Nyomoz a Főpolgármesteri Hivatal, miképpen kaphatott 2015-ben Bárczy István-díjat egy utólag jogerősen elítélt pedofil szörnyeteg. A bicskei gyermekotthon volt igazgatójának bűnös tetteiről ugyanis két lelkiismeretes dolgozó már négy évvel azelőtt tájékoztatta a városháza illetékeseit. A pedofilügyben nyújtott, a legfelsőbb szintekig hatoló döbbenetes elnöki kegyelemből, annak szálaiból, így az említett fővárosi kitüntetés, valamint a még érthetetlenebb 2016-os Magyar Bronz Érdemkereszt felháborító adományozásából le kell vonnunk a tanulságot.
Azzal, hogy a korábban „gyermekvédőként” reklámozott kormánya az immár ráégett botránnyal kiengedte a szellemet a palackból, nem lehet megúszni a szembenézést.
Tévedés, hogy Orbán Viktor az évértékelőjén lezárta a témát, és megint rákenhet mindent Sorosra, Brüsszelre vagy Washingtonra.
A gyermekvédelmi rendszer működése mellett a kitüntetések, díjak adományozásának eddigi módszereit is felül kell vizsgálni.
Tarlós István volt főpolgármester utólag „nem túl jelentős fővárosi kitüntetésnek” minősítette a Bárczy István-díjat, holott azt nem másról, mint híres elődjéről, a XX. század elején lakás- és iskolaépítőként ismertté vált polgármesterről, majd főpolgármesterről nevezték el. Rendkívül káros az a gyakorlat, amelyben egy vezető politikus – legyen bár államfő vagy alpolgármester – mindent aláír és javasol, amit eléje tesz lobbista, pártbeli, egyházi vagy egyéb nyomásgyakorló.
Igenis, odafigyeléssel elkerülhető, hogy plecsnit kapjon egy akármilyen felső kapcsolatokkal is bíró pedofil szörnyeteg vagy akár egy tüntetőket verető főrendőr, ezzel jelentősen leértékelve a valódi tudományos, művészeti teljesítményért, a köz érdekében végzett munkáért, szolgálatért odaítélt elismeréseket. A vezetők pedig ne is mondják többé, hogy nem tudtak róla, inkább kérjék számon a hivatalnokokat, a bürokratákat, hogy a végső előterjesztésekben szereplők – akár községi emlékérmet, akár Kossuth-díjat kapnak – csakis feddhetetlen emberek legyenek.