A bokszringben nem szokás gesztusokat tenni. Az ellenfél és a közönség is könnyen a gyengeség jelének vélheti. Különösen kockázatos ez egy olyan ellenféllel szemben, aki régen maga mögött hagyta a finom gesztusok világát, talán soha nem is mozgott benne otthonosan. „A politikában mindig csak egy ütésre vagy a padlótól.” - mondta a hétvégén Orbán Viktor. Azt nem mondta, de tapasztalat: soha nem mulasztja el bevinni azt az egy ütést, ha alkalma adódik rá.
Az ellenzéki városvezetés ehhez képest öt éve úgy tesz, mintha nem ütnék le rögvest, ahogy bemászik a kötelek közé. Kezet nyújt, ajándékot visz, illedelmesen hajolgat. Holott már az elején kapott egy gyomrost. Az atlétikai stadionhoz adott hozzájárulásért cserébe 50 milliárdot ígért a kormány a főváros egészségügyi rendszerének fejlesztésére. A felét se kapta meg, miközben a többszörösét vették el Budapesttől azóta mindenféle címen és közben ugrott a diákváros terve is. Tavaly Karácsony Gergely a közgyűlést mellőzve saját hatáskörben hagyta jóvá, hogy a fővárosi önkormányzat, illetve cégei átengedjék Budapest több tízezer közvilágítási oszlopának reklám célú hasznosítását a NER két dicső lovagjának. Elhitték, hogy az elefántfüleken nem lesz majd narancs. Azután jött a Lázár kottájából játszott kölcsönös bérlet elfogadás, amelyen sok milliárdot bukhat a főváros. S ha már ott voltak a tárgyalóasztalnál, a főváros segített kisimítani a HÉV-ráncot is az abroszon. A szolidaritási adó inkasszói jelentette gyomrosoktól lélegzetet is nehezen kapó városvezetés nagylelkűen belement az uniós projektcserébe: Lázár későbbre tolhatja a HÉV-felújítást, mert sehol se tartanak az előkészítéssel. A gyorsan fogyó idő miatt forrásvesztés kockázatát átpasszolva ezzel a fővárosnak, miközben Mini-Dubaj ügyben Lázár szóba se áll velük.