- Ferenczfi János: A hetedik emeleten

Csobogó cuvet áradó sauvignon ömlik szét az esten Akár
a menny és a pokol folyói Rajtuk hajózik az élet is A halál
ra váró csüggedés az élet megvetése Mégse dobd el
brahiból mindenki életét A lét szentimentális agóniája
lehetne szép is ha fájna Fáj is de nem neked fáj az
élet és nem neked fáj a halál mert nem Te élsz és
nem te halsz Nem te ülsz ugrásra készen a mégsem

ugrásra kész csüggedésben A zsugorodó térben
légszomjban hazug szégyenbe taszítottan Azok
által akik helyetted élnek akik helyett félszben
és szégyenben révedsz a mélybe melyben várják
ugrásod ugrásra készen Elmondanák hogy ők tudták
mily magas is volt eged és hogy szállt magasba lelked mert
míg élsz nem mondják el hogy mélység csak fent van A
hetedik emeleten