A tavaly novemberi holland parlamenti választás után Orbán Viktor elsők között gratulált barátjának, a bevándorlásellenes Szabadságpárt vezetőjének, Geert Wildersnek az egész Európát megrázó választási győzelméhez, az azonban még nem biztos, hogy valaha is gratulálhat majd a kormányfői beiktatásához. A németalföldi állam ugyan nem arról híres, hogy elsietnék a kormányalakítást, most azonban minden tárgyalást a nulláról kell kezdeni, mivel múlt héten az Új Társadalmi Szerződés (NSC) nevű párt vezetője, Pieter Omtzigt bejelentette, nem kíván a következő koalíció tagja lenni. Nem zárta ki ugyanakkor, hogy egy kisebbségi kormányt támogat majd. Sőt, még az sem biztos, hogy a VVD nevű liberális párt, amelyet előzőleg Mark Rutte ügyvezető kormányfő vezetett, csatlakozik-e egy Wilders által vezetett kabinethez.
Hiába ápol Wilders jó viszonyt a magyar kormányfővel, a PVV természetesen nem ennek köszönhette a győzelmét, hanem elsősorban bevándorlásellenes nézeteinek. Ám a koalíciós egyeztetések megmutatták: nem elég megnyerni egy választást. Wilders ugyanis számos ígérete ellenére nem igazolta, hogy alkalmas lenne az Európa egyik legnagyobb gazdaságával rendelkező Hollandia miniszterelnöki tisztségére. A koalíciós egyeztetések során ígérte, letesz legradikálisabb követeléseiről, most már szó sincs arról, hogy ki akarna lépni az Európai Unióból. Omtzigt azonban úgy vélte: kutyából nem lesz szalonna. Az ő igazságát erősítették Wilders kirohanásai az X közösségi oldalon, pedig a koalíciós egyeztetéseken részt vevők ígéretet tettek arra, nem szivárogtatnak ki információkat, nem kommentálják a tárgyalásokat. Wilders arra sem tudott választ adni – s Omtzigt emiatt is hagyta faképnél -, mégis, miből finanszírozza majd a választási ígéreteit.
A szerdai parlamenti vita talán választ ad arra, melyik úton halad tovább Hollandia, s az ország beleesik-e a populizmus csapdájába.