásuk
– teszi hozzá Barkóczi Edit. – Ma már megkülönböztetünk kifejezetten az óvodás korosztálynak szóló játékokat, melyek olyan alapkészségeket fejlesztenek, mint a logika, a rajz- vagy a kommunikációs készség. A gyerek-Activityben például ábrás kártyák vannak, így olyanok is játszhatják, akik még olvasni sem tudnak. A kisiskolásoknak már matematikai, logikai, betűk-számok tanulására alkalmas társasaink vannak, a nagyobbaknak tudományos készletek is, ezekkel mind játszva lehet tanulni.
Ami az asztal fölötttörténik
– Társasjátékok nélkül is lehet élni, de nem érdemes – jegyzi meg mosolyogva Gyöngyösi Gábor. Ha valaki nem társasozik, megtanulja máshol is ezeket a dolgokat, de a kártya és a társas is nagyon jó eszköz arra, hogy észrevétlenül szerezzünk fontos készségeket, akár felnőttkorban vagy munkahelyi környezetben is, például egy csapatépítő tréningen. – Minden játékban, de különösen a kooperatívakban, mint az Exit szabadulószobás játékunk, jól kijönnek olyan személyiségvonások, hogy ki az, aki a társaság élére áll, és próbálja őket iterálni, ki az, aki csak távolról figyel, és ki harcol a saját igazáért még akkor is, amikor már mindenki látja, hogy az nem úgy van. Vagy ott az Ürgefrász, amely egy magyar fejlesztésű szemikooperatív játék, ebben mindenkinek együtt kell működni, hogy miután az ürgék elindulnak a föld alatti járatokban, de jön a víz, és menekülni kell, akkor senki se maradjon le. Közben mindenki magának gyűjtögeti a pontokat, és az nyer, aki a legjobban tud azzal taktikázni, mennyi áldozatot hoz a köz érdekében, és mennyire gondol közben magára is.
– Én első randira is javasolnám a társasjátékozást, annyira jól meg lehet ismerni ebből a másik ember viselkedését. Mert nemcsak az fontos, ami az asztalon történik, hanem ami az asztal fölött is
– vélekedik Edit.
A kooperáció a kiadók között is működik: a Piatniknál szívesen játszanak mások játékaival is, elküldik egymásnak az újdonságaikat, kíváncsiak egymás véleményére. Közösen szerveznek fesztiválokat, klubokkal és a társasjáték-kávézókkal is együttműködnek, például játékbemutatókat tartanak nekik. Ezek a helyek nemcsak kiszolgálják a társasjátékozás iránti igényt, hanem bővítik is: aki itt megszeret egy játékot, az általában nemcsak havonta egyszer jön le ide vele játszani, hanem megveszi magának, vagy otthonra vesz egy másikat. Kapcsolatot ápolnak a játékboltok eladóival is, hiszen ők találkoznak közvetlenül a felhasználókkal, nekik kell tudni ajánlani a termékeket. A vásárlók fordulhatnak közvetlenül hozzájuk, ha például eltűnt egy figura vagy elhasználódott egy játékelem, ezeket bármikor ingyenesen pótolják.
Felnőttjátékok
Míg az idősebb korosztály életében az ultizás, a bridzs vagy a römi évtizedek alatt sem vált unalmassá, és ez valószínűleg már nem is változik, vajon a videójátékok mennyire veszélyeztetik a társasjátékok piacát? – tudakoltuk Gyöngyösi Gábortól.
– Ez olyan kérdés, mint hogy kiölte-e a mozi a színházat. Két külön világról beszélünk, de konkurenciái egymásnak, mivel a szabadidő eltöltéséért versengenek, és mindkettő játék. Nem gondolom, hogy a digitális játékok jobban veszélyeztetnék a társasjátékokat, mint ahogy egyébként az egész digitális világ a vele párhuzamos fizikai világunkat. Vannak fiatalok, akiket beszippant a számítógép, de vannak olyanok is, akik emellett még igénylik, hogy ne csak egyedül a gép előtt, fülhallgatóval, hanem egy asztalnál ülve, egymás szemébe nézve is játsszanak. A társasjátékok fejlődésével ráadásul olyan izgalmas és érdekes játékok kerülnek évről évre a piacra, hogy aki egyszer elkezdte, és jó pillanatban kapta el ez a dolog, az nem fogja elengedni. Vagy a játék mechanikája tetszik meg neki, vagy a témája, vagy csak megszokta, hogy ez egy jó időtöltés a barátaival. Az a középiskolás korosztály, akikkel mi annak idején elkezdtünk játszani, és ma már felnőttek, saját családdal, azok vitték a társasokat az egyetemi táborokba, csinálták az egyetemi klubokat, aztán fiatal felnőttként is összejártak, amikor már le lehetett tenni a gyereket, és lehetett egyet társasozni. Felnőtt egy olyan generáció, amely szereti ezt a hobbit, és nem látja gyerekes dolognak, mert vele együtt nőtt.