– Korábban postán dolgoztam, a saját lányaim már felnőttek. Történt velem egy tragédia, amiből fel kellett állnom. Hároméves betegség után meghalt a férjem. Őt nem sikerült megmentenem, talán ezért is szerettem volna annyira más embereken segíteni. Egyébként is érlelődött bennem a gondolat, hogy valami újat, mást csináljak, a tragédia adott ehhez lökést – hallottuk Mohácsi Erikától annak a történetét, miért lett nevelőszülő. A munkáját a Szent Ágota Gyermekvédelmi Szolgáltató kötelékében látja el, mely a Szeged-Csanádi egyházmegye fenntartásában működő országos hatáskörű gyermekvédelmi intézmény. Bács-Kiskunban, Hercegszántón él, néhány éve már hozzá mennek haza négyen a hat Schiller testvér közül.
A gyerekek nem beszéltek magyarul, Németországban születtek, magyar származású édesanyjuk 2016-ban jött velük Bajára. A kicsik gyermekvédelmi gondoskodásba kerültek, két nevelőszülőhöz.– Esetükben nemcsak a számukra optimális nevelőszülő megtalálása volt kihívás, hanem arra is oda kellett figyelnünk, hogy áthidaljuk a nyelvi akadályokat, hiszen nem minden nevelőszülőnk beszél idegen nyelveket – idézte fel Szalai Beáta főigazgató-helyettes.
„Hősötös” testvérek
Időközben a két kisebb lány, Viktória és Katarina Erikához került, majd 2022-ben követte őket a két nővérük, Michaela és Regina. Szakmai sikernek tekinthető a testvéregyesítés, amelynek köszönhetően a lányok a sok külön töltött év után összecsiszolódtak. A kezdeti nyelvi és számos korábbi hátrány miatt két évet vesztettek az iskolában, a mai eredményeiken ebből már semmi nem látszik. A kisebbek hagyományos általános iskolába jártak, nagyon szeretnek focizni, benne voltak a Szent Ágota egyik focicsapatában, bajnokságokon vettek részt. Viktória bajai, Katarina szegedi középiskolába jár, és annyira könnyen tanul, hogy szinte unatkozik az órák alatt. A nagyobbak német nemzetiségi általános iskolába és gimnáziumba jártak Baján, ma az ELTE-n tanulnak, Michaela anglisztikát, Regina germanisztikát.
A Szent Ágotánál a gondoskodásukban élő gyerekeket változatos módon támogatják abban, hogy tanuljanak, sportoljanak, próbáljanak ki művészeti ágakat, bízzanak magukban. A Schiller testvérekre is egy ilyen esemény kapcsán figyeltünk fel.
– A két nagylány a „Száz ok, hogy diplomázok” pályázaton kapott támogatást. Erre harmincnál több jelentkezőnk volt, 50 ezer forinttal jutalmaztuk őket – részletezte Szalai Beáta. – A két kisebbik lány az általános és középiskolásoknak kiírt „Kiválósági díj” átadóján kapott támogatást tavaly. A 4-es és 5-ös közötti átlaggal bíró fiatalok előtt nyitott a lehetőség, pályázhatnak, legutóbb közel kilencszázan jelentkeztek, a legjobb eredménnyel rendelkezők 25 ezer forintot kaptak. Nem feledkeztünk meg a legkisebbekről sem, értük született meg a „Hősötös” díj. Ez azt jelenti, hogy egy tanévben száz ötöst kell begyűjteni. Remek látni, hogy az iskolák is partnerek a „versenyben”. Volt, akinél már csak egy híja volt, hogy összegyűljön a száz érdemjegy, ő szorgalmit csinálhatott, hogy meglegyen. Határozottan tapasztaljuk, hogy mindennek van motiváló ereje. Az elismeréseket egy nagyon hangulatos rendezvényen szoktuk átadni. A nevelőszülők is kapnak ilyenkor oklevelet, hiszen nekik is nagy szerepük van abban, hogy a gyerekek látják, a tanulás érték.
Arra a kérdésünkre, hogy miért fontos az Ágotánál ez a fajta a pluszmotiváció, a szolgáltató szakemberei azt mondták: amikor gyerekekről gondoskodnak, előre kell nézni.
Azt kell nekik megmutatni, hogyan fognak boldogulni. Meg kell találniuk önmagukat, azt, amitől boldogok, legyen ez akár egy jó szakma, akár egy diploma.
Ha arra van szükség, a tanuláshoz tabletet kapnak, támogatják a magánórákat, a gyerekek igyekezetét, és mindennek megvan a látszatja, mondták a szakemberek. Elkél a bátorítás, hiszen a gyermekvédelmi gondoskodásban élő gyerekekre, bár sok köztük a tehetséges, jellemző az alacsony önbizalom, nem érzik magukat értékesnek.
Nem értették, hát bemagolták
– Mi biztatni szeretnénk őket ezekkel a programokkal. Sport, művészet, tanulás terén is igyekszünk minden segítséget megadni számukra – magyarázta Szalai Beáta. – Gyerekeinket igyekszünk stabilan megtanítani úszni, de aki focizni, pingpongozni, néptáncolni akar, annak is biztosítjuk azt, amit egy jól működő család megad. Minden megyében vannak gyógypedagógusaink, fejlesztőpedagógusaink, pszichológusaink. Egy gyereknek sikerre van szüksége, és arra, hogy kijátssza magából az őt ért traumákat, megélje azt, hogy megtartó közösségben él, ahol biztonságos környezet veszi körül. Érezniük kell, hogy szeretik őket, fontosak, és azt, hogy megélhetik a gyerekkorukat olyannak, mint más kortársaik.
A Schiller testvérek is megerősítették: voltak gondjaik az önbizalommal.
Azt is saját bőrükön tapasztalták, hogy a nevelőszülőnél való lét még ma is negatív érzéseket kelt másokban. Sokszor érezték magukat kellemetlenül, mert úgy viszonyult hozzájuk a környezetük, hogy ez a státusz szégyen.
Holott szerintük az, hogy egy gyerekkel ez megtörténik, nem határozhatja meg negatív értelemben az egész életét. Utólag visszatekintve a történtekre úgy vélik, hogy nem jártak rosszul azzal, hogy bekerültek a gyermekvédelmi rendszerbe. A lányok saját akaraterejüknek és szorgalmuknak köszönhetik azt, amit eddig elértek. Azt érezték, a tanulás az egyetlen, amivel kitörhetnek. Nekik talán ez még nagyobb motiváció, mint egy átlagcsaládban élő gyereknek.
– Furcsa volt, hirtelen másik országba kerültünk, azt sem értettük, miről beszélnek az emberek. Más volt a kultúra, kellett idő, hogy beilleszkedjünk – idézték fel a testvérek. A két nagyobb lány különórákra járt, hogy minél hamarabb megtanuljanak magyarul. Úgy magolták be Petőfi Sándor életét egy dolgozatra, hogy egy szót sem értettek belőle, mesélték nevetve. Külön foglalkoztak velük, olyankor is a nyelvet tanulták, amikor a többiek biológiát, matematikát. Más a magyarok és a németek felfogása, életmódja, nehéz volt beilleszkedni, értettek egyet ezen a téren. Ugyanakkor szorosabb osztályközösségek jöhetnek létre, mert itt kétszer annyi ideig tart az általános iskola, mint Németországban, azaz nyolc évig, és ennyi idő alatt sokkal inkább össze lehet kovácsolódni. A kisebb lányoknak még nincs kiforrott terve a jövőre vonatkozóan, a nagyobbaknak már határozottabbak a körvonalak. Michaela szívesen belekóstolna, milyen az élet az Egyesült Államokban, szeret utazni, világot látni, de a németországi egyetemi életet is kipróbálná. Regina azt mondta, visszatér Németországba, a germanisztika szak után szívesen tanulna pszichológiát, emberekkel akar foglalkozni.
Nagycsaláddá váltak
Fontos a sikerhez a nevelőszülő gondoskodása, szeretete, erősítették meg a Szent Ágota szakemberei. Erika tette hozzá: nevelőszülőnek lenni csodálatos érzés. – Életeket mentünk, odafigyelünk egymásra, nagycsaláddá váltunk. A lányok nagyon jó testvérek lettek, kiállnak egymásért. 2022 nyara óta élünk így együtt, nagyon büszke vagyok. Naponta írunk egymásnak, esténként beszélünk. Szeretünk együtt jókat enni, sütni-főzni, szívmelengető élményeket megélni. Karácsony előtt például egy beteg kislánynak állítottunk össze saját készítésű ajándékokból csomagot. Mindenki tett bele valamit: rajzot, koszorút, sütit – mesélte örömmel.
Erika szerint még nagyon sok emberben élnek a sztereotípiák, a felnőttek is sokféleképpen ítélik meg a nevelőszülőséget, az állami gondoskodást, erősítette meg a testvérek megfigyelését. A legtöbben azért szerencsére elismeréssel szólnak a vállalt feladatukról, amely szerinte szép munka, oda-vissza működik, a gyerekek is sokat adnak, ugyanúgy, ahogy egy átlagos családban. Az Ágota közössége igyekszik a lehető legtöbb helyen megjelenni, szeretnék a rossz beidegződéseket lebontani, megmutatni, hogy milyen értékesek ezek a fiatalok. Az egésznek a talán legfontosabb vezérelvét Szalai Beáta foglalta össze. – Közhelynek hangzik, pedig a legfontosabb: a szeretet. A gyerekek tele vannak szeretettel, csak ki kell belőlük csalogatni.
