Van egy olyan nemzeti büszkeségünk, amelyet a fogyasztók nem az érdemének megfelelően becsülnek, annak ellenére, hogy már az Unió is elismerte és nyilvántartásba vette, mint hagyományos magyar élelmiszeripari terméket. Hazai kiválóságunk a rögös túró névre hallgat. Ezt a fogyasztók által nem igazán értékelt, a kelvirágra emlékeztető, tejalvadék-rögökből álló hazai fejlesztésű, különleges étket a tejiparosok oly nagyra tartják, hogy az agrárium vezető internetes portálja azzal az akár nekrológnak is beillő információval szolgált, hogy "az utóbbi két év inflációs hulláma maga alá temette a hagyományos magyar terméket". S az egész ágazatot jellemző tanulságot le is vonták: „Az élelmiszer az, (...) amely először marad ki a vásárlók kosarából, ha azt jelentősebb áremelkedés éri. A (...) decemberben végzett felmérés szerint, ha karácsonykor - vagy éppen húsvétkor - kevesebb túrós sütemény készül, az bizony meglátszódik a statisztikákban."
Aligha akad bárki ebben a hazában, aki ne örülne a KSH reménykeltő számainak. Az infláció a tavaly decemberi évesített 5,5 százalékos szintről januárra 3,8 százalékra mérséklődött, s jó esély van arra, hogy a következő egy-két hónap hasonlóan kedvező lesz.
A drágulás mérséklődési ütemében szerepet játszott a bázishatás, hiszen - ki ne emlékezne rá - 2023-ban 25,7 százalékos, uniós csúcstartóként számon tartott inflációval kezdtük az évet.
A mostani 3,8 százalék feletti örömöt némileg megkeseríti, hogy az élelmiszerek átlagos havi árnövekedése az esztendő első hónapjában is 1,2 százalékos volt, ami nem jelentős, de ne feledjük, ez egy már magas árra rakódott rá. Emellett továbbra is él az üzletláncoknak előírt akciózás, de az ezen elszenvedett veszteséget más termékekre terhelik rá a kereskedők. A rögös utat bejáró túró forgalmán jól kitapintható, hogy a lefékeződött infláció ellenére még hosszú hónapok telhetnek el, amíg a vásárlók félelme mérséklődik: ha az árak növekednek is, de már nem brutálisan.