Emberi ésszel nehéz felfogni, milyen gonoszság kell ahhoz, hogy valaki hidegvérrel kivégezzen egy kisgyereket. A szenvtelen kettős gyilkosság tizenöt éve történt: 2009. február 23-án a Pest megyei Tatárszentgyörgyön egy rasszista banda sörétes fegyverrel, célzottan és nem véletlenül megölte a négyéves Csorba Róbertet és édesapját. Azért kellett meghalniuk, mert romának születtek. A több mint egy évig tartó bűncselekmény-sorozat összesen hat áldozatot követelt. Négy elkövetőt sikerült azonosítani: közülük hárman tényleges életfogytig tartó szabadságvesztést kaptak, a sofőrként ismertté vált férfi pedig 2022-ben szabadult.
Hosszú évek teltek el a történtek óta, de a társadalom egészében mintha nem lenne jelen kellő mértékben a gyilkosságok áldozataira való emlékezés. Ez részben annak is betudható, hogy az utolsó mészárlás 15 éve történt, de talán egy védekezési mechanizmus is tetten érhető: a nagy történelmi traumákhoz képest ezek az események túl közeliek. Szinte mindenki tudja, mit csinált akkoriban, s a híradásokból értesült az újabb és újabb merényletekről. Ebből fakadóan más a hozzáállásunk, mint mondjuk a holokauszthoz, amelyről már alig néhány túlélőnek vannak személyes emlékei.
Talán ezért is kezdeményezte a jobbára ellenzéki témákat felkaroló aHang, hogy február 23., vagyis a tatárszentgyörgyi gyilkosság évfordulója legyen országos emléknap.
Ez arra figyelmeztetne minket, hogy soha többé ne hagyjuk, hogy ártatlan áldozatai legyenek a gyűlöletnek. Ki kell állnunk minden olyan cselekmény ellen, amely polgártársaink elleni gyűlöletre uszít – fogalmaz a szervezet, amely petíciót is indított a kezdeményezés sikere érdekében.
Politikai célkeresztek
Bár joggal érezhetjük, hogy a közbeszéd eldurvult, és csúcsra járatódott az ellenségkép-keresés, úgy fest, a roma közösséget egyelőre nem találta meg céltábla gyanánt egyik nagyobb politikai közösség sem. A velük szembeni kommunikációt – amit mindközönségesen gyűlöletkeltésnek nevezhetünk – egyedül a szélsőjobboldali Mi Hazánk Mozgalom vállalja fel nyíltan. Egyik képviselőjük még milliós bírságot is kapott Kövér László házelnöktől, amiért az Országgyűlésben és különféle parlamenti megszólalásokban rendszeresen használta a „cigánybűnözés” kifejezést.
Egyszer a NER is próbálkozott kihasználni az ellenérzéseket: a Kúria 2020-ban 99 millió forint kártérítést ítélt meg hatvan roma diáknak, amiért a gyöngyöspatai iskolában jogellenesen elkülönítették őket társaiktól, és rosszabb minőségű oktatást biztosítottak számukra.
„Ha ott élnék, mégiscsak megkérdezném, hogy az hogyan van, hogy egyébként valamilyen okból a velem egy közösségben, egy faluban élő, etnikailag meghatározó népcsoport tagjai egy nagy jelentőségű összeget fognak kapni mindenfajta munkavégzés nélkül. Miközben ezért a pénzért én nem tudom, hány órát, hány napot vagy évet kell dolgozzak” – kommentálta a legfőbb bírói fórum ítéletét (a mérések szerint nyilvánvalóan egyetértő választóközönségére figyelmezve) a miniszterelnök. Orbán Viktor ezzel alighanem a szélsőjobb és a Fidesz közt ingadozó szavazóit akarta megszólítani – mint sok más gesztusával.
Forgács István romaügyi szakértő lapunk megkeresésére azt mondta, nem erről van szó. „Ezzel a véleménnyel nagyon-nagyon sok, a Fidesszel erősen kritikus ellenzéki szavazó is egyetért. Nyugodtan mondhatom, hogy Orbán Viktor szavai ilyenkor a romáktól idegenkedő, a nem a Mi Hazánkhoz tartozó ellenzéki választópolgár szerint is igazak” – fogalmazott. Szerinte a miniszterelnök nem romaellenes, kijelentései pedig erős társadalmi bázison nyugszanak. „Nem gondolom, hogy ebben politikai haszon lenne. Ha ez így volna, akkor azt gondolhatnánk, hogy a politikai haszonszerzés jegyében a DK szavazói hirtelen megvilágosodnak, és rájönnek, hogy ők valójában Fidesz-szavazók” – fogalmazott. Nem azt kellene vizsgálgatni, hogy egyes gondolatok vagy megközelítések romaügyben melyik párt érdekeit szolgálják, hanem azt, mi az általános vélekedés a mai magyar társadalomban ebben a kérdésben, és az melyik párt ideológiájához kapcsolódik. Utalt arra, hány olyan ember jelenik meg a virtuális térben, akik erősen rasszista felhangokkal teszik szóvá a miniszterelnök vélelmezett származását – vagyis az ellenzéki szavazókban is megtalálható ez a fajta verbális gyűlölet. Kiemelte mindemellett, hogy a romák többsége 2010 óta a Fideszre szavaz (az ehhez vezető szavazatszerzési és -vásárlási technikák megjárták a sajtót számos alkalommal – a szerk.). Forgács István is fontosnak tartja ugyanakkor az aHang kezdeményezését, és reméli, hogy a kormányzat is felvállalja az emléknappá nyilvánítást.
Nem felejtenek a romák
„A Fidesz az elmúlt 14 évben folyamatosan gyűlöletet szított, és nemcsak a cigányok, hanem a bevándorlók, a homoszexuálisok és nagyon sok társadalmi réteg ellen. Úgy tartja fent a hatalmát, hogy magyar embert magyar ember ellen uszít minduntalan. Szerintem a rasszistákat a túloldalon kell keresni” – jelentette ki a Demokratikus Koalíció országgyűlési képviselője. Varga Ferenc – aki Dobrev Klára szakértői csapatának bér- és munkaügyi minisztere – azt hangoztatta, pártja kiáll nem csak a romák, de mindenki mellett, aki csak egy kicsit is hátrányosan különböztetés ér.
A honatya emlékeztetett, a Fidesz több vezető politikusának is volt romaellenes kiszólása. A Miniszterelnökséget vezető minisztert, Gulyás Gergelyt említette, aki az egyik kormányinfón a roma gyermekek rossz tanulmányi átlagáról értekezett, ami lehúzza a diákok átlagát a különböző felméréseken. Varga egyebek mellett kifogásolta, hogy a kormányzat szavazógépnek tekinti a romákat, és nem sikerült a társadalmi csoport felzárkóztatása sem. A romagyilkosságok emlékezetéről szólva pedig kifejtette, hogy ha a teljes társadalmat nézzük, akkor sokan elfelejthették már, mi történt akkoriban, de a roma közösségek biztosan nem felejtették el. Az ellenzéki politikus szerint azért nehéz beszélni erről a kérdésről, mivel sok probléma van a roma-magyar együttélésben, és sok olyan sérelem halmozódott fel mindkét félben, amelyek komoly sebeket téphetnek fel. Azonban ez a gyilkosságsorozat skandallum, hiszen itt kizárólag bőrszínük miatt végeztek ártatlan emberekkel.
Vészes részigazságok
A romákkal szembeni indulatok nem csak a politikai térben érzékelhetők. Lesi László Csaba, közismertebb nevén L. L. Junior már tavaly ősszel nyílt levelet írt a miniszterelnöknek, amelyben a romák társadalmi helyzetével, megítélésével kapcsolatban fogalmazott meg kéréseket. Egyebek között azt, hogy kerüljön ki a politikai közbeszédből „cigánybűnözés” szóösszetétel. A zenész lapunk megkeresésére azt mondta, talán helyesebb lett volna, ha mindezt nem Facebook-oldalán teszi közzé, hanem eljuttatja hivatalos csatornákon is a kormányfőnek. Neki is sokat kell fejlődnie abban a kérdésben – magyarázta, hogy sikerüljön javítania ezen a hosszú ideje tartó problémán. Arra a felvetésre, miszerint nem igazán lett hatása az írásának, azt mondta, a téma olyan, mint amikor az egyik vallásról a másikra akarnak áttéríteni valakit.
„Sok részigazságból áll össze a politikai összkép, s nincs olyan, hogy fekete meg fehér” – fűzte hozzá. Azt elismerte, hogy rengeteg rossz tapasztalata van a többségi társadalomnak a romákkal szemben, akik sokszor adtak okot erre, sokszor nem. Ezért nehéz eldönteni, hogy tapasztalatokról vagy előítéletekről van-e szó. Utóbbi a rossz tapasztalat alapján születik, ezért tartja fontosnak a társadalmi edukációt, és hogy kiváló roma szakembereket ismerhessen meg a szélesebb közönség.
„Szimpatikussá kell tenni, hogy van egy másik út. Én azt gondolom, hogy a 100 leggazdagabb magyar listáján simán rajta lehetne egy roma is”
– vélekedett L. L. Junior. A zenész, tesszük hozzá, tökéletesen alkalmas ennek a másik útnak a bemutatására, mivel több vállalkozást is vezet egyszerre, emellett komoly sikereket ért el már fiatalon mind a Fekete Vonat együttesben, mind későbbi egyéni karrierjében.Kérdés persze, mennyire ér el egy-egy sikeres életút a nyomortelepek lakóihoz, ahol sokan kilátástalanul tengetik mindennapjaikat, s a deprimáló közeg miatt sokan nyúlnak a dizájnerdrogokhoz, s választják a bűnözést. Nemcsak saját korlátaikkal, de a társadalom előítéleteivel is meg kell küzdeniük. Bármekkorák is a társadalmi problémák, az agresszió sosem lesz megoldás, egyik fél részéről sem. Többek közt erre is figyelmeztet – remélhetőleg hamarosan emléknappal is – Csorba Robika kegyetlen lemészárlása. Tizenkilenc éves lenne.
