Alakoskodások
Magyarország hegy.
A magyarok megmásszák, mert ott van.
Akinek nem telik oxigénpalackra,
megjárhatja. Meg is járja.
Magyarország virág.
Ki milyen virágot szakít, azt szagolja.
Magyarország holt tenger.
Nem lehet a mélyére merülni,
a felszínén éget felismerhetetlenné a Nap.
Magyarország evidencia és deviancia.
Magyarország labda.
Nem repül, gurul ide-oda,
amíg valaki ki nem szúrja.
Magyarország homokban felejtett aranymosó-szita.
Magyarország eltévedt kurázsi.
Ott bukkan fel, ahol nincs rá szükség,
onnan hiányzik, ahova várják.
Magyarország félbehagyott könyv.
Könyvjelző hever mellette, használatlanul.
Magyarország többismeretlenes egyenlet.
Magyarország mély ránc
a világ gondterhelt homlokán.
Magyarország tehervonat.
Nyögdicsélve pöfög, meg-megáll,
izzadva várja, hogy lerakják előtte a síneket.
Magyarország ének.
Szép vagy, gyönyörű vagy Magyarország,
gyönyörűbb, mint a nagy világ.
Magyarország tűzijáték.
Percenként több milliárd forintot éget el,
hamuja a sötétben hagyottak fejére hullik,
eltömi szemüket, fülüket, szájukat.
Magyarország érték.
Kinek mennyije van, annyit ér.
Magyarország ígéret.
Magyarország felelőtlenül ígérget.
Magyarország céltalanul gördülő ördögszekér.
Magyarország házi feladat.
Ezerszer leírod, lelkesen felolvasod:
Kenyér és ostor kell a népnek.
Magyarország cirkuszi porond.
Megjelenik a csámpás bohóc,
hadonászva mindenkit kikerget.
A nézők nem akarnak hinni a szemüknek.
Magyarország fény az alagút végén.
Magyarország messzire van.
Észrevétlenül
Észrevétlenül tűnnek el az utcából
a régi emberek, az utcabeliek,
észrevétlenül költöznek a helyükre újak.
Az utca múltja eltűnik a régiekkel,
megszállott helytörténészek gyűjtései
raktári polcokon porosodnak.
Kinek fontos még egy utca története,
kinek fontos az összes utcáé, ahol élnek?
Ki emlékszik arra, hogy varjaknak és
feketerigóknak nyoma sem volt régen,
a háztetőkön szarkák sem cserregtek?
Ki látta az idomtalan termetű, fekete macskát
éjjelente, gépkocsik alatt árnyékegerekre vadászni?
Ki emlékszik a folyton fütyülgető taxisofőrre, az
éneklő színinövendékekre, a kerítés nélküli parkra,
a szobor nélküli kerítésre, a szobor nyakára kötött sálra?
Észrevétlenül tűnsz el majd, régi emberként, te is,
észrevétlenül költözöl át egy jövő nélküli utcába.
